Szülei nyomására lett ügyvéd, később viszont ő csinált a szüleiből szeszgyárost. Dámosy Bálint és családja az egyik legszexibb magyar márkát, az Opera Gint a szakmában már világhírűvé tették, most flagship bart nyitottak neki az Andrássyn, és hamarosan a volumennel és az exporttal is meglovagolják az extrém tempót diktáló ginpiaci bővülést.
2019. október vége. Sötétben, esőben kóválygok Újpesten, ahol soha korábban, de a barátaim lelkesen ecsetelik, milyen remek helyre megyünk. Két átszállás, majd még néhány kanyar a villamostól, végül még néhány egy új építésű, egyszerű raktárépületben – a fene nem gondolná, hogy végül a város épp egyik legmenőbb helyén kötünk ki. Ahogy a kabátunk alól elővillan a koktélruhánk, már bele is vetjük magunkat egy igazi speakeasy koktélbár hangulatába az Első Magyar Ginmanufaktúra üzemi területén.
Valóban az első, hiszen 2019 első feléig nem volt cég Magyarországon, ami kizárólag ginkészítéssel foglalkozott volna. De olyan sincs az országban, amelyben pár lépésre a lepárlótól és az üzemi területtől, azzal egy légtérben egy igazi, hangulatos koktélbár áll. Az pedig globálisan is ritka, hogy egy ginmárkát egy karakteres arc, egy megszállott alapító-tulajdonos a frontvonalban képvisel.
„Ez a földre ragasztott fekete-sárga szalag jelzi a bár határát, a másik oldala már üzemi terület. Ha valaki a kezébe fog egy üveg Opera Gint és átlép vele a szalagon, a cégnek adófizetési kötelezettsége keletkezik, hiszen a raktárból kiszállították az alkoholtartalmú italt egy bárba” – magyarázza Dámosy Bálint tulajdonos kis mosollyal az arcán, kezében egy marék angelikagyökérrel. Azt, aztán az édesgyökeret, íriszgyökeret, koriandermagot, kubebaborsot, ánizst és mákot is körbeadja kis tégelyekben – mindet megszagolhatja a közönség, meg is kóstolhatja, ha akarja – többek között ezek a fűszerek adják az Opera Gin karakterét a kötelező borókabogyó mellett.
Gyorsan megnézzük a réz lepárlót, a kis palackozót és kompakt kis raktárat, aztán kapjuk is magát a kész terméket a poharunkba: ez a gin tényleg különleges. Végül belendül a koktélpult: az igazán jó gintonic Bálint szerint sok jéggel, aránylag sok és mindenképpen nagyon jó tonikkal, száraz garnish-sal készül nagy, kelyhes talpas pohárban.
Vizsgadrukk
2022. január vége. A város új felkapott helye az Andrássy úti Sfinx Gin és Borbár. Kevés olyan bár van Budapesten, ahol a gin és a bor egyenrangú partnerek, és kevés olyan hely akad a Király utca közelében, ami 35 pluszos, igényes, fizetőképes nemzetközi ügyfélkört céloz. Klassz enteriőr, kellemes hangulat a szombati esti 9 órának megfelelően, az itallapon minden gin- és borkategóriából kielégítő, de nem túl hosszú választék, az étlapon könnyű, bárételek. Kísérőm és én egy negronival indítunk – üt, erős, marha jól esik.
„Az Opera más ginekhez képest testesebb, a negronihoz például kiváló, de egyes koktélokban gyakran túl erős. Ez a mi speciális lepárlónk miatt van, amit a Hagyó Spirit kifejezetten nekünk fejlesztett 2017-ben” – tudom meg néhány nappal később, hétköznap délben, újra a Sfinxben, de már Dámosy Bálinttal szemben ülve. Ez igazán az ő helye: Bálint a gin és a borok nagy rajongója, egyben az Andrássy út és az Opera környékének legnagyobb lokálpatriótája.
