Soha a történelemben nem volt még példa arra, amit a TCL véghez vitt. A nálunk is egyre erősebb lábakon álló kínai tévégyártó negyven éve egy sufniból indult, ma pedig a világ második legnagyobb piaci részesedéssel bíró vállalata. De egyáltalán mi ez a cég? Honnan indultak, mivé lettek, mi a siker kulcsa? És mit rontottak el?
A televíziós szektor egyik leghitelesebb piackutató cége az Omdia, nemrég hozták nyilvánosságra tavalyi évre vonatkozó jelentésüket. 2022-ben valami olyan történt, amire még nem volt példa.
Az már előfordult korábban, hogy német, francia, japán, amerikai vagy dél-koreai vállalat lett a piac második legerősebb szereplője az értékesített termékek számát tekintve. Az viszont még nem, hogy az ezüstérmet kínai cég szerezze meg.
A cég hagyományosan odateszi magát a nagy kiállításokon.
2022-ben azonban ez is eljött. Az említett Omdia-riport szerint óriási hajrával a TCL bejött a Samsung (19,6 százalék) mögé a dobogó második fokára 11,7 százalékkal, megelőzve az éveken át a pozícióját betonbiztosan őrző LG-t (11,69 százalék), a Hisense-t (10,5 százalék) és a Xiaomit (6,5 százalék).
Kazettákkal indult
Az idáig vezető út nem volt kimondottan fáklyásmenet. A TCL 1981-ben alapult meg TTK néven állami tulajdonú cégként. Kezdetben a TDK termékeit másolták – 1986-ban csúnya per lett a vége, aminek következtében névváltoztatásra kötelezték a vállalatot.
Mélyről indultak, igen magasra jutottak.
A kínos esetet követően az állam nem engedte el a cég kezét, sőt még jobban elkezdték hátulról nyomni a TCL-t, amely a szórakoztatóelektronika széles spektrumát kezdte lefedni termékeivel.
Nem sokkal később elkezdtek nyitni a telekommunikáció felé is, az ezredfordulóra pedig már kifejezetten széles portfólióval fordult rá a konszern, amely sokáig csak és kizárólag a belső piacra termelt.
A holding vezetése azonban úgy döntött, hogy multinacionális céget csinálnak a TCL-ből, aminek első lépéseként 1999-ben Vietnámban is elkezdték forgalmazni a termékeiket. Azonban, mint ez később kiderült, egyfajta tapogatózás volt csupán.
Tigrisek és sárkányok
2003-ban Li Dongsheng, a TCL akkori elnöke hivatalosan is kihirdette a nagyszabású Tigris és Sárkány programot. Ennek egyik eleme az volt, hogy globálisan két vezető üzletágat kell kiépíteni, amihez a kínai állam minden szükséges forrást biztosított.
40 év alatt messzire jutottak.
Nem is nagyon aprózták el a dolgot, két éven belül többségi tulajdont szereztek a francia Alcatel és Thomson konszernekben, akik a telekommunikációs, illetve a szórakoztatóelektronikai szegmensben játszottak akkoriban vezető szerepet.
A stratégia az volt, hogy a két igen jól csengő márkanév alá bújtatják termékeiket, így leigázva majd a világot. Nem jött be a mesterterv: a vevőket nem hatották meg a brandek, és mivel a mögéjük rakott készülékek egyszerűen nem voltak elég jók, így a kitűzött célokat nemhogy elérni, még megközelíteni sem sikerült.
Reset
A TCL vezetése a 2000-es évek végén tenyerelt rá az újraindítás gombra. Úgy határoztak, a jövőben a televíziós szektorra koncentrálnak, és alulról indulva, betonbiztos alapokra építkezve, saját márkával törnek a csúcsra. Az új terv az volt, hogy megpróbálnak mindent házon belül megoldani, hogy lehetőleg minél kevésbé függjenek a külső tényezőktől.
Be tudták ismerni, hogy a korábbi stratégia kudarcot vallott. Kép: TCL
Ennek érdekében megalapítottak 2009-ben kifejezetten kijelzőfejlesztésre és gyártására szakosodott leányvállalatukat, a CSOT-t (China Star Optoelectronics Technology). Az elmúlt bő egy évtizedben óriási gyártói kapacitást hoztak össze, részben saját üzemek felépítésével, részben felvásárlás révén.
Többek között a TCL szerezte meg a Samsung Display korábbi LCD panel gyártósorait, illetve szabadalmait(!) is, elhappolva a bizniszt a feltörekvő indiai konkurensek elől.
Gigantikus gyártói kapacitást építettek ki mára. Kép: TCL
Jelenleg a konszern Kínán kívül Pakisztánban, Vietnámban, Ausztráliában, Indiában, Mexikóban, Brazíliában és Lengyelországban is rendelkezik üzemmel. Ez utóbbit én is megnéztem, teljesen modern, abszolút 21. századi, korrekt intézménynek tűnt, bár extrém high-technek azért nem nevezném.
A cég intenzíven dolgozik a mozgásalapú vezérlésen.
A gyártói kapacitást kihasználva több rivális számára végeznek gyártással, összeszereléssel kapcsolatos munkákat. Az általuk produkált minőséget pedig az is mutatja, hogy egy éve a Panasonic televíziókat is a TCL objektumaiban szerelik össze, igaz, a japán cég mérnökeinek irányításával.
Minőség és menőség
A mennyiség mellett a minőségre is komoly hangsúlyt fektetett a TCL – és fektet is mind a mai napig. Világszerte több kutató-fejlesztő központot hoztak létre, ahol intenzíven kutatják az új eljárásokat. Ezzel értelemszerűen az a cél, hogy a drágább modelleket tömörítő, komoly PR-értékkel is bíró felső kategóriában is tudjanak életképes megoldásokat asztalra pakolni.
