Állok a szupermarketben, és nevetek: a pár száz forintos pezsgőt kínáló hatalmas fémrekesz alján csak két palack árválkodik. És ahogy látom, a borospolcok is igencsak foghíjasak. Ez alapján azt hihetnénk, az borpiac nem került kifejezetten nehéz helyzetbe a járvány miatt, a valóság azonban az, hogy a világ borvidékein jó néhány borászat végső bezárásra kényszerülhet a következő hónapokban, évben. Az egyetlen túlélési stratégia a digitalizáció, amely a borfogyasztás teljesen új korszakát is elhozhatja. Ezzel, egyelőre, viszont legfeljebb a fogyasztó nyer.
Az elmúlt egy hónapban világossá vált, hogy a világ borászainak (is) újra kell írniuk 2020-as stratégiájukat az új koronavírus okozta járvány miatt. Különösen azok kerültek azonnal nehéz helyzetbe, akik boraikat elsősorban a HORECA-szektornak (azaz borbároknak, éttermeknek, szállodáknak) értékesítették, az ő megrendeléseik gyakorlatilag egyik percről a másikra akár nullára csökkentek. Azoknak sem sokkal egyszerűbb, akik maguk működtetnek vendéglátóhelyet – akár kifejezetten a boraik értékesítését segítendő –, és jó néhány ilyen borászat is van. Köztük a badacsonyi Laposa is, amely azonban az országban gyakorlatilag elsőként lépett szintet és váltott mindent analógról online-ra.
Menekülés a kibertérbe
A harminchektáros, családi Laposa Borbirtokhoz komoly vendéglátós portfólió tartozik: a pincészet teraszán úgy ehetünk, hogy közben rálátunk a tóra, Badacsony ikonikus, nemrég felújított épületében, a Hableányban pedig úgy, hogy a modern borfeldolgozót és kellemes enteriőrt fixírozzuk. Ezen kívül nyaranta kinyit a jóféle balatoniparti büfék hangulatát hozó, koncerthelyszínként is bevált FrissTerasz is. Csúcsszezonban ez a három vendéglátóhely 42 dolgozóval átlagosan havi 39 ezer vendéget szolgál ki. A tulajdonosok erre idén egyáltalán nem számítanak.
„Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, akár a borászat, akár a vendéglátás, akár a saját, akár a Badacsony, a Balaton vagy a gasztronómia oldaláról nézem”
– mondja Laposa Bence, aki amellett, hogy a családi céget vezeti, a tó körüli minőségi éttermeket és pincészeteket összefogó Balatoni Kör elnöke is. Prémium boraik értékesítése a korábbi „tizedére, huszadára” esett vissza, részben azért, mert ezek eddig az ország vendéglátóhelyein és saját kóstolóikon fogytak. Bevételük harmada tehát kapásból kiesett. Termékpiramisuk alját, az 1500–2000 forintos tételeket élelmiszerbolt-láncokban is értékesítik, itt az eladások egyelőre stagnálnak, de Bence fel van készülve arra, hogy ez is csökkenni fog, ahogy a kijárási korlátozás elhúzódik. Ahogy mondja:
„most az is az online térbe menekül, aki még életében nem járt a Facebookon”.
Ők március 20-ig nyitva tartottak éttermeikben délután 3-ig, a badacsonyi ételházhozszállítást és elviteles ételrendelést a Hableányból már addig is beindították és azóta is működtetik. „Minimális rá az érdeklődés, hetente nézzük, hogy megéri-e fenntartani. Ha engem kérdezel, nem igazán, leginkább azért csináljuk, hogy a megmaradt kollégáinkat foglalkoztassuk.” Szinte azonnal elindult borkiszállításuk is – sőt ők megfogtak minden létező csatornát, boraikat ajtóig viszi a saját webshop, a Bortársaság, a Kifli.hu, sőt a Vapianón keresztül a Wolt is – országszerte elérhetők borválogatásaik, köztük egy, a Vöröskeresztet támogató borcsomag.
