Egy számban Harcsa Veronika, Gera Zoltán (Veiszer Alinda szemén keresztül) és Pál Feri atya a Forbesban is szokatlan.
Hat hétig nem dolgozni, de fizetést kapni – úgy hangzik, mint egy lottóötös. És az is. Önmagában jó, mert ki ne szeretne reggel visszafeküdni aludni vagy elindulni sétálni, „mert esik a hó”. Másfelől pont úgy paráztam rá az öt év főszerkesztőség után kapott szünetemre, ahogy egy lottónyeremény után érezheti magát a nyertes. Szuper, de hogyan használjam ki a legjobban a hirtelen jött lehetőséget?
Azért megoldottam. Volt, hogy betévedtem a Nemzeti Galériába, és rácsodálkoztam az állandó gyűjteményre, azóta is ajánlom, akinek tudom. (De ide írom ezt is, hátha lesz hatása: szégyelltem magam magyarként a büfé húsz évvel ezelőtti, retró hangulata miatt, ahova csak úgy ömlöttek be a turisták.) És volt, hogy kreatívírás-órákat vettem.
Érdemes lett volna egy (ázsiai) kolostorba zárni magam, vagy máshova elvonulni? Lehet. De az is tanulság volt, hogy tíz vagy húsz évvel ezelőtt azonnal útra keltem volna, most pedig egyáltalán nem hajtott az utazási vágy. Megelégedtem egy Benczúr utcai jógastúdióval.
Mindez szép és jó – nekem. De volt értelme? Biztosan lesznek előnyök, amiket pár hónap után veszek észre. Kettőt már most is látok. A rövid (vagy hosszú, ahogy tetszik) visszavonulás húzott egy éles határvonalat. Elkülönül, ami az első öt évben történt, és ami utána lesz. Volt lehetőségem lezárni egy szakaszt és nyitni egy újat. Az elvonókúra is megtette a hatását. Vártam, hogy visszajöhessek, és a kérdések, dilemmák, feladatok, amikkel találkoztam, jobban inspirálnak most, mint fél évvel ezelőtt.
A visszavonulást egyszer törtem meg, hogy moderátorként részt vegyek a Forbes Évindító Gáláján. Az összegyűlt közel száz első vonalbeli üzleti vezetőt megkérdeztem, ki engedné el a menedzserét hasonló alkotói szabadságra. Ketten maradtak állva (leüléssel lehetett szavazni). Tiszteletreméltó volt az állva maradóktól egyrészt a bátorságuk, másrészt az őszinteségük. Nem nagyon hittem el az igennel szavazó többségnek, hogy tényleg ennyire lazák, és hosszú távon gondolkodnak. Pedig megéri. Nem feltétlenül azért, mert jobb, hatékonyabb vezető lesz, aki szünetet kap. Inkább azért, mert nem lesz rosszabb és fásultabb. Az sem egy utolsó szempont.
Mikor e sorokat írom, márciusi címlaposunk egykori példaképével, Roger Federerrel áll szemben a pályán Dubajban, egyedül. Ahogy Zsiborás Gergő a címlapsztoriban írja, a tenisz ilyen sport. Akár hosszú órákon át csak te vagy, a labda és az ellenfél, se edző, se csapattársak. És Fucsovics Marci bírja a nyomást, olyannyira, hogy már az is reális, hogy világszinten top 20-as játékos legyen. Tehetsége és a támogatói repítették idáig, és az a legjobb a történetben, hogy még sok hangos nemzetközi sikere is lehet a következő években.
Személyiségekben a szokásosnál is erősebb szám lett a márciusi. Egy számban Harcsa Veronika, Gera Zoltán (Veiszer Alinda szemén keresztül) és Pál Feri atya a Forbesban is szokatlan, főleg ha hozzáteszem, hogy Pál Feri és többek között D. Tóth Kriszta, Lubics Szilvia, a Béres testvérek és Böjte Csaba is ott lesznek az április 11-i Legyél Jobb! Napon. Jó kezdet egy újabb öt évhez.
