Márciusban lezajlott az utolsó tavaszi divathét is, és egyre több szakember, divatszerkesztő teszi szóvá, hogy a korábbi kedvező tendencia megtorpant, sőt, erőteljes a visszaesés. Újra a szupervékony modellek uralták a kifutókat, a nagy divatházak visszavettek az átlagos testalkatú vagy plus size modellek szerepeltetéséből.
A divatvilág kedveli az extrém soványságot, ez mindig is így volt. A kifutón vonuló modellek többnyire 30-32-es méretű ruhákat viselnek (míg az átlagos női méret Európában a 38-as). Az utóbbi években elindult viszont egy üdvözlendő tendencia a divatvilágban: a testalkatok szélesebb skálája kezdett el szerepelni a divatbemutatókon és a reklámkampányokban is. Néhány plus size modell – akik 42-es vagy annál nagyobb ruhákat viselnek –, például Ashley Graham és Paloma Elsesser szép karriert futott be, és keresettebbek lettek a 38-as méretet viselő modellek is, mint például Jill Kortleve.
Március 7-én ért véget a párizsi divathét, ezzel lezárultak az idei tavaszi divathetek, és egyre több összesítés és személyes vélemény lát arról napvilágot, hogy ismét felütötte a fejét a nők önértékelésére meglehetősen rossz hatással bíró iparági trend: a méretbeli sokszínűség hiánya a kifutókon. A közepes és plus size modellek castingjai az új adatok szerint majdnem negyedével csökkentek az előző szezonhoz képest – írja a The New York Times.
Francesca Liberatore (Milánó, 2023. február 26. MTI/AP/Luca Bruno)
Három eltérő modell már kiemelkedő
A Tagwalk divatra specializálódott keresőmotor összesítése szerint az átlagos testalkatú vagy plus size modellek száma idén 24 százalékkal csökkent a nagy divatheteken. 2023-ban 68 márka szerepeltetett akár csak egyetlen olyan modellt a kifutón, aki nem szupervékony, míg tavaly ez a szám 90 volt. A felsőkategóriás luxusmárkák közül a Michael Kors, a Coach, a Dolce&Gabbana, az Alexander McQueen, a Chloé és a Nina Ricci vonultatott fel egy-két normál vagy plus size alkatú modellt, egyedül a Chanelnél szerepelt három. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy egy divatház tipikusan 50-75 különböző szettet vonultat fel egy divatbemutatón.
„A plus size modellek előtérbe helyezése továbbra is inkább a fiatalabb, feltörekvő tervezőkre jellemző, de most volt egy egyértelmű és kiábrándító visszaesés a jelentős európai divatházak körében ezen a téren” – mondta a The New York Times-nak Alexandra Van Houtte, a Tagwalk vezérigazgatója. A négy divatfőváros közül Milánót emelte ki negatív példaként, ahol a bemutatók mindössze 13,5 százalékában szerepelt olyan modell, aki nem szupervékony. A brit kifutókon volt legjellemzőbb a sokszínűség, ott a bemutatók 39 százalékán előfordult gömbölydedebb modell.
Hatástalan kampányok?
Olivia Petter újságíró februárban, a londoni divathét után írt cikket arról az Independentben, hogy a modellek soványabbak, mint valaha. „A divatipar szereti a vékony modelleket. A nagyon, nagyon vékonyakat. Könyvek, filmek és dokumentumfilmek is készültek már erről. Tiltakozások, petíciók és kampányok hívták fel rá a figyelmet.
És mégis, itt vagyok 2023-ban, hatodszorra a londoni divathéten, és azon tűnődőm, hogy az előttem vonuló modell mikor evett utoljára.”
Vanessa Friedman, a The New York Times divatigazgatója szintén posztolt a Twitterre a témában – igaz, később kicsit pontosította a Jason Wu modellek extrém soványságáról tett megállapítását, de a lényeg egyértelmű: nem a modelleket akarta megszégyeníteni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy a divatvilágnak törekednie kellene arra, hogy jobban tükrözze azt a sokszínűséget, ami a világban is jellemző. Valamint odafigyelni azokra a modellekre, akik nem természetesen vékonyak, hanem éheztetik magukat azért, hogy érvényesülni tudjanak a divatvilágban.
