Te is azt gondolod, hogy az elhízásról csak a szénhidrátok tehetnek? Vagy hogy este hat után már egyáltalán nem szabad enni? Te tudnád, mit és hogyan tanácsolj egy kamasznak, aki túlsúlyos és emiatt életmódot kell változtatnia? Orvosokból, gyógytornászokból, pszichológusból és grafikusokból állt össze egy kis csapat a Semmelweis Egyetemen, hogy edukatív, mégsem szájbarágós, mutatós, menő kiadványt hozzon létre és közvetlenül az érintettnek nyújtson segítséget.
A Túl súlyos füzet aktív részvételre ösztönző gyakorlatokkal, feladatokkal és információval teli munkafüzet, amit egyelőre a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Életmód ambulanciájának páciensei vehetnek kézbe, de megalkotói szeretnék idővel a könyvesboltok polcain is elérhetővé tenni.
Gács Zsófia, a gyermekgyógyászati klinikája endokrinológus szakorvosa évek óta foglalkozik túlsúlyos és elhízott gyerekekkel. Az endokrinológiai osztály fontos célja, hogy kivizsgálja ezeket a gyerekeket és megállapítsa, mi az oka a súlyfeleslegnek és van-e bármilyen szövődménye.
A Túl súlyos füzet és az alkotógárda Fotók: Sebestyén László/Koczka Kristóf és Karácsonyi Panka (15 kép)
Az esetek 95 százalékában szerencsére nem betegség áll a háttérben, nincs szervi elváltozás. Gyakran a nem megfelelő életmód és a genetikai adottságok együttállása okozza az elhízást. Ilyenkor a megoldás: életmódváltás. Még csak nem is hangzik könnyűnek, nemhogy kivitelezni lenne egyszerű, pláne tizenévesen, amikor az embernek annyi feladata, gondja van, annyi helyen kellene helyt állni.
„Nagyon frusztráló, mert csak attól, hogy én a rendelésen azt mondom, változtatni kell a szokásokon, az még nem történik meg. Nem azért, mert nem fogadnak szót, hanem mert ez egy nehéz és összetett dolog” – hangsúlyozza Zsófia.
Az elmúlt években összejött a klinikán egy nagyon erős, motivált csapat – pszichológus, gyógytornász, dietetikus – akik segíteni akartak ebben az életmódváltásban. Ezeknek a közös beszélgetéseknek és tervezéseknek lett egyrészt eredménye a szeptember óta működő, Életmód Ambulanciának nevezett járóbeteg szakellátás a klinikán, másrészt ez a fekete-fehér grafikával készült, mégis nagyon színes kötet.
Magyar Emma klinikai szakpszichológus tette fel másfél éve a kérdést, hogy miért nem írja le mindenki a maga tanácsait és adják ezt oda írásos formában a gyerek kezébe. Eredetileg csak amolyan Pesti Est-féle, 20-30 oldalas kis anyagra gondoltak, csak aztán beindult mindenki fantáziája.
Az inzulinrezisztenciáról élvezhető formában?
A kezemben már egy 220 oldalas (ilyen értelemben is túlsúlyos…) könyvet foghatok így, melynek fekete-fehér kontrasztossága Karácsonyi Panka grafikus szerint segít megtartani a fókuszt, koncentrálni a szemet. Fő feladata volt neki és Koczka Kristóf formatervező-grafikusnak, hogy a tördelés és a rajzok együtt támogassák a szöveget. De a rajzok nagy része maga is információ, ami külön feladat elé állította a csapatot.
„Elég specifikus szakfogalmakat kellett olyan rajzvilágba önteni, ami nemcsak számunkra, de egy 15 éves kamasz számára is érthető és érdekes. Ez azért elég bonyolult feladat” – mondja Kristóf.
Panka mint mondja, a közös munka minden percét élvezte éppen azért, mert rengeteg kihívást állított elé a téma. Élvezetes rajzokkal megmutatni az inzulinrezisztencia mibenlétét vagy az energiabevitel és -felhasználás érzékeny libikókáját nem egyszerű.
Fontos volt egy-egy kompozíciónál a mély jelentéstartalom, vagy a pszichológiai hangsúly támogatása egy erős, csattanós rajzzal, vagy éppen a túl sok információ tördelése, könnyedebbé tétele.
„Minél interaktívabb könyvet akartunk létrehozni: tele van rajzolós, válaszadós feladattal. A gyerekek szabadon garázdálkodhatnak benne. Ez volt a lényeg, hogy magukénak érezzék, ne egy színes kiadvány legyen, amire vigyázni kell. Szabadon akartuk engedni a kreativitásukat” – emelték ki a tervezők.