Az online értékesítés – ahogy a legtöbb más, általam megkérdezett borászat esetében is – százalékosan remek növekményt mutat a korábbi online értékesítéshez képest, összességében, nominálisan azonban napi néhány karton eladott bor kevés egy közepes vagy nagyobb borászat életben tartásához. „Más az értékesítési felület, más a csatorna mérete, ez olyan mint egy nemzetközi étteremláncot összehasonlítani egy darab büfével” – mondja Bence.
De persze erősítik ezt a vonalat. Bence testvére, a borászatot vezető Zsófi az országban elsőként, március 14-én tartott online borkóstolót Facebook Live-on, sorozata azóta is folyamatosan fut. Ezen kívül már online borvacsorát is meghirdettek: a megadott receptek összeállításához séfjük videón adja a segítséget, és persze az ételekhez passzoló Laposa borokat is előre meg lehet rendelni.
Annak, hogy mindenki más előtt tudtak reagálni a járványhelyzetre, leginkább talán az volt az oka, hogy szorosan együtt dolgoznak olasz partnereikkel, Zsófi még február végén is járt Olaszországban, ahol akkor vált komollyá a járványhelyzet. „Már akkor éreztem, hogy ez nagyon súlyos lesz ott, és akkor is, ha ideér. Amikor elkezdtük a kampányt, eleinte a legfőbb célom tényleg az volt, hogy az emberek maradjanak otthon.” Az átlagosan hétezer fős eléréssel futó borkóstoló-videókkal elégedettek lehetnek, de azt egyelőre nem látják, hogy közvetlenül ezekhez mennyi eladás kapcsolódik.
„Amennyire lehet, a mi kommunikációnk abszolút pozitív. Élünk, dolgozunk, megyünk tovább. De nyilvánvalóan ez gazdaságilag sehogy sem lehet pozitív, nincs megoldása a képletnek. Sokkal inkább arra kell majd készülni, hogy ennek az időszaknak vége lesz” – mondják ketten, aztán később hozzáteszik: „Ha sokáig így marad, át kell értékelnünk a dolgokat”.
„Fogalmunk sincs, mi lesz, mindenki mást mond. A külföldi példákat is figyeljük, tartjuk a kapcsolatot olasz szaktanácsadóinkkal. Ha el is indul a szezon a Balatonnál, arra számítunk, hogy lassabb indulás lesz. Sokakat anyagilag is érint a járvány, és itt lesz még a bizalmatlanság is. Nem számítunk rá, hogy nyár végén betörnék a kapukat a vendégek, azzal számolunk, hogy ez az év már nem hozható vissza.”
Ők egyelőre nem küldtek el munkatársat, bár a vendéglátós dolgozók javának áprilistól nem tudnak mást felkínálni, mint fizetés nélküli szabadságot. A szőlőben és a borászatban viszont továbbra is folyamatos a munka. „A szőlőben megvan a 1,5 méter távolság, mert kétméteresek a sortávok.”
Fagyott szőlő, fagyos piac
Semmivel sem kevésbé vidám az egri Juhász Ádám hangja. Ő a boraik 31 százalékát adta el a turizmus-vendéglátásnak, ez most nullára csökkent. Laposáékhoz képest annyival szerencsésebb helyzetben van a Juhász Testvérek Pincészete, hogy – amellett, hogy szinte a teljes kiskereskedelemben elérhetők boraik – az értékesítésük 80 százalékát a jellemzően – és vélhetően különösen ezekben az időkben* – kelendőbb 800–1000 forintos borok adják. De ahogy Ádám mondja, a minimális március eleji emelkedés óta ez a vonal is takaréklángon ég.
„Amikor berobbant a vírus, voltak olyan partnereink, akik abszolút nem fogadtak árut, mert csak a higiéniai termékekre és a tartós élelmiszerekre fókuszáltak. Ez most már kezd visszarendeződni, érkeztek új megrendelések, de a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb mennyiségekre. Máskor húsvét előtt mi általában nem győztünk szállítani az áruházakba, nagy akciókkal készültünk, de most ez nagyon lecsökkent.”
