Aki a dalain nőtt fel, annak mindig megújulni képes zeneszerző. A fiatalabbaknak brummogó hangú, napszemüveges zsűritag. A producereknek kemény érdekérvényesítő. Kanye Westnek makacs kelet-európai. Egy mosolygós bohém, aki mára már csak akkor száll be bármibe, ha elfogadják a feltételeit. Presser Gábor sztoriját az augusztusi Forbesban meséljük el.
1. Az 1974-es amerikai turnéról:
Jó koncerteket adtunk, és meg voltunk becsülve. Jó reményeink voltak, de nem tudtuk learatni a sikert.
2. Keményi néniről, aki gyerekkorában zongorázni tanította:
Hagyta, hogy a zongorát játéknak használjuk. Azt kérdezte: hogy csinál a medve? Hogy csinálnak a madarak?
3. Arról, hogy bármikor keresztbe tehettek nekik (és keresztbe is tettek):
Bemész, és mi lesz? Ordítozol az Interkoncertnél? Legközelebb történik egy kis baleset, jaj, az egyiküknek nem találjuk az útlevelét. A rendszerváltásig függő viszonyban voltunk ezektől az intézményektől, ha akartak, bármikor keresztbe tehettek. És soha nem védtek meg minket. Sohasem.
4. A Magyar Dal Napja néven futó „ünnepnapról”:
Az emberek boldogan hallgatnak dalokat egy olyan nyelven, amit értenek.
5. A búcsúkoncertekről:
Búcsúkoncert csak egy volt. A többi, az lett!
Keresd a teljes portrét az augusztusi Forbesban!
Fotók: Orbital Strangers
A Broadwayre készül A padlás, Presser olvasópróbákra jár New Yorkba