Komoly innovációs fejlesztéseik is vannak.
Hogy ez nem csak valami marketingbullshit, azt tökéletesen alátámasztja, hogy jó ideje rendelkeznek házon belül készülő, mesterséges intelligenciát is használó képfeldolgozó csippel, ami a jó képminőség egyik záloga.
Sajájt 8K-s készülékekkel is rendelkeznek.
Emellett van saját QLED- és 8K-paneljük is, ők léptek színre az első Mini LED háttérvilágítású készülékkel, rendelkeznek működőképes Micro LED-kijelzővel, illetve szemüveg nélküli 3D-televízióval. Állítólag igen jól haladnak a kvantumpontos OLED eljárással is, bár ez utóbbit még nem mutatták be sehol.
Van hova fejlődni
Itt muszáj megjegyezni: bár mindez jól hangzik, tapasztalataim szerint a vállalat nem képes olyan televíziókat letenni az asztalra, amelyek überprémium szinten versenyképesek lennének – legalábbis egyelőre. Magyarán nem olyan szép a képük, mint amit a riválisok csúcsmodelljei kínálnak.
A TCL a QLED-re tett fel mindent eddig. Nem biztos, hogy jó ötlet volt.
E mögött egy egyértelmű stratégiai baklövés áll: a TCL vezetése éveken át hangoztatta, hogy kitartanak a kvantumpontos LED LCD (QLED) mellett, nem hisznek az OLED eljárásban, pedig ez utóbbi bizonyítottan jobb látványvilág megteremtését teszi lehetővé.
Tehát pont a legfontosabb, legnagyobb presztízzsel bíró területen mutattak és mutatnak gyengeséget.
A jelek szerint viszont mindezzel tisztában vannak, hiszen az év elején a Las Vegas-i CES expón azt közölték félig hivatalosan, hogy idén boltokba küldik az első TCL QD-OLED tévét, ez a technológia pedig elméletben kifogástalan képminőséget garantál.
Érdekes irányokkal is kísérletezik a vállalat.
Hogy itt még van hova előrelépni, azt az is jelzi, hogy bevétel alapján a cég még csak üldözi a második helyet. Az Omdia elemzései alapján az első helyezett Samsung (29,7 százalék), mögött az LG stabilan tartja a pozícióját (16,7 százalék), és csak utánuk jön lemaradva a TCL 9,4 százalék piacrésszel – hiába adnak el darabra több modellt, mint az LG. Ennek egyértelmá oka van, a TCL alapvetően az olcsóbb belépő- és középkategóriában erős továbbra is.
Csakhogy ezzel nem elégedhetnek meg, muszáj feljebb lépniük. Már csak azért is, mert mostanában kezdenek előrébb nyomulni a komoly állami hátszéllel megtámogatott, még a kínaiaknál is olcsóbban termelő indiai konkurensek is.
Erős a brand?
A Samsung, az LG, a Sony vagy a Panasonic neve igen jól cseng a tévés szegmensben. Azonban az TCL még nincs az ő szintjükön, se globálisan, Magyarországon pedig aztán pláne nem. Mindenesetre nagyon úgy fest, hogy ezzel ők is tisztában vannak, hiszen a közelmúltban igen komoly nemzetközi marketingkommunikációs kampányokat indítottak.
Neymar a TCL egyik arca. Kép: TCL
Támogatják például a Paris Saint-Germain csapatát, illetve egyéni szponzori szerződésük van a csapat sztárjával, Neymarral. Ami az Egyesült Államokat illeti, ott az NFL hivatalos tévés partnérévé váltak, ami szintén azt mutatja, hogy ráfeküdtek a brand további népszerűsítésére.
Hogy ez önmagában elég lesz-e? Nem biztos. Sokkal jobban rá kéne feküdniük a regionális márkaerősítő kampányokra is, ahogy azt tette korábban a Samsung vagy az LG például, ahol másfél évtizede még hasonló problémákkal küszködtek.
Csúcstámadás?
A TCL-nek nem titkolt célja a televíziós iparág meghódítása. Tény, az alapok igen erősek, csakhogy a cég arzenálját nem nevezhetjük százszázalékosnak. Egyrészt muszáj lenne erősebb pozíciókat kiépíteni a prémiumligában, másrészt pedig a cégnek saját okostévérendszert is ki kellene fejlesztenie – e pillanatban ugyanis harmadik féltől származó megoldásokat használnak, Európában például a Google TV és Android TV platformokat.
A Google rendszere zsákutca. Kép: TCL
Márpedig ez konkrét hátrányt jelentenek a közvetlen riválisok gyorsabb, stabilabb, felhasználóbarát megoldásaihoz képest. Ha valaki komolyan gondolja a trónkövetelést, az nem támaszkodhat senki másra a küzdelemben. Pláne olyan cégre nem, mint amilyen a Google, ahol már többször bebizonyosodott, hogy bizony megbízhatatlan partnerek a tévés szektorban.
Nagyra tör a cég, de messze még az út vége.
Az tény, hogy a konszern háttere elképesztően stabil, és olyan alapokra támaszkodhatnak, mint kevés szereplő a mai tévés piacon. De ez még nem jelenti automatikusan az első helyet. A TCL jó úton halad, egyelőre még sincs esélye arra, hogy rövid időn belül leuralja a tévés iparágat. Mindenesetre amit eddig elértek, azt sem láthatta előre mindenki még pár évvez ezelőtt.