A Dámosy generációk közül jó néhány az Operaház mellett nőtt fel. Bálint azért sokáig élt Németországban – ahol szülei egy kis szállodát üzemeltettek –, majd tanult az Egyesült Államokban, azonban mióta hazaköltözött, ha teheti, ki sem mozdul Belső-Erzsébetvárosból. Jogásznak szülői nyomásra állt, a borkóstolást pedig a testvérétől ajándékba kapott borkurzussal kezdte el. „Igazi lifelong learner vagyok; nem tudom elképzelni a karácsonyokat vizsgadrukk nélkül” – válaszolja komoly arccal a kérdésre, hogy miért nem volt elég egyszerűen hobbiból kóstolni, kedvelni a borokat, miért kellett rögtön Európa top borszakértői diplomaképzését is elvégeznie Ausztriában. Ahogy beszélgetünk, lassan meg kell állapítanom: hiába szerénykedik, hibába dolgozik jogászként, ő valószínűleg az ország egyik legnagyobb gin- és borszakértője. A tanulással együtt aztán rengeteg utazás is jött Európa történelmi borvidékeire, majd, mintha magától értetődő lett volna az út vége, kezet fogott egy kis mádi borászat megvásárlására.
Csakhogy közbejött pár erős impulzus. Például a 2004-ben Spanyolországból elindult gindivat, ami addigra átsöpört Nyugat-Európán. Bálint a nemzetközi borszakmai események utáni vacsorákon csak ginnel a kezükben látta a nagy borszakértőket, kedvenc londoni bárjában pedig egy nap külön ginlapot toltak az orra alá. Itthon meg alig volt még ginválaszték, magyar termék főleg nem. Hát így jött az Opera, tehát az első magyar gin ötlete, ami kezdetben valamiért egyszerűbbnek tűnt számára, mint bort készíteni.
Nyilván később kiderült, hogy ez egy sokkal bonyolultabb sztori, de akkoriban Bálintot nem lehetett visszatartani. 2015-től végigjárta Európa és az Egyesült Államok gin- és spiritfesztiváljait, kisebb és nagyobb ginfőzdéit, és amit csak el lehetett olvasni a témában, elolvasta (a könyvek ma az újpesti főzde minikönyvtárát adják). 2017-ben, amint a hazai jövedéki szabályozást módosították, és kedvezőbbek lettek a körülmények, beadta az engedélyeztetési kérelmet. A „legelsőség” miatt sok jogászkodásra volt szükség, de 2018-ra meglett az újpesti bázis.
Felültünk a vonatra
„Na, ilyen volt a konyhám és az étkezőm 2016-ban” – mutat egy képet telefonján. Mindent elborítanak a kisebb és nagyobb tégelyek és üvegek, inkább egy rendetlen kísérleti labornak tűnik az egész, mint belpesti, Operára néző lakásnak. „A Bank Centerben volt az ügyvédi irodám, ott ültem minden nap kilenctől ötig. Alig vártam, hogy rohanjak haza. Minden este álltam a konyhában, a patikában vásárolt szesszel és az ázsiai boltban beszerzett fűszerekkel és másfél literes etapokban kísérleteztem az ízekkel.” Hetvenféle fűszerrel variált egyhuzamban, aztán, ha valami bejött, rohant ki Újpestre, ahol Giliga László főzőmesterrel hajnalig főzték nagy mennyiségben azt, ami kicsiben jó volt (ma már Szikora Dánielé a pozíció). A mintegy százmilliós beruházáson felül még sok volt a tanulópénz – a receptúra egy év alatt alakult ki.
„Szerintem jól eltaláltuk, hogy az első magyar ginnek milyennek kell lennie. De egy bizonyos minőségi szint fölött nehéz megállapítani, hogy egy gin jó-e vagy rossz, hiszen mindig a készítő ízlését tükrözi” – mondja Bálint. Az Opera a London Dry kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy lepárlás után már nem kerülnek bele aromák vagy ízfokozók, ízvilága letisztult.
