Miért hagyja ott valaki a jól fizető topvezetői állását a világ egyik legnagyobb vállalatánál, ahol kétévente várja új feladat, beutazhatja a világot, százmilliók hétköznapjaira van hatással, támogatja benne a családja, itthon példaképként ünneplik, és még ő is szereti? A válasz onnan, ahol mi állunk: bátor, esetleg kockázatos, netán hülyeség. Onnan, ahol ő áll: lehetőség, nyugi, kaland. Gauder Milán következő életének részletei a decemberi Forbes Work mellékletben.
Gauder Milán 45 évesen úgy döntött, hogy összesen huszonegy, multiknál töltött év után otthagyja az első életét, és elkezdi a következőt. Szeptember elsejével eljött a Mastercardtól, ahová a legnagyobb szakmai sikerei kötötték.
A legfontosabb célja az, hogy újabb 21 év múlva eszébe se jusson, hogy „mi lett volna, ha.”
Mostantól egy darabig azért dolgozik, hogy visszaadjon a társadalomnak abból a sok szerencséből és tapasztalatból, amit kapott. Nincs semmi kőbe vésve, tervek, irányok, projektek vannak.
A felszabadító bénázás
„Két életed van, a második akkor kezdődik, amikor rájössz, hogy valójában csak egy életed van” – foglalta össze Milán döntése hátterét egy Konfucius-idézettel, amihez kellett a vezetői feladatait átkeretező covid, a világ körüli védőhálójának biztonsága, természetes kalandvágya és egy kerek szülinap is.
„Három éve elkezdtem jógázni. Nem tudtam a pózokat, dobálták rám a szanszkrit kifejezéseket a jól öltözött, hajlékony csajok. Én voltam a legbénább, legmerevebb, legtehetségtelenebb, de nagyon felszabadító érzés volt, mert úgy éltem az elmúlt húsz évemet vezetőként, hogy pont az ellenkezője volt a feladatom. Mindig a legjobbnak kellett lenni, legalábbis én magamtól ezt vártam el.”
Gauder Milán a keddi Forbes Kilövésen is mesélt a váltásról. Fotó: Fekete Csaba
Nem akarok semmit feltupírozni
Milán új életében a fókusz a társadalmi projekteken van, közülük a Van Helyed Alapítványra különösen sok figyelmet fordít. Minden nehézség ellenére továbbra is viszi az Átrium Színházat Lakatos Péter társtulajdonossal és Zsedényi Balázs művészeti vezetővel, és a szakmájától sem távolodik el teljesen. Dolgozik nemzetközi impact fundokkal, egy holland alapítvánnyal, a grúz jegybank egy fintech projektjén és az ENSZ Világélelmezési Programjával is.
„Szélesre tártam az ajtót, sokakkal beszélgetek, levelezek, közösen gondolkodunk. Adok magamnak egy évet, hogy valami kimozogja magát, és ha beleszeretek egy projektbe, ami intellektuálisan is elég nagy kihívás, akkor azzal majd kicsit többet fogok foglalkozni.
Kialakul, mi a következő nagy feladat. Nem akarok semmit feltupírozni”
Arról, hogy
- mit mondott Michael Miebach, a Mastercard vezérigazgatója, amikor Milán felhívta a felmondásával,
- hogyan hatott a döntésére a kisebbik lányával megváltozó kapcsolata a covid alatt,
- hogyan húzódik Trinidad és Tobagótól Los Angelesig a világ körüli védőhálója, és hogy
- milyen volt elintézni a kártyaelfogadást a marrákeshi butikhoteljébe,
a decemberi Forbes magazin Work mellékletében olvashatsz.
Itt pedig lapozz bele:
