Nettó 8 óra, és menj haza játszani!

Csanády István szembe megy az árral. Van egy 30 fős startupja, amely most kapott 2 milliárd forint befektetést, nem is akárhonnan, hanem a Revolut és a Spotify egykori befektetőitől. Alkalmazásuk, […]

Bővebben

Carole Mundell, kutató. Fotó: Orbital Strangers

Felkelek éjszaka és újonnan felfedezett fekete lyukakat űzök az univerzumban

Egyszerre tudós, tudományos ismeretterjesztő és közszolga. Carole Mundellt az éjszaka közepén is ébreszti a telefonja, ha a távcsövek gamma-sugár-nyalábot fogtak egy távoli galaxisból. A tudós azonban nem csak az akadémián aktív, a brit külügyminisztérium tudományos tanácsadója is. A júniusi Forbes magazin mellékleteként megjelent Forbes Nextben készítettünk vele interjút. Ott fekete lyukakról, az alapkutatás finanszírozásáról és a brexitről is beszélgettünk vele. Nem fért már bele viszont a nyomtatott kiadásba a nők egyenlőségéért vívott küzdelme. A teljes interjút, kimaradt részletekkel, alább közöljük. Arról, hogy mi van még a Nextben, itt írtunk részletesebben.

Melyik a jobb megoldás, harcba szállni az áltudománnyal vagy folytatni a tudománykommunikációt, és a probléma előbb-utóbb megoldja önmagát?

Az hiszem, mindkettő. Fontos, hogy kijavítsuk a hibákat. De a legfontosabb, hogy a tudományért való szenvedélyemet át tudjam adni, és hogy hiteles tudós tudjak lenni. Aktív, kutató professzor vagyok, felkelek éjszaka és újonnan felfedezett fekete lyukakat űzök az univerzumban. Amikor ezt elmesélem az embereknek, érdekli őket a legkisebb gyerekektől a felnőttekig, érkezzenek bármilyen környezetből is.

Hogyan üldöz az ember fekete lyukat?

Amikor egy csillag életének végéhez ér, akkor a magja összeomlik, és közben a csillaganyagot sugároz ki. Ha van mágneses terük, akkor ez az anyag nagy sebességű, nagy töltéssel rendelkező elektron- és protonsugárrá fókuszálódik, amit közel fénysebességgel lő ki a csillag. Vannak olyan műholdjaink, amelyek képesek észlelni ezt a nagy energiájú gamma-sugárzást. Ez a sugárzás egy gyors, pár másodperctől pár száz másodpercig tartó villanás. Ezt próbáljuk elkapni.

Carole Mundell – fotó: Orbital Strangers

Néhány másodperc nagyon rövid idő. Hogyan lehet kihasználni? Célra tudnak fordulni ennyi idő alatt a távcsövek?

A műholdakról érkező jelzés befut a mobiltelefonunkra is, ami csipog ilyenkor. De közben autonóm, teljesen robotvezérelt távcsövek hálózata már elkezd dolgozni, megfigyeléseket végezni, hogy aztán tudományos munkát végezhessünk az új adatokkal.

Mostanra tudjuk, hogy ezek a nagy energiájú villanások hogyan keletkeznek. 2017-ben, az első gravitációs hullám észlelésekor erős elektromágneses sugárzást is észleltünk. Úgy gondoljuk, hogy két, nagyon sűrű neutroncsillag olvadt össze. Nem vagyunk biztosak benne, hogy egy fekete lyuk és egy neutroncsillag vagy két neutroncsillag ütközött-e.

Úgy gondoljuk, hogy ez az összeolvadás egy fekete lyukat hozott létre, illetve hullámokat keltett a téridőben, amit a mi detektoraink is észleltek. Ezután pedig alig egy másodperccel egy erős gamma-sugár-hullám is elérte a Földet.

Tudósok egy nemzetközi csoportja próbálta megtalálni a jelenség után maradó anyag által kisugárzott fényt az elektromágneses spektrum változatos hullámhosszain. Nagyon izgalmas ez a sokcsatornás csillagászatnak (Multi Messenger Astronomy) nevezett módszer, a csillagászati jelek valós idejű keresésének új korszakát hozza el.

Hogyan tudnak ennyire gyorsan célra állni a teleszkópok?

Teljesen új terv szerint épült, kétméteres robotteleszkópjaink vannak. Hagyományosan az ember időt igényel egy távcsövön, kap néhány éjszakát hónapokkal későbbre, repülőjegyet vásárol, elutazik a hegyhez, és hagyományos csillagászatot végez.

