A Thor: Szerelem és mennydörgés a legjobb Thor-film, de nem a legjobb a sztárrendező Taika Waitititől. Ettől még vonásokban szépen megidézi a tékakorszakot. Nagyon vicces, de egy ponton elfáradt a rekeszizmom, sajnálom, thoradagoltam magam.
Több ezer évet leéltél, de még mindig nem tudod, ki is vagy igazából.
Micsoda bumfordi, könyökkel bökdösős, de akkor is jogos önreflexió ez a képregényes gigafranchise 29. mozifilmjétől. Ezt adják útravalóul az új film elején Thornak, ami mellé amúgy már a negyedik önálló kalandját kapta meg a Marvel Moziverzumban, plusz ki tudja, hanyadjára bukkan fel 2011-es nagy vásznas bemutatkozása óta.
A Szerelem és mennydörgés alcímű filmje az első a villámszóró szuperhősnek, ami visszatérő rendezővel bír. Minden csapból Taika Waititi (Thor: Ragnarök, Jojo Nyuszi), az új-zélandi, Oscar-díjas filmes ömlik. Már megint. (Jó, saját social mediás buborékom csapjaiból egészen tuti.) Wired– meg New York Times-nagycikkekben fotózzák rocksztárokat megszégyenítő pózokban és szettekben, sorra járja a vörös szőnyegeket, még a bulvármédia is tudott nemrég csipegetni Rita Ora énekesnővel tartó románcából.
Így vált Waititi független filmes fenoménból immáron valóságos geekatyaúristenné. Rendre viccet űznek abból, hogy Marvel- és Star Wars-béli teendői, és még megannyi filmes, sorozatos projektje közepette (Jodorowsky-képregényt visz vászonra, Roald Dahlt adaptál a Netflixre, és így tovább), elvált apukaként, két gyerekkel a hóna alatt hogy van minderre ideje. A helyzet, hogy ha vicceskedve is, de azért ő is nehezen tartja magát.
A Timesnak konkrétan úgy fogalmazott, hogy talán pánikrohamot kapna, ha egy pillanatra leállna és elmélázna a dolgain, így vagy úgy, de ő is elkezdte felfogni, mennyire le van terhelve.
Persze, vásznon aligha jön át, hogy a rendezőnek valóban gondja lenne ebből. Sőt, a most debütáló Thor: Szerelem és mennydörgésben a maga kábé kétórás játékidejével, az első félben tomboló humorcunamijával, a sokat látott szíveknek egyszerre nosztalgikus és modern fényképezésével azt tett egy Marvel-filmmel, amire nagyon régóta vágyok. Visszaröpített a kétezres évek tékapolcai elé, hogy felelevenítse a kicsiként anno agyonjátszott, agyonidézett kazettákat, dévédéket, amikből kismilliószor újranézve magoltam be minden egyes sort.
Az új Thor a nyolcvanas, kilencvenes évek miliőjéből, zenéiből szeret mazsolázni, a Marvel-idővonal tekintetében a jelenben játszódik, de mégis, ha 20 évvel ezelőtt készült volna, az első két Shrek soraival együtt hajtogattam volna őket nonstop. Ehhez társul Waititi csupaszív, már-már zsánerszerű stílusa, ami amúgy is szuperül illeszkedik a filmről filmre egyre sokrétűbb műfaji kereteket bevállaló Marvelbe, elég ha csak Sam Raimi góthorroros Doctor Strange-folytatására gondolunk.
Vevő a Waititi-féle mókára a főszereplő, a mennydörgés isteneként sokadszorra visszatérő Chris Hemsworth is. Hőse az elmúlt 11 évben, mondjuk ki, hullámzó törődést kapott a korábbi filmekben, így viszont a negyedik szólófilm, ha késve is, de mindennél alaposabban körül tudja járni, hogy ki is a karakter, kicsit gyermekded, de érző lelke pedig hol tört meg valójában.
Visszatér régi szerepéhez, Thor örök szerelméhez (exéhez), avagy Jane Fosterhez sok év kihagyás után Natalie Portman is. Sokaknak fura lehet, hogy ennyi izgalmas szerep után (Jackie, Expedíció, Vox Lux) csak volt az a pénz, amiért visszament a Marvelbe ugrálni. Csakhogy rideg fejőstehénként tekinteni korunk legnagyobb franchise-ára ma már szerintem hiábavaló, pláne, ha Waititihez és Portmanhez hasonló elismert, izgalmas alkotókat is képes be- és visszarántani. Amúgy is, a színész látszólag nagyon is élvezte újra felfedezni a szerepet, kezében immáron a skandináv mitológia ősi pörölyével, Thor másik örök szerelmével (másik exével), a Mjölnirrel, amitől Jane is Thorrá vált. Pontosabban Hatalmas Thorrá.
Waititi mint Marvel-rendező most először vette kezelésbe a forgatókönyvet is. Gyakori kritika vele szemben, hogy humora túl együgyű, pedig az igazán elborult ötleteket nagyon is mesterien egyensúlyozza egyszerű, de mélyen zsigerig ható mondandójával. Annyit aláírhatok, hogy néha tényleg tájfunként fullaszt meg az a rengeteg audiovizuális geg meg inger, ami a Disney-stúdiónál is (látszólag) szabadon garázdálkodó filmesből ömlik.
Ezt nézőként sem nehéz túladagolni, nekem sikerült is, hiába nevettem kényelmetlenül nagyokat, egy ponton nemes egyszerűséggel megfáradtam.
És hát a film felétől amúgy is leül a Waititi-svung. Kapunk még pár igazán szívmelengető vizuális megoldást, kifejezetten emlékezetes és markáns pillanatokat már csak elvétve, még a drámai végjáték ellenére is. És mintha a világsztárok közül sem lenne mindenki vevő a formulára. Russell Crowe mint pocakos Zeusz és Christian Bale mint az istenölő főgonosz, Gorr kifejezetten különutasnak tűnnek az amúgy sem túlbonyolított cselekményben. Crowe Crowe-ként lubickol az isteni fényáradatban, Bale pedig Bale-ként dagonyázik a sötétség mérgében. Megvannak a maguk jelenetei, de különösen Gorr esik ki az összképből, nem elég friss (vagy flepnis) a többiekhez.
Ettől még a Thor: Szerelem és mennydörgés a legjobb Thor-film, picit még az egészen szórakoztató, üde és kompakt Ragnarököt is felülmúlja. Csak hát Waititi ennél többre képes, mikor a humort kell a szívvel vegyíteni. Aki pedig az előzeteseket látva kvázi A galaxis őrzői 2,5-edik részét várja a mozitól, nos, inkább ne tegye, jelenlétük nem több holmi marketingfogásnál.
Thor: Szerelem és mennydörgés (Thor: Love and Thunder)
- Műfaj: képregényfilm, akció, fantasy
- Rendezte: Taika Waititi
- Írta: Taika Waititi, Jennifer Kaytin Robinson
- A főbb szerepekben: Chris Hemsworth, Natalie Portman, Tessa Thompson, Christian Bale, Taika Waititi
- Hossz: 119 perc
- Magyar korhatár-besorolás: 16
- Hazai bemutatódátum: 2022. július 7.
- Hazai Disney+-premier: 2022. szeptember 8.
A borítóképen Natalie Portman mint Jane Foster/Hatalmas Thor és Chris Hemsworth mint Thor a Thor: Szerelem és mennydörgés című filmből.