Egy romantikus kis faluban három gyerekét nevelő dolgos anya felmenői mesterségét viszi tovább gyümölcsfeldolgozó üzemében. Ez nem magyar népmese, pedig az is lehetne, hanem a keményen dolgozó Balla Györgyi története Hontról.
„Ott állt a lacikonyha, erre az árusok, hátul a gyerekek kézműveskedtek, lehetett kóstolni, a színpadon műsor volt és dj. Azóta már kérdezik, hogy ugye majális is lesz” – meséli Balla Györgyi az üzem udvarán tartott tavalyi adventi vásárukról. A családi zöldség- és gyümölcsfeldolgozó az utóbbi másfél évtizedben az alig ötszáz fős település egyik büszkeségévé vált. A kutyorgó, vagyis kacskaringós kis utca végén, néhány méterre a Kozarek-tótól áll az ezer négyzetméteres üzem. A Kutyori Konyha nevet adták neki, hogy ezzel is magukénak érezhessék a helybeliek.
„A lehető legjobb döntés volt, hogy Hontra költöztem, imádom ezt a helyet. Várom már, hogy esténként kiülhessek ide. Egy-egy kemény nap után teljesen megnyugtat a természet.” Györgyi láthatóan lubickol a falusi létben. Az udvaron, a famászóka melletti bokrokat megrágcsálták a bejáró őzek, a most még kopasz fák ágai közt tavasszal versenyt csivitelnek a madarak.
Meglett az eredménye, legyek rá büszke
Györgyi Drégelypalánkról származik. Már a dédszülei, a nagyszülei és a szülei is gyümölccsel foglalkoztak. Nógrád megye egykor a hazai bogyósgyümölcs-termesztés központja volt, a két világháború közötti időszakban telepítették az első ültetvényeket. A termelés első igazi fellendülését a 60-as évek hozták meg, miután a mélyhűtő technológia fejlettebb lett. Az epresek, málnások, ribizli- és szederültetvények mellett jelentős volt a vadon termett kökény, som, szeder és áfonya feldolgozása is.
Manapság elsősorban fekete és piros ribizli, illetve málna érik a vidéken. A legsikeresebb magyarországi bogyósból, a málnából, ebből a munkaerőigényes és a klimatikus változásokra érzékeny gyümölcsből azonban ma elenyésző mennyiséget termesztenek. Míg a 2000-es évek elején háromezer hektáron húszezer tonna málna termett, mostanra ez száz–százhús hektárra és pár száz tonnára esett vissza. Györgyi szerint nekik szerencséjük van, mert éves málnaszükségletük nagy részét egyetlen családtól meg tudják vásárolni.
A Kutyori Konyhában évente százötven tonna gyümölcsöt és öt tonna zöldséget dolgoznak fel. A kajszibarack Kecskemétről és környékéről, a bogyósok jó része Nógrádból jön, az áfonya Erdélyből. A legtöbbet használt gyümölcsük a Kelet-Magyarországon megvásárolt szilva – a sütőiparnak gyártott szilvalekvár fontos termékük. A nagyjából harmincféle lekvár és tizenkét féle szörp mellett chutney-k, roboráló gyümölcsvelők és ketchup is vannak a repertoárjukban.
Györgyi hamarosan átadná már a gyerekeinek a vezetést, de úgy érzi, kell még, hogy egyensúlyt tartson. Ma Dominika viszi a termelést, övé a termékfejlesztés és a minőségbiztosítás. Levente területe a logisztika, a kiszállítás, a raktárkészlet. Klaudia egyelőre máshol helyezkedett el, most épp gyesen van, de édesanyja bízik benne, hogy környezetmérnök lánya is visszatér a családi bizniszbe.
„Sokszor van lelkiismeretfurdalásom, amiért egész fiatal koruktól itt dolgoztak hétvégenként, iskola után. De azt mondják, ne bánjam, meglett az eredménye, legyek rá büszke” – mosolyog.
Minden termékük nagy gyümölcstartalmú, adalékanyag- és tartósítószer-mentes. Elindítottak egy fitt, cukormentes vonalat is, hogy kiszolgálják az egyre tudatosabb vevőkör igényeit. Ők is érzik, hogy mind többen keresik a tiszta gyümölcsből készült termékeket, látják a koronavírussal terhelt időszak hatását: az embereknek fontosabb lett az egészségük, és hogy mit esznek.
A TELJES CIKK A MÁRCIUSI FORBESBAN!
A Kutyori Konyha indulásának nehézségeiről, a nógrádi gyümölcstermesztés jelenéről, a lekvárfőzésről és a kicsiség előnyeiről a márciusi magazinban olvashatsz. Ebben a számban találod A legbefolyásosabb magyar nők listáját is, lapozz bele a magazinba!
