A külföldi energetikai cégeket kiszorítják Magyarországról, a nemzetközi piacokat újraosztják, a megújulók és az okoshálózatok pedig felforgatják azt, ahogy energiát fogyasztunk. Hogyan lavíroz az E.On? Kiss Attila, az E.on Hungária nyáron kinevezett elnök-vezérigazgatója a Forbesnak adta első interjúját a szeptemberi magazinban.
Megjelent a szeptemberi Forbes, a címlapon Barabási Albert-Lászlóval. Kiss Attila mellett beszélgettünk Szabó Miklóssal, a Tranzit csoport alapítójával is, és összeállítottuk szokásos listánkat legnagyobb magyar családi vállalkozásokról.
Büszke arra, hogy teljesen hazai menedzsmentje lett a magyar E.Onnak, mégis az volt az érzésünk Kiss Attilával beszélgetve, mintha egy magyarul valószínűtlenül folyékonyan beszélő német topmenedzsernél járunk, akit még egy rezsidémonos kérdéssel sem lehet kizökkenteni a szerepéből.
Amikor a magyar államhoz való viszonyról, rezsicsökkentésről vagy a “választásokba beavatkozó” államinál olcsóbb földgáz-ajánlatról kérdezzük, kimérten válogatja meg a szavait, és a 43 milliárd eurós RWE-E.On deal magyar vonatkozásairól faggatva mindig a papírjára sandít, hogy mi az, amit elmondhat. De ha a munkatársaira, a cégre, ahol lassan már 20 éve dolgozik, vagy a triatlonra tereljük a szót, felcsillan a szeme. Például ahogy ennél a drónos hálózat-karbantartással, ami nem fért bele a szeptemberi magazinba.
Közreműködött: Zsiborás Gergő
Kiss Attila, az E.On Hungária elnök-vezérigazgatója. Fotók: Orbital Strangers
A munkaerőhiányt mennyire érzik? Akár a középvezetői rétegre gondolunk, akár azokra, akik felmásznak az oszlopra és megjavítják, ha elromlik valami.
És akiket ezért nagyon becsülök. Nem cég, nem is iparágspecifikus probléma, mi is tapasztaljuk a szakképzett fizikai munkaerő keresésénél, és egyre inkább már a szellemi munkavállalók esetében is. Lassan négy éve én vagyok a felelős a cégcsoporton belül a tehetséggondozásért, sokat teszünk, hogy növeljük a munkaerő-bevonzó képességünket: duális képzési programot folytatunk hat egyetemmel, és bizony meg kell mutatnunk az érdeklődőknek, jelölteknek, hogy mit csinálunk, és milyen lehetőségek vannak nálunk. Nagyon korán bekapcsolódunk a szakképzésbe, már általános iskolai diákoknak az ismereteit is bővítjük, hogy közel hozzuk a szakmát és magunkat hozzájuk
A másik oldalról pedig – és ezzel a kollégákat szoktam frusztrálni – én ezt a kényszerhelyzetet örömmel veszem, mert kikényszerít olyan megoldásokat, amiken amúgy nem kezdtünk volna gondolkodni. Ilyen például a hálózatbejárás drónnal.
És ezt már csinálják is most Magyarországon?
Igen. Ugyanezt a hitetlenséget láttam másfél éve a kollégáim arcán, amikor elmondtam, szeretnék egy ilyen projektet.
De volt egy fiatal kolléga, aki csillogó szemmel ült ott – most ő felel a projektért.
Ez a drón képes arra, hogy hőkamerával fotókat készítsen a hálózatról és GPS-bélyeget tegyen rá, majd ugyanezt megismételjük öthavonta. A képeket pedig egy elemző szoftveren futtatjuk át, ami ellenőrzi, hogy van-e eltérés, ki kell-e cserélni azt a berendezést, ami így nem egy viharos időjárás alkalmával fog tönkre menni, hanem megelőzzük a hibát. A nap végén kapacitást spóroltunk meg, és nagyobb ellátásbiztonságot is nyújtunk.
Ha már említette a debreceni BMW-gyárat: egy energiaszolgáltatónak milyen beruházásokat kell végeznie, amikor egy ekkora gyár épül?
Az ilyen beruházásoknál fontos megtalálni a szerepünket. Mi egyfajta „enabler”-ek vagyunk: lehetővé tesszük, hogy az a cég, aki tőkét hoz és munkahelyeket teremt, az komfortosan érezze magát. Ehhez kell az ellátásbiztonság, a betartott ígéret, és hogy maximális szakmaisággal és gyorsan tegyük mindezt. Hozzátenném, hogy az elmúlt év végére építettünk fel egy olyan alállomás-építési projektmenedzsment csapatot, amely pont itt bevethető lesz már. A kollégáim viccesen mondták is, hogy látnok vagyok, de csak szerencsém volt (nevet).
Lapozz bele a magazinba!
A magyar mezőgazdaság igenis jó életpálya-modell, mondja az év üzletét összehozó Tranzit-tulajdonos