Az Egyesült Királyságban tervezett és felépített robottácsövekből három van: egy Hawaiin, egy Ausztráliában, ezek az amerikai Las Cumbres Obszervatórium tulajdonában állnak, ők is működtetik a távcsöveket. A harmadik a Kanári-szigeteken van, ez a liverpooli John Moores Egyetemé. Mindegyik nagyon gyors mozgásra képes, két fokot fordulnak egy másodperc alatt. Nagyon intelligens autonóm szoftver fut rajtuk, és folyamatosan optimalizálja a tudományos programot.

Lehet, hogy egy csillag körüli bolygót vizsgál éppen, vagy szupernóvákat keres, de van egy felülbírálati üzemmódjuk. Ha jelzés érkezik a műholdakról, üzembe lépnek azok a programok, amik biztonságosan és gyorsan leállítják az épp futó vizsgálatot, és a megfelelő irányba fordítják a távcsövet, hogy adatot kezdjen gyűjteni.

És így a hideg éjszakába sem kell kimenni a megfigyeléshez.

Ez is a robottávcső szépségeinek egyike. A nap 24 órájában, a hét minden napján figyeli az eget. A szoftver automata, nincsenek emberek a távcső mellett, nem kell ébren lennünk. Egyetlen döntéshez sem kellenek emberek. Nagyon okos döntéshozó szoftvert fejlesztettünk ki, ami elemzi a bejövő adatot, újonnan megjelent elemeket keres a képeken.

A csillagászat egyre inkább technológiavezérelt. Az adat műholdakról származik, és a számítógépedre érkezik meg. Már nem utazunk el a távcsőhöz. Egyre jellemzőbb, hogy a világ különböző pontjain működő intézményektől kapjuk meg az adatokat, esetenként földi teleszkópoktól is. Ehhez például nem kell meglátogatni az ALMA rádiótávcsöveit az Atacama sivatagban.

Csodálatosan szép hely, de elég ellenséges környezet.

Az emberek nem mennek oda, csak kapnak egy levelet, hogy épp adatot gyűjtenek nekik, ez a technológia kora. De kimenni a kert végébe és nézni az eget, az még mindig csodálatos.

Mi a legnagyobb eredmény, amit az új eszközökkel és módszerrel eddig elértek?

Bebizonyítottuk azoknak a nagy, tekervényes mágneses mezők létezését, amelyek felgyorsítják és fókuszálják a kilökődő anyagot. Szép, tiszta kísérlet volt. Új berendezéseket dolgoztunk ki, amikkel a nagyon korai fény optikai polarizációját mértük. 2013-ban pedig publikáltunk egy tanulmányt arról, hogyan változik a polarizáció az idővel. Mivel ezek a gamma-sugár-kitörések óriási távolságokból jönnek, mindig pontszerű fényforrások az égen, ezért szép képeket soha nem tudunk bemutatni róluk.

Azt hiszem, a Hubble űrtávcső nagyon lustává tett minket. Vagy már nehezen lepődünk meg a szép képeken is.

A Hubble forradalmi volt, és az utódja a James Webb távcső is lenyűgöző lesz. De igen, ha növeljük azt, hogy milyen pontossággal látunk, akkor új látnivalók tárulnak fel az univerzumban. És akkor is, ha az elektromágneses spektrum más hullámhosszain nézünk. A Hubble remek volt a látható tartományban. De azok az eljárások, amikkel én dolgozom, a fekete lyukakból kilőtt nagyon gyors részecskék, ehhez a nagy energiájú fényektől a hosszúhullámú rádióspektrumig kell látni. Ha viszont a kirakós összes darabját összeillesztjük, teljes képet kapunk az egész fizikájáról.

Többször volt szó amerikai, ausztrál, európai partnerintézményekről. Hogyan tudnak ezek a tudományos együttműködések folytatódni az EU és az Egyesült Királyság között a brexit után?

Az Egyesült Királyság nagyra értékeli az EU-val való tudományos együttműködést. És ezek az együttműködések nagyon függetlenek, a kiválóság közös értékein, a világra való nyitottság és az európai hozzáadott értéken alapulnak. Tárgyalunk, és reméljük, hogy társult állam lehetünk. Az EU-s tagállamokkal, az Európai Bizottsággal együttműködve keressük a jövőbeli tudományfinanszírozási programok lehetőségeit. Amikor elhagyjuk az EU-t, akkor is célunk a közeli viszony megtartása és folytatni kívánjuk a közös programokat. Azt viszont, hogy ennek milyen lehetőségei lesznek, még el kell dönteni.

A hét három napján közszolga vagyok, az Egyesült Királyság nemzetközösségi és külügyminisztériumának vezető tudományos tanácsadója. Két nap pedig tudós vagyok.

Az én nézőpontom a tudósé, továbbra is kutatok, együttműködöm nemzetközi kutatótársaimmal. És azt hiszem, ez igaz minden tudósra. Jelenleg egy politikai folyamat zajlik, a politikusoknak kell elvégezni a munkájukat.

