14 éve él Berlinben Szauder Dávid, most viszont hazajött, hogy a következő évben az Európa Kulturális Fővárosa-projekt tanácsadójaként dolgozzon. Mindeközben a napokban az ő illusztrációjával jelent meg a Washington Post különszáma, ami Donald Trump volt amerikai elnök esélyeit vizsgálja a 2024-es választások kapcsán.
Forbes.hu: Honnan jött a Washington Post felkérése?
Szauder Dávid: A Failed Memories című, szürreális portrékat felvonultató szériám viszonylag sikeresnek bizonyult, kiállították 2013-ban a párizsi Pompidou Központban is, valamint hasonló témájú könyvborítókon is dolgoztam régebben. Ezek eljutottak aztán egy szélesebb réteghez, jött mindenféle megkeresés, köztük olyan is, akik egy másfajta közegbe szerették volna átültetni a portrékat. Így került képbe a Washington Post.
A különszám azzal foglalkozik, hogy Trump elindul-e a következő választásokon és ha igen, milyen esélyekkel zárulhat a jövőbeli kampánya. Volt már korábban is Trump-alapú animációm, ott az egykori elnököt 2060-ban egy klónozott hadsereggel a nyomában ábrázoltam. Valószínűleg ezt is látták.
Könnyű volt igent mondani a felkérésre, bár ezelőtt nem készítettem közéleti témájú újságnak címlapot, ez egy igazán különleges műfaj.
Szauder Dávid alkotásai közül számos megtekinthető Magyarországon is. (7 kép)
Szerencsére nyitottak voltak az ötleteimre, vázoltam nekik körülbelül 15 elképzelést és kiválasztották a kedvencemet. Ez lett a borító.
Milyen technikával készült az illusztráció?
Mostanában leginkább mesterséges intelligenciával dolgozom, azonban ebben az esetben kérték, ha lehet, mellőzzem ezt a technikát – az is egy nagyon izgalmas kérdés, hogy miért ódzkodik egy újság a legújabb művészeti irányzatoktól. Úgyhogy a borítón lévő kép egy 3D-ben lemodellezett karakter, amit aztán egyfajta undorral textúráztam fel, hogy Trump arcát még komikusabbá tegyem, és ha az olvasó ránéz, rögtön megértse azt, hogy mit akarok én és az újság is üzenni.
Egyébként is vállalsz közéleti témájú felkéréseket?
Csak akkor, ha egyetértek a vállalással. Alapvetően digitális művész vagyok. Aki felkér, legyen szó bármilyen megkeresésről, az tudni fogja, hogy én magamat teljesen bele fogom tenni az alkotásba. Ha ebben egy irányban tudunk menni, és konszenzus van közöttünk, akkor azt gondolom, hogy vállalható az adott felkérés.
Hogyan kell elképzelni azt, ha egy művész mesterséges intelligenciával alkot?
Az elmúlt hónapokban több olyan mesterséges intelligencia-rendszer is elütötte a fejét, ami mindenki számára hozzáférhető. A program számára körülírod angol mondatokban, hogy milyen képet szeretnél létrehozni.
Például Mona Lisa ül egy parkban Budapesten, fölötte galambok repülnek Cezanne stílusában.
Hozzáadsz még néhány paramétert, utána pedig feldob neked a gép két vagy három verziót, ahogy ez szerinte kinézne.
De így mi a művész feladata vagy inkább felelőssége az egész folyamatban?
Úgy gondolom, hogy a szakmám, azaz a digitális művészet egyik legfontosabb kihívása az, hogy megfigyeljük a legújabb innovációkat. Ide tartozik az NFT, az augmented reality (kiterjesztett valóság, azaz amikor valós környezetbe virtuális elemeket vetítünk – a szerk.), a virtuális valóság és az összes olyan dolog, ami még nagyobb mozgásteret ad vagy épp deformálja a teret, amiben a virtuális művész dolgozhat.
Névjegy
Szauder Dávid médiaművész. Az ELTE Bölcsészettudományi karán művészettörténetet hallgatot, később a Képzőművészeti Egyetemen tanult intermédia szakon.
Berlinbe 14 éve szerencsét próbálni ment, öt évig dolgozott az ottani Collegium Hungaricum digitális művészeként és kurátoraként.
A mesterséges intelligenciát nem fogjuk tudni megúszni. Mondok egy példát: amikor a kilencvenes években kijött a Photoshop, akkor arról beszéltek, hogy kész, vége, itt a művészet halála, mert a programban mindent meg lehet csinálni. Mára a használata sztenderddé vált, mindenki számítógépén ott van.
Nem tudhatjuk azt, hogy nem fog-e ugyanez megtörténni a mesterséges intelligenciával.
Nekünk, akik digitális művészettel foglalkozunk, az a feladatunk, hogy beszálljunk ebbe a versenybe, és képviseljük a művészeti értékeket a létrejött körülmények között. Szerintem nem megtagadni kell a technológiát, hanem megpróbálni kialakítani és részt venni az erről szóló dialógusban, mert mi is felelősek vagyunk azért, ahogy ez az egész később alakulni fog.
Fotó: Szauder Dávid
A portfóliódban van több alkotás is, amit NFT-vel értékesítettél. Nálad mennyire hangsúlyos ez a vonal?
Az elején nagyon szkeptikus voltam az egész kriptovilággal, de lassan meggyőztem magamat arról, hogy érdemes kipróbálni: előző szeptemberben létrehoztam az első NFT-met, amit decemberben sikerült eladnom. Volt aztán pár aktívabb hónap, amikor sikerült többet is eladnom, de mióta hazaköltöztem, kicsit alábbhagyott a lendület. Van egy digitális ügynökség, akikkel együtt dolgozom, ők mostanság indítanak egy NFT-ket értékesítő divíziót, hárman vagyunk ebben a projektben benne művészként. Jövő héttől kaphatóak majd az alkotások, amikből lesz egy kiállítás Párizsban is.
Nem gondolom azt egyébként, hogy eljött a pillanat, amikor érdemes a kriptovilágba beszállni, a többiek nem így látják, úgyhogy adok az egésznek egy esélyt.
Az NFT-ben az a fantasztikus, hogy teljesen átlátható a rendszer, nem úgy mint a hagyományos galériáknál, ahol fogalmad sincs, mi történik a háttérben, nem tudod, mennyiért, kinek adták el a képedet.
A kriptónál viszont óriási negatívum az árfolyam miatti bizonytalanság, ez egy művész számára teljesen kiábrándító.
Min dolgozol most?
Az Európa Kulturális Fővárosa projekt (2023-ban ez Veszprém és a Balaton régiója lesz – a szerk.) vagyok a digitális tanácsadója, ebben közép-európai mércével is jelentős immerzív projektek vannak.
Moholy Nagy László fény tér modulátorának második újragondolása LAM Budapestben kiállítva.
Emellett Budapesten a nemrég nyílt Light Art Museum számára készítettem el Moholy-Nagy László fény-tér-modulátorát, ezt három és fél méteres méretben kellett újraterveznem, illetve a napokban állították ki a második szobromat, amit a múzeumnak terveztem. Valamint ettől a héttől látogatható a Ludwig Múzeumban a Kisebb világok. Dioráma a kortárs képzőművészetben című kiállítás, ide Baktay Anna-Rékával készítettünk közösen egy installációt.
Borítókép: Mr Wolf története a Failed Memories című szériából. Forrás: Szauder Dávid