A fiatal Ádám a családi vállalkozás élén 150 hektár saját földért felel, és általában további 200 hektárról vásárol fel szőlőt. Azt mondja, idejében léptek, látva a helyzetet, tőkét csoportosítottak át, hogy a munkaerőt meg tudják tartani.
„A metszéssel végeztünk már a járvány előtt, a szőlőbe minden nap járunk, egy új telepítésbe is belekezdtünk. Ott nincs lehetőség későbbi finanszírozásra, az ott dolgozók hétről hétre élnek, ez felelősséget jelent. 50–60 fő dolgozik nekünk a szőlőben, mind családfenntartók és ez az egyetlen bevételi forrásuk.”
„Az üzemünkben nagy pánik volt, de ezt sikerült mára csillapítani. Márciusban ott nem csökkent a munkaidő és a bér, mindenki ugyanúgy dolgozhatott, ahogy korábban. Ezt az állapotot tudom biztosítani, amíg a raktárkapacitásunk engedi. De ha továbbra is ugyanúgy kell fizetni a járulékokat, és nem kapunk mentőövet, akkor csak két hónapra elegendő tartalékunk van, utána nem tudjuk, hogyan tovább.”
A Juhász Testvérek Pincészete is indítja már webshopját és az online értékesítést. „Mivel a boraim jelentős része 1–2 éven belül elfogyasztandó, mindent meg kell tennem, hogy értékesíteni tudjam. Próbálunk mindenhol nyomulni extra marketinggel, több promócióval, másodlagos kihelyezésekkel. Mindenre szükség van, de az is csoda lesz, ha az egy évvel korábbi bázis számok alját tudjuk majd karcolni.” Ha ez nem sikerül, akkor vélhetően kevesebb szőlőt vásárolnak majd fel az idei szüret után, ezzel azonban más gazdálkodókat hozhatnak nehéz helyzetbe.
Ahogy körbetelefonálok, és a helyzetről kérdezem őket, a borászatok mind a fentiekhez hasonló helyzetről számolnak be. A legtöbben hetente, kéthetente tájékoztatják csapataikat a járványhelyzetről, igyekeznek mindent megtenni az ő biztonságukért is, de a szőlőben nem lehet leállni, és a pincékben sem szeretnének, amíg nem muszáj. A borászok sorra kezdenek online borkóstolókba, villámgyorsan építik ki webes értékesítésüket, az egri Gál Tibor Pincészet például borkötvényt bocsátott ki 2020-as évjáratának finanszírozására.
Sokak vállát hitel is nyomja (a törelsztési moratórium ellenére is, ezeket majd ki kell tudniuk termelni), a már leszállított boraik kifizetése is több esetben veszélybe került, néhány helyről visszaküldik a palackjaikat, miközben területeiken egyre több a fagykár. Juhász Ádám azt is hozzáteszi: „gigantikus baj az euró árfolyam is, ugyanis a palackos borok forgalmazásához szükséges minden alapanyagot külföldről szerzik be a borászatok többsége”. Neki ez önmagában is mintegy 40 milliós mínuszt jelenthet az éves árbevételében.
*Az általam megkeresett szupermarketláncok a járványhelyzet miatt megnövekedett munka mennyiségére hivatkozva nem adtak információt arról, hogyan alakult üzleteikben az alkoholos italok forgalma az utóbbi időszakban, és mostanáig erre az Országos Kereskedelmi Szövetség sem válaszolt. A Nielsen adatai szerint mindenesetre az alkoholos italok március első felében nem voltak a legkeresettebb termékek között.
Racionalizálás, racionalizálás, racionalizálás
A borbárok bezártak, nincs mese, a jelenleg aktuális kormányzati intézkedések (az új csomag részleteiről eddig nem sokat tudni) a bor kis- és nagykereket egyelőre nem érintik. Az egyik legjelentősebb piaci szereplő, a Bortársaság is elveszítette a bevétele harmadát adó turizmus-vendéglátás szektort, a másik kétharmad azonban egyelőre stabil: mind az élelmiszerláncokba szállító nagyker, mind a kiskereskedelem a minimális márciusi eleji emelkedés után a korábbival azonos szinten pörög. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ők nem léptek, hiszen ők is gyanítják, hogy ez egyelőre egyfajta otthoni készletezés, és a forgalom mérséklődni fog.
