Még vasárnaphoz képest is túl vasárnapi volt a Sziget negyedik napja. Miért csak félház szédelgett a Mumford & Sons előtt? Vihar előtti csend? Az idei fesztivál tényleg Billie Eilishra tette fel minden lapját? És ezúttal vajon pattant késdarab a Nothing But Thieves énekesének szemébe?
Eddigi Sziget-beszámolóink
Amiről kár volt lemaradni
Tegnap már harmadjára járta meg a Szigetet az angol Nothing But Thieves. Igaz, ebből csak másodszorra léptek színpadra, 2017-ben ugyanis letört késdarab pattant Conor Mason frontember szemébe. Aztán 2018-ban pótolták a bulit, most, öt év után pedig visszatértek a fesztiválra.
Ha valakinek a hangját érdemes hallani legalábbb egyszer élőben, az Masoné.
Elképesztő hangterjedelemét még az se tudta elnyomni, hogy a nagysátor hangosítása épp a rosszabbik, zajosabb formáját mutatta tegnap.
Sosem éreztem, hogy az alternatív rockbanda úgy igazán magához tudta ragadni azt a pillanatot, amivel hat éve a Sorry és Amsterdam slágerekkel megszeretgette őt a világ. De élőben nagyon értik a közönség nyelvét, és csak úgy szimplán jó volt őket színpadon látni, szóval gondolom, mégis kitartott valameddig az a bizonyos pillanat.
Hogy mi piszkálja a csőröm?
A vasárnap esti főfellépőre, a Mumford & Sonsre talán ha a keverőpult végéig állt sűrűbben a tömeg, amögött kényelmesen lehetett cikázni az emberek között. Persze, vasárnap volt, nem az a tipikus telt házas nap, és a brit folkrockbanda körül sincs túl sok újdonság – azon túl, hogy 2021-ben kilépett a bendzsós, Winston Marshall, miután online lelkesedett egy szélsőjobboldali álhírgyáros antifasiszta-ellenes kötete miatt.
Lényeg a lényeg, a fél-háromnegyedházban álldogálva könnyű újra a headlinereken mérgelődni. Visszatérő, kockázatkerülő nevek, Florence-től Macklemore-ig mindegyikük túl van már karrierjük csúcsán. A szervezők már az esemény előtt hűtötték a kedélyeket, hogy a tavalyi visszatérés 450 ezres látogatószáma idén inkább csak álom, igaz, tavaly nyilván lökött a számokon a covid utáni visszatérés is.
Csakhogy idén még az Imagine Dragons sem volt hivatalosan telt házas, hiába omlott össze tőle majdnem a K-híd. Így 2023-ban jó eséllyel Billie Eilish fogja egyedül megtölteni a Hajógyárit. Teljesen megérdemelten – olyan régóta építi már a Sziget ezt az egyhetes elvonulós imázsát, hogy
el is felejtjük néha, hogy valaha tényleg beszédtéma volt, ki mekkorát gurított vagy taknyolt a nagyszínpadon.
Akár csak a kései évekre visszaemlékezve: mekkora közösségi élmény volt például együtt felhördülni Rihannán, aki direkt várakoztatta fél órát a közönséget, hogy aztán félplaybackkel égjen hatalmasat? Vagy Sia show-ja után vakarni a fejünket, hogy életünk kamuját láttuk-e, vagy pedig az egyetemes művészet csúcsát?
Szóval nehéz nem arra gondolni, hogy a 2023-as Sziget fesztivál tulajdonképpen csak egy Billie Eilish-fesztivál lesz öt nap előzenekarral.
Gondolom, ez volt idén a bookingstratégia. Ha legalább két napig utána csak erről a koncertről fog beszélni mindenki, akkor végül is lehet, megérte.
Mondok valami szépet is
Ha végig kint vagy, legalább csak egy kört tégy mindennap a fesztivál peremén. Kár lenne lemaradni az olyan jópofa vándorattrakciókról, mint a három ember magas fekete ló, amit többen irányítanak, pár méterrel előtte egy figura távirányítóval a kezében vezetgeti, mögötte a kolosszus pedig nyerít égbe-világba. Aztán a Bolt már napközben futtatja apró furgonját a mozgó dj-vel és hangfalaival, szórakoztató, egyben respekt látni azt a beleélést és bömböltetést, amit már délután 4 magassában is beletesz a pult mögött.
De a kedvencem az a két fekete steampunkjárgány, ami tetűlassan vonul az éjszaka tömegében. Kürtjeik hol harmóniában, hol kakofóniában próbálják túlharsogni a szomszéd programokat, a kocsik kattogása pedig még ritmust is ad néha. Vigyázat, nem biztos, hogy mindegyik program fut mindennap.
Ezt ma ki ne hagyd
2013-as bombasiker bemutatkozása, a Pure Heroine lemez után tíz évet kellett várni, hogy az új-zélandi Lorde végre Magyarországra keveredjen. 19:15-re mindenkinek a nagyszínpad előtt a helye, utána szépen át lehet vonulni a nagysátorba az Amyl and the Sniffers nevű ausztrál garázsrockcsodára a kirobbanóan energikus Amy Taylor vezényletében.
A Colosseum ma is úgy tesz tönkre minket, mint a brüsszeli szankciók. Akit nem érdekel, hogy hétfő van, 10-kor küldheti is Sven Väthre (vagy persze már déltől, amikor is beindul a techno ezen a helyszínen). Aki még éjjel 2 környékén is bírja ide-odaszedegetni a talpát, az vagy maradjon ugyanitt a raklapos arénában Tale of Uson, vagy pedig battyogjon át a nagysátorba az Acid Arab élő szettjére. Beller keser!