Hiszem, hogy az Európai Unióban tisztelet övezi az Egyesült Királyságot mint tudományos területen erős nemzetet. Vannak területek, amelyeken a világ élvonalába tartozunk. A miniszterelnök pedig nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Királyságot olyan, világszerte vezető pozícióban lévő országgá akarja tenni, ahol jó tudományos kutatást és innovációt végezni. A cél, hogy 2027-re a GDP 2,4 százalékát költse az ország kutatásra és fejlesztésre.

 


Biztos hallott a kormány és a Magyar Tudományos Akadémia közti konfliktusról.

Az hiszem, a folyamat nagyon fontos. Az alapkutatás és az innováció nem lehet meg egymás nélkül. Fontos, hogy felismerjük az alapkutatás fontosságát, mert az az innováció hajtóereje. De azt hiszem, az is fontos, hogy a folyamatban legyenek mechanizmusok az kutatások hasznosítására az ország gazdasági növekedését segítendő. A megoldás, ha erről nyílt eszmecsere zajlik, és ha a folyamat különböző szereplői más-más csatornákon hasznosítják az eredményeket. Nagyon ritka, hogy az elejétől a végéig egy ember csinálja ezt.

Az Egyesült Királyságban változatos finanszírozási megoldásaink vannak. Van, ami az innováció finanszírozására szolgál, de van pénz alapkutatásra is. Fontos, hogy a finanszírozás sokrétű legyen, az ökoszisztéma egésszé álljon össze, és jól legyen kommunikálva. Megfelelő mechanizmusok álljanak rendelkezésre az együttműködéshez.

A kormányok szerepe fontos, az akadémiáé, az egyetemeké és az egyéneké is.

A végén az innováció segít fizetni az alapkutatásért. De gyakran a húsz éve az alapkutatásba fektetett pénz az, aminek az eredményeit most learatjuk.

A kutatók által most vizsgált problémák lehet, hogy csak harminc év múlva hajtanak hasznot. Fontos megérteni a különböző közösségeket, a különböző kultúrákat. Remélem, Magyarországon is lezajlanak ezek a viták, és jó irányba viszik a változásokat.

A közelmúltban egy szexuális zaklatással kapcsolatos becsületsértési perben kellett helyt állnia. (Mundell szót emelt az ellen, hogy egy zaklató kollégának a Liverpool John Moores University ajánlást adott egy állás megszerzéséhez.)  Ezek a perek Nagy-Britanniában legendásan veszélyesek. Mennyire volt megterhelő?

Az volt, de megnyertem az ügyet. Ezek mindig bonyolult helyzetek. De nagyon fontos, hogy ezt kezeljük, világméretű kérdésekről van szó. Azt pedig tudjuk, hogy változatos csoportokra van szükségünk ahhoz, hogy változatosan tudjunk problémákról gondolkodni. Nem csak a nemek számítanak, hanem az eltérő háttér, az eltérő etnikumhoz tartozás vagy éppen az eltérő élettapasztalatok. Sok kutatás van, ami arra mutat, hogy a vegyes csapatok jobb döntéseket hoznak, mint a homogén, egyformán gondolkodó csapatok.

Azt hiszem, hogy ha jó a munkahelyi kultúra, akkor abban fejlődnek, előre jutnak a tehetségek.

Ha rossz, ha ellenséges, ha strukturális akadályok vannak, vagy akár nem is tudatos előítéletekkel kell megküzdeni, akkor veszítünk. Tehetséges fiatal férfiakat, tehetséges fiatal nőket, akiket még erősebben érintenek az ilyen hátrányok, vagy a kisebbségekhez tartozókat, akik szintén aránytalanul szembesülnek ilyen kihívásokkal.

Elengedhetetlen, hogy professzionális, tiszteletreméltó munkahelyeket teremtsünk, amelyekben a tehetségeknek megvan az útja, amely ad szakmai példaképeket. Ezért kell, hogy a diverzitás a vezetői szinten érvényesüljön. Az mutatja a fiataloknak, hogy van előttük egy út, ha érdeklődnek és van bennük szenvedély.

Az elején arról kérdezett, hogy lehet a tudományt népszerűsíteni. A szikrát szoktam látni a legfiatalabb gyerekekben is. A nyilvános előadások után ők teszik fel a legkeményebb kérdéseket az univerzum természetéről. A mi felelősségünk, hogy ez a potenciál érvényesüljön.

Carole Mundell – fotó: Orbital Strangers

Volt egy legendás statisztika a Magyar Tudományos Akadémiáról, amely szerint több László nevű férfi van a tagjai között, mint nő.

