A Brick Visual története klasszikus startupsztori: egy budapesti bérház előszobájából indultak, árbevételük ma már milliárdos, filmeket készítenek, szoftvert fejlesztenek, és olyan világsztárokkal dolgoznak, mint a Zaha Hadid Architects vagy a japán Kengo Kuma. És ha kell, egy jó képért akár pincérnek is beöltöznek. Portréjukat az áprilisi Forbes-ban írtuk meg.
Az óbudai téglaépületben százötven évig csattogtak a szövőgépek. A Goldberger Textilgyár a világpiacot célozta meg, és szellemiségében ma is hasonló vállalkozások sora működik az egykori szövőgépek helyén, a menő loft terekben. Köztük egy olyan cég, amelynek fő termékei nem textilek, nem is tárgyak, hanem a virtuális térben léteznek: építészeti látványtervek, filmek és szoftverek.
„Az volt az elvárás saját magunkkal szemben, hogy nem akarunk itthonra dolgozni. Nem mintha bármi bajunk lenne az itthoni építőipari közeggel, csak volt bennünk egy fiatalos vágy, hogy azokkal a menő kortárs építészekkel tudjunk dolgozni, akikről korábban az egyetemen tanultunk”
– mondják a tulajdonosok.
Mindig tudatosan építkeztek, Budapest után Kolozsváron is irodát nyitottak és folyamatosan keresték a sztárépítészek megbízatásait. Komoly fordulópontként értékelik, amikor elkészíthették egy koppenhágai gyerekkórház látványterveit a Bjrake Ingels Group (röviden: BIG) számára, de később olyan ügyfeleik is voltak, mint a norvég Snøhetta vagy a Zaha Hadid Architects.
Sőt, legutóbb a japán sztárépítész Kengo Kumával dolgozhattak, de a szerződéseik szerint ezeket még otthon, a családnak sem mutathatják meg. A munkáik 80 százaléka egyébként titkos, és ennek is a 80 százaléka az marad, mivel a sztárépítészek sem nyerhetnek minden pályázaton, így aztán nem is publikálják a terveket.
Miért öltöznek be időnként pincérnek? Melyik európai országban nyitják a következő irodát? Lesznek-e milliárdos szuperprofitok? A teljes portré az április Forbes magazinban!
Borítókép és fotók: Orbital Strangers