„Az Opera ízvilága tapasztalatom szerint megosztó. Az biztos, hogy kidolgozott, különleges, és a lepárló jellege és a fűszerhasználat miatt is hoz egy kis kárpát-medencei jelleget”
– mondja Borbáth Gabriella párlatszakértő. Hozzáteszi: az első magyar gin nemzetközi eredményei magukért beszélnek, hiszen, az aligha félrevezető, ha egy ital a szakma legrangosabb nemzetközi versenyének számító londoni IWSC-n kiemelkedően magas pontszámmal aranyat nyer.
Ugyanis alig, hogy elindult, a márka ezen a világversenyen, saját kategóriájában, vagyis London Dry Gin kategóriában 224 indulóból a 4. legmagasabb pontszámot szerezte: 100-ból 96-ot. „Amikor néhány éve elkezdtük a kísérletezést, hogy saját gint készítsünk, meg sem fordult a fejemben, hogy kiterjedt nemzetközi gingyűjteményem legértékesebb példányait utasítja majd maga mögé az IWSC versenyén” – nyilatkozta akkor Dámosy Bálint. Az Opera aztán további díjakat, fontos meghívásokat, elismeréseket is kapott, sőt az Andrássy és az Operaház világát steampunk-pszichedeliává alakító csomagolása is felhívta magára a figyelmet.
„Tényleg ők voltak az elsők, akik kizárólag ginre fókuszáltak; esetükben nem arról volt szó, hogy egy pálinkafőzde piacra dobott egy kis gint is – erősíti meg Borbáth Gabriella utalva az Agárdi Pálinkafőzdére. – Persze ma már nagyon sok magyar gin van.”
„Felültünk erre a vonatra, mert viszonylag egyszerű gint készíteni, egy gabonaszesz alapú borókapárlatról beszélünk. De sok esetben nincs kidolgozva a receptúra, a fűszerek nem passzolnak egymáshoz, a végeredmény pedig nagyon erősen alkoholos.”
Gabriella két jó példát azért kiemel az Opera mellett: a málnás-kardamomos Millicent a szakértő nagy kedvence, London Dry kategóriában pedig a tokaji Seven Hills Gint említi.
Dámosy Bálint később egyszerűbben fogalmaz: „itthon több olyan gin van, amit nyugaton kidobna magából a piac. Szerintem a magyar fogyasztó se válassza a hazai terméket, ha az gyengébb minőségű, mint a külföldi. Patriotizmusból nem kell rosszabbat inni”. Az Opera csak szolidan hirdeti magáról, hogy magyar, és hogy minden alapanyaga a főzde százkilométeres körzetéből származik.
2021-ben 20 ezer palackot adtak el belőle és a cég árbevétele 165 millió forint volt (az év végén nyitott Sfinx Bar bevételével együtt kb. 185 millió forint). Az Első Magyar Gin Manufaktúra Zrt. 2019 óta nyereséges, bár csak pár milliós adózott eredményről beszélhetünk. „A covid elúsztatta a külföldi megkereséseket, ezért nyitottunk a retail felé. Jó döntés volt, és közben a termék a prémium kategóriában tudott maradni.” Az Opera 0,7 literes palackja a kiskereskedelemben kb. 9900 forintról indul, Borbáth Gabriella azonban megjegyzi, hogy Európa más országaiban nem szokott találkozni vele. „Az export érdekében lényegében nem tettünk semmit, de már tárgyalunk egy komoly nemzetközi tanácsadóval” – sommázza Bálint.