Már a címlap is játékra invitál: a labirintusrajz közepén ülő kamasz felé a bal felső sarokból indulhatunk el az útvesztőben. Kristóf a kamaszok önmagukhoz vezető útját akarta szimbolizálni. „A kishúgommal teszteltettem az elkészült labirintust. Miután már „kifolyt a szemem” a rajzolgatástól, könnyedén rámutatott, hogy zsákutcába vezet az útvesztőm. Jó korrektor volt” – nevet Kristóf.
„Minden rajz, ha a művészetek felől közelítjük, tulajdonképpen pszichológia. Egyszerre kellett figyelemfelkeltőnek és elmélyülőnek lennie.
Nemcsak az volt a lényeg, hogy kedves figurák szülessenek, hanem hogy közben teljesüljön a kitűzött cél is” – Panka rengeteg kutatómunkát is tett az informatív, orvosi szövegek rajzos értelmezésébe és érezhetően saját érzékenységét is beleépítette a gyerekek lelkével is foglalkozó szövegek ábrázolásába.
Magyar Emma szakpszichológus szerint ez volt a könyv egyik legnagyobb kihívása: az empátia és az elfogadás, valamint az információátadás és tanácsadás egyensúlyának megőrzése. A grafikai megjelenéssel és a nyelvezettel a „menőségi faktort” akarták erősíteni.
A tartalmi és a formai oldal összeegyeztetése folyamatos pingpongozás volt, de ahogy egymás mondatait kiegészítve mesélnek nekem erről a nyilvánvalóan mindenki számára szívüggyé vált projektről, látható, hogy nagy egységgé kovácsolta őket a feladat.
Viselkedésterápiás eszköz játékos formában
Ez ebben a formában egy viselkedésterápiás eszköz, egy alacsony intenzitású pszichológiai intervenció. A szakemberek ezáltal olyan önállóan is használható eszközt adhatnak a gyerekek kezébe már az életmódváltás kezdeti szakaszában, amely hozzájárulhat a sikerhez, alakíthatja az evéshez és a mozgáshoz fűződő kapcsolatot.
Az elhízás és a túlsúly olyan témák, melyekről bármely életkorban nehéz beszélni. Ennek az állapotnak nagyon magas a társadalmi stigmatizációja, rengeteg bántás éri miatta a felnőtteket és gyerekeket egyaránt. „Gyakran támadhat bennük szégyenérzet amiatt, ezért nagyon fontos, hogy érzékenyen és empátiával nyúljunk ehhez a témához” – mondta Emma.
„Azt akartuk, hogy egyrészt ne legyen semmiképpen túlszimpatizáló a figura, ne legyen se kedveskedő, se vicceskedő, ne parodizálja a helyzetet. Egy nagyon szerethető, de semleges alak kellett, melyet mindenki magáénak érezhet. Ezzel nagyon sok kört mentünk, de türelmesek voltak velünk Pankáék” – tette hozzá Zsófia.
A Túl súlyos füzet jelenleg elsősorban olyan gyerekek kezébe jut el, akik már valamilyen szinten motiváltak a változtatásra.
A klinikára azok érkeznek, akiket vagy háziorvos, iskolaorvos küldött kivizsgálásra, vagy a szüleikkel együtt döntöttek úgy, hogy szeretnék megtudni, mi áll a testsúly túlzó növekedésének hátterében.
A testi kivizsgálás során felderítik a lehetséges betegségeket és szövődményeket, melyek már kialakultak az elhízás következtében – cukoranyagcsere-zavarokat, magas vérnyomást, zsíranyagcsere-zavarokat. Az Életmód ambulancia ingyenes ellátására már csak az kerül, akiről megállapították, hogy hízása hátterében nem betegség áll, tehát segíthet rajta az életmódja megváltoztatása. A többieknél előbb a betegséget kell kezelni.
Akik eljönnek az ambulanciára, azok először Gács Zsófiával találkoznak, aztán jönnek a pszichológushoz, a dietetikushoz, majd a gyógytornászhoz. Mindenkivel végigrágják, hogy az ő területén mi a probléma, mi a feladat, hogyan tovább. Aztán a kör végén visszatérnek Zsófiához, ahol megkapják, mi a fő feladat a következő három hónapban. Ekkor kerül a kezükbe a Túl súlyos füzet is, melyet ez alatt az idő alatt kell kitölteni.
Nyilván akik egyáltalán nem motiváltak, valószínűleg már az Életmód ambulanciára sem jönnek el. De éppen azért a kis és nagyobb kamaszokat célozták meg a könyvvel, mert ők azok, akik már önállóan is tudnak szokásaikon változtatni önállósodásuk, szülőkről való leválásuk mentén.
„Sokszor, ha a gyerekben meg is születik az elhatározás, de otthon mást lát, nehéz helyzetben találja magát. Azoknak a picit nagyobb gyerekeknek is segíthet az önálló elindulásban, akik látják akár a szüleik vagy a nagyszüleik rossz példáját, a szövődményeket vagy a nehézségeket, a cukorbetegséggel járó problémákat vagy ízületi panaszokat.