„A HORECA kiesése miatt szabadult fel kapacitás a kiszállításban és a raktározásban, ezt ki tudjuk használni” – mondja Tálos Attila társtulajdonos arra, hogyan tudták a korábban a bevételek 10 százalékát adó webshopot most eltolni a többségi irányba, annak ellenére, hogy minden boltjuk a korábbi nyitvatartási rendben folyamatosan működik.
„Sokként ért bennünket is ez a dolog, borászként is, magánemberként is, vállalkozóként és termelőként is” – mondja Attila, aki a kereskedelmi lánc mellett a balatonszőlősi Gellavilla borászat és egy helyi bisztró tulajdonosa is.
„Mint mindenki, mi is átnézünk most minden fiókot. A [Bortársaságnál] több ezer tételből álló raktárunk van, több százezer palackkal. Átnéztük, osztályoztuk a tételeket, és most megpróbáljuk racionalizálni a készletet, el is indítottunk pár akciót. Ez az első számú reakciónk volt, hogy a cash flow-t beállítsuk.”
Második lépésként teljesen leállították a külföldi beszerzést, egyelőre a készletek mellett a magyar partnereikre koncentrálnak.
A cégnél a nagyobb beszállítók esetében korábban is bizományi rendszerrel működtek, ezt most a kisebb pincészeteknél is bevezették. Bár az általam megkérdezett kisebb termelők közül néhányan panaszkodtak arra, milyen nehéz helyzetet jelent ez most nekik, Attila azt mondja, nem szeretné, ha lépését bárki félreértené. „Korábban is úgy gondoltuk, szállítási szempontból jobb, ha nálunk van a bor, mi tároljuk, és amikor áttesszük a saját készletre, akkor állítjuk ki a számlát. Ezt a vonalat most erősítjük. Remélem, ez nem kiszúrás a borászatokkal. Megpróbálunk minden partnerünkkel egyeztetni és mindenkinek piacot találni.”
Léptek más piaci szereplők is. A Bortársaságnál kisebb, de szintén releváns nagyker, a Veritas például váratlanul Domestost, májkrémet és szájmaszkot kezdett árulni weboldalán, a kicsik szinte egytől egyig átálltak házhozszállításra. A franchise rendszerben működő Borháló borkereskedés körúti egysége nemrég tíz évre szóló törzsvásárlói programot hirdetett, és egy jótékony akcióval kötötte egybe. Azt írták:
„Napi működésünk a nagy kiszereléses borok iránti keresletnek hála biztosított. Meg szeretnénk finanszírozni nehezebb helyben lévő borász partnereinknél egy-egy olyan tétel elkészülését, ami borfogyasztóként jó bort ígér őszre. A borásznak ez lélegzetvétel. Kinél és mit? Lehetőség sok van, de látnunk kell meddig ér a takarónk.”
A 180 főt alkalmazó Bortársaság egyelőre nem küldött el munkatársat. „Egyelőre nagyon egyben vagyunk, együtt van a csapat. Szeretnénk mindenkit megtartani, de áprilistól a munkaidőt egységesen 8-ról 6 órára csökkentettük, és ezzel a fizetést is mérsékeltük. Ezután minden a forgalomtól függ, szeretnénk mindenkit megtartani és nem csökkenteni a béreket. Aztán majd áprilisban meglátjuk.”
Tálos Attila elhessegeti kérdésemet, hozhat-e a járvány és következményeként piaci tisztulást, de abban biztos, hogy „a mindenféle nehézség ellenére ez a helyzet valamiféle kijózanodást” fog eredményezni. „A legtöbb ember szerintem érzi azt, hogy ennek a helyzetnek lesznek tanulságai, változik az értékrendünk, hogy például milyen bort iszunk. De biztosan borászként is feszesebben kell gondolkodni, és művelni a szőlőt.”