Hallottam hasonló számokat vezető testületekről, hogy több Dave vagy John van a tagjaik között, mint nő. Nem a tehetség vagy az érdeklődés hiánya az ok, hanem a lehetőségek hiánya. A vélt vagy valós akadályok tehetnek erről.

Az Egyesült Királyságban a kormány kötelezővé tette a 200-250 főnél több embert foglalkoztató cégeknek, hogy hozzák nyilvánosságra, mekkora a fizetéskülönbség az azonos beosztású férfi és női alkalmazottak között. Hatalmas hatása volt ennek. Voltak cégek, amik úgy gondolták magukról, hogy jók a sokszínűséget támogató alapelveink, nálunk nincs probléma, aztán az adatok kimutatták, hogy mégis van. Az adatok nagyon fontosak. Az ilyen egyszerű statisztikák azért is hasznosak, mert rádöbbentik azokat az amúgy jóindulatú embereket, akik azt hiszik, hogy nem előítéletesek, hogy de vannak előítéleteik, mindenkinek vannak, csak ezek nem tudatosak. Az adat a bizonyíték, ami elmondja, hogy jól dolgozunk-e.

Hallottam már olyan igazgatósági gyűlésről, ahol a csupa férfiból álló vezetőség gratulált magának, hogy milyen jók a nemek közti fizetéskülönbség megszüntetésében. Egy barátom ott ült, és csodálkozott, hogy senki nem érezte ironikusnak a helyzetet.

Pont erről szól a statisztika. Régen törvény, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kell fizetni. Az a kérdés, hogy férfiak vannak-e a felső vezetésben, és a nőket csak junior pozíciókban lehet megtalálni? Mert ez rögtön egy tényező, ami a nemek közti fizetési különbséget generálja.

Az a forradalmi szerintem a törvényben, hogy nem csak a cégeket informálja, hanem a dolgozókat is. Ellenőrizhetik, hogy valójában milyen a munkahelyük, eszközt ad a kezükbe, hogy a menedzsmenthez forduljanak, és megkezdjék a fizetésekről való tárgyalásokat. És persze össze lehet mérni magunkat a versenytárs cégekkel, szervezetekkel is.

Azaz megtöri a csendet.

És az is fontos, hogy egy objektív adat. Segít, hogy magunk mögött hagyjuk azt a témát, hogy a nők hogyan éreznek a fizetésükkel kapcsolatban. Gyakran hallani, hogy kettős kötésben vannak a nők és a kisebbséghez tartozók.

Őket okolják a fizetéskülönbségért, mert miért nem kérnek több pénzt, ugyanakkor, ha megteszik, akkor nyomulósnak és agresszívnek tartják őket.

Nem a nőknek és a kisebbséghez tartozóknak kell megoldani ezt a strukturális problémát. Az adat és a kormányzati szabályozás nagyon erős eszköz erre.

Mik a megoldás további lépései?

Szerintem az emberek elkezdenek a lábukkal szavazni. Most a törvény miatt elértük az átláthatóságnak egy olyan állapotát, amire a törvény nélkül éveket kellett volna várni még. Most van lehetőség arra, hogy nyomást helyezzünk a cégekre, remélem ettől gyorsulni fog a változás.

A munkahelyi zaklatások kibeszélésével kapcsolatban is ilyen optimista?

Azt hiszem, az egy nagyon nyíltan megbeszélhető téma lett mára. Évekig hallgatás övezte, nem volt egyszerű beszélni róla, nem vették figyelembe az áldozatok érzéseit. Most viszont egy nagyon nyitott vita.

Az Egyesült Királyságban több egyetemen, ideértve az én munkahelyemet, a Bath-i Egyetemet is, komoly kampányok folynak a zaklatás és az ehhez kapcsolódó tévhitek ellen. Az oktatás és a szankciók működnek. Nagyon jó férfi szövetségeseink, kollégáink is vannak, akik segítenek fellépni az ilyen viselkedés ellen.

Ugyanakkor erre született egy kultúrharcos válasz is.

Számítottunk rá, hogy lesznek emberek, akiket megijeszt ez a beszélgetés. Szerintem ez rendben is van.

Szabadon elmondhatják a véleményüket. Nem hiszem, hogy fel kellene hagynunk a zaklatási ügyekről való beszédről csak azért, mert ellenállásba ütközünk. Egyáltalán nem.

A Forbes Next a júniusi Forbes magazin mellékleteként már megtalálható az újságárusoknál! Lapozz bele!

 

"A felnőtt horgászok többsége totál analfabéta. Egy átlaghorgász nagyjából 3 ezreléket tud a horgászatról, én talán 3 százalékot."

Bodrogai Ferenc, a Forest Papír alapítója