Szívesen bővít
„Amikor 2019-ben az Opera Gin meghívást kapott a londoni Junipalooza ginfesztiválra, odamentem a kis hátizsákommal Sir Desmond Payne-hez, a Beefeater főzőmesteréhez. Elmondtam neki, hogy egy induló főzdétől jöttem Magyarországról, és megkérdeztem, mit tanácsolna útravalóul. Annyit mondott: konzisztencia”
– anekdotázik Dámosy Bálint, aki akkor még nem értette, most viszont már jól tudja, hogy a mennyiség mellett a konzisztencia jelenti számukra a legnagyobb kihívást. A borókának – akárcsak a szőlőnek, amelyből bor készül – vannak évjáratkülönbségei, és származási helytől függően nagyban különbözhet az íze. Terroir-ról persze nem beszélhetünk egy gin esetében, de minőségingadozásról annál inkább.
A Dámosy családnak, amelynek tagjai kezdettől fogva részt vesznek az Opera munkálataiban, és mindannyian tulajdonosok is, már induláskor többen mondták azt is, hogy egy 240 literes lepárló kicsi lesz. „Kizárt” – mondták ők, de mat már látják, hogy dupla ekkora üzem is kevés lenne az érdemi növekedéshez. Heti hat napon főznek, mégis egyre kevésbé tudják kielégíteni a megrendeléseket.
„Saját számításaim szerint az időm 120 százalékát töltöm az Operával” – mondja Dámosy Zsolt, Bálint édesapja, aki a cég CEO-ja, és többek között számítástechnikai vállalkozását tette félre a szerelemprojektnek indul szeszfőzdéért. Ő felel a stratégiáért és a volumennövekedésért is, hiszen bővítenek.
A beruházás eddigi összeértéke a zászlóshajó-reprezentációs bárnak szánt Sfinx megnyitásával együtt 125 millió forint. Miután a család szabad pár tízmillióját már elköltötték, kisebbségi tulajdonostársaik közreműködését is kérték. Az összesen nyolc tulajdonos (ebből három Dámosy) között a magyar milliárdos tulajdonhányaddal. „Ez a tulajdonosi kör szívesen finanszírozza a további fejlődést, amennyiben a célokban egyetértünk” – fogalmaz Zsolt. „Itt nincsenek befektetők, ők a családom és a régi barátaink, és mindannyian hozzáadtak valamit a márkához” – mondja Bálint, hozzátéve, hogy van, aki például a könyvelésért felel, testvére a marketinges, édesanyja a rendezvényszervező, édesapja pedig kezdetektől az ügyvezető.
Akármi is volt a motivációjuk, Emőriék rossz lóra biztosan nem tettek. A teljes alkoholpiacot áttekintve egyértelműen látszik, hogy itthon a ginfogyasztás nő a leggyorsabban: a Nielsen adatai szerint 53 százalékos növekedéssel összesen 4 milliárd forintra bővült 2020 vége és 2021 vége között. Ugyanakkor 31 milliárd forintos hazai piacával a vodka az egyik legkedveltebb szeszesital itthon, és ebben is lehet még újat mutatni. „Az Opera Vodka a covid alatt született. Az unalom leleményessé tesz” – mosolyog Bálint, hozzátéve, hogy a minőségi kraft, tehát kisüzemi vodka „egy jelenség” kezd lenni és várhatóan nőni fog iránta a kereslet. Ezen kívül a vodka viszonylag gyorsan előállítható, nem kell érlelni, hátránya viszont, hogy piacán egy új márkát évtizedekbe telik felépíteni.
Boroshordóban érlelt ginekkel is kísérleteznek, miközben Bálint ideje 60 százalékában jogász maradt és befektetési alapokkal, fintech és pénzforgalmi cégekkel, továbbá technológiai startupokkal foglalkozik. „Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de én szenvedélyből kezdtem. Nem volt üzleti tervünk, nem tudtuk, hogyan kéne például árazni, azt sem gondoltam, hogy a gin ilyen gyorsan ilyen népszerű ital lesz itthon – mondja. – Ma már konkrét stratégia mentén haladunk.”