Leszámolni a tévhitekkel
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) tavasszal végzett tápláltsági felmérést a 6-12 éves gyerekek körében. Az eredmények aggasztóak: csupán 64 százalékuk normál tápláltságú, minden ötödik gyerek kismértékben túlsúlyos, 7 százalék pedig elhízott. Az alultápláltak aránya is nagyon magas, 10 százalék.
Talán a közösségi médiának is köszönhető, hogy a „mai gyerekek” mégis mintha többet tudnának a táplálkozásról és a diétákról, mint a korábbi generációk. Zsófia szerint sokan vannak – nem feltétlenül az elhízottak között –, akik ismerik a divatos diétákat és ki is próbáltak párat.
„A könyvnek az is célja, hogy ezekről is megmutassuk, miért nem működnek. Sokan jönnek, hogy nem értik, hogy szénhidrátcsökkentett termékeket fogyasztanak, mégsem fogynak. Próbálunk leszámolni ezekkel a tévhitekkel” – mondja.
A Túl súlyos füzet rávilágít például a láthatatlan kalóriaforrásokra, arra, hogy a 100 százalékos gyümölcslé nem feltétlenül jelent egészséges italt, hiszen nagyon magas a kalóriatartalma. Gyakori hiba, hogy sokan azt hiszik, ha ritkán esznek vagy akár egészen délutánig semmit, az jó dolog, aztán ők sem értik, miért híznak.
„Ezeket a tévhiteket könnyebb lerombolni, mint például a mozgást beépíteni valakinek a mindennapjaiba. Ezen a területen például arra kértük a gyógytornász kollégánkat, Tarr Zsófiát, olyan feladatokat javasoljon, amelyek ott helyben, füzettel a kézben kivitelezhetők. Nyilván itt nem lehet azzal indítani, hogy menj és fusd körbe a szigetet” – mondja Gács Zsófia.
Együtt, családként
Már az is fontos lépés, hogy a gyereknek és szüleiknek meglegyenek a főbb fogalmak, legyenek szavaik a problémáikra, tudjanak róluk beszélni. A készítők burkolt vágya, hogy a család akár együtt nézegesse meg a könyvet. Belekerült több recept is, ezek segíthetik a közös táplálkozás formálását. De tele van a foglalkoztató füzet az utánkövetést segítő oldalakkal: táplálkozási napló, mozgásnapló, a saját megfigyelések leírása.
Mindezek a tudatosítást segítik, ami a változás alapja a szakértők szerint. A magyar családokban különösen fontos szerep jut az ételnek, ünnepeinken központi téma az evés kulturális szinten is. De nem mindegy, hogy az evésnek melyik része a hangsúlyos.
„Olyan kérdéseken gondolkodhatnak a gyerekek, hogy ki mit mond egy közös étkezés után: degeszre ettem magam, mozdulni sem bírok, vagy azt, hogy de jó fűszerezése volt ennek a húsnak? Vagy hogy tényleg kell-e kenyeret enni a tejfölös nokedlihez?”
A hangsúly semmiképpen sem az ijesztgetésen van. Az információszerzés, az önmagáért való felelősség, a test szükségleteinek és vágyainak egyensúlyban tartása, a szerető közeg, az ételen kívüli boldogságkeresés témája mind-mind előkerül a Túl súlyos füzetben.
Az alkotói gárda. Fotó: Sebestyén László
Legyen egy minden kézben
Adódik is a kérdés, hogy nem kellene-e testsúlytól függetlenül minden gyerek kezébe egy ilyen kötet.
Már kiadót keresnek a Túl súlyos füzet könyvesboltokba kerülő változatához. A címe sem ez lenne, és nyilván nem csak a kórházba kerülő gyerekeknek szólna. Abban az elhízás szövődményein át megmutatnák, hogyan működik mindenki szervezete. Helyet kapna benne az elhízottság és a túlzó vékonyság problémája is.
A Túl súlyos füzet projektje mintegy kétmillió forintból jött létre, a támogatás nagy része a klinikához kapcsolódó Őrzők Alapítványon keresztül érkezett. Berend Katalin gyermekgyógyász adta közre szintén gyerekorvos nagyapja, Berend Miklós Harctéri naplóját, a kötetből származó bevételt pedig felajánlotta a füzet kiadásához.
Kristóf lelkesen mesélte, rengeteg visszajelzés érkezik a szülőktől, ismerősöktől, orvos barátoktól az egyelőre 200 példányban készült könyvről. „A legjobb az lenne, ha idővel minden iskolaorvos, háziorvos rendelőjében elérhetővé válna a könyv, hogy az ország legeldugottabb helyén lakó kiskamasz is a kezébe kaphassa, ha szüksége van rá.”