Máshol ugyanígy
„A kistermelőknek, akik nem a tömegtermelésben dolgoznak, küzdeniük kell a túlélésért. Nagy szarban vagyunk, és ki kell másznunk belőle” – mondja a világ egyik legjelentősebb borpiaci szaklapjának az olasz Giampaolo Tabarrini, montefalcói borász. A járvány miatt az utóbbi hetekben válságos állapotba kerültek az olasz szőlő- és bortermelők, akik máskor az ország komoly kulturális- és gazdasági erejét jelentik, csak a turizmus évi 200 milliárd dollár nagyságú. Az országszerte bezárt éttermek, bárok és borboltok a turizmusra építő országban számukra is komoly, esetenként teljes bevételkiesést jelentenek, és ebben a szezonban már nem is várható fellendülés. Aki nem professzionálisan dolgozik (és legalább részben nem élelmiszerboltokban értékesít) az nem biztos, hogy újra tudja majd kezdeni.
Szintén érvágás, hogy a borászatok maguk sem tarthatnak kóstolókat vagy fogadhatnak vendégeket. Ezen kívül tavasszal sorra, világszerte maradtak el a piac legfontosabb borexpói, kiállításai, a szervezők sorra törölték a sokak számára kizárólagos exportpiacépítési lehetőséget jelentő düsseldorfi ProWine-t, a veronai Vinitalyt, a Vinexpo Hong Kongot és a szingapúri ProWine-t – egy tervezett milánói kiállítás helyszínét például jelenleg épp járványkórháznak használják.
Na nem mintha a természet várna, a tavasz Olaszországba a szokásosnál egy hónappal korábban érkezett. Ott is egymástól távolságot tartva, minimálisra csökkentett létszámú csapatok végzik most a munkákat a szőlőterületeken, az üzemekben szájmaszkos-kesztyűs dolgozók a legszükségesebb feladatokat hajták végre, mások éjszakánként az üzemeket fertőtlenítik. Mivel a bort a veszélyhelyzeti rendeletek alapján Olaszországban is a kiemelt fontosságú élelmiszeripari, illetve mezőgazdasági területek közé sorolták, működhetnek. A vezetők pedig, leginkább új értékesítési csatornák után próbálnak nyúlni – online. Többen kezdtek online borkóstolókat tartani, virtuális aperitivo órákat, borvidékek és egyesületek álltak össze egymás márkájának erősítésére. Sokan ott is webshopot hoztak létre és házhozszállítási szolgáltatást indítottak.
Eat out, drink in
Ahogy mindenkinek, aki a járvány és hatásai
ellen harcol, úgy a borpiacnak is Kína mutatja az utat. Habár az ázsiai ország
nem áll kifejezett borivó hírében, releváns adat, hogy az egy évvel korábbihoz
képest országszerte 21
százalékkal csökkent a borfogyasztás az első negyedévben.
A kínai számok és a márciusi eredmények alapján becsül az amerikai borászatok 10 százalékát tömörítő Wine America is.
Az általuk megkérdezett 1085 borászatban eddig a munkaerő 40,7 százalékát bocsátották el, 4587 rendezvényt töröltek, és 840,5 ezer dollárnyi nem várt költség és 40,4 millió dolláros veszteség keletkezett. A szervezet szerint a járvány végére a mínusz ennek tízszerese is lehet. Eladásaik márciusban 67 százalékkal csökkentek, és arra számítanak, hogy ez a szám áprilisban 75 százalékra nő. Mindezek ellenére a borászatok 80 százaléka folytatja munkáját (67 százalék csökkent kapacitással).
Mindez annak ellenére, hogy az élelmiszerboltokban és a járvány kezdetén még nyitva tartó borkereskedésekben az eladók alig bírták az iramot. „Őrület volt! Az emberek mindent megvettek, amit csak tudtak” – mondta a New York Timesnak egy manhattani borkereskedés eladója. A New York-i üzletek üres borospolcokat és a decemberi, ünnepekire jellemzőnél is nagyobb forgalmat bonyolítottak – igaz, vásárlóik többsége ezúttal az alacsonyabb árkategóriából válogatott, és sokkal kevésbé volt ünnepi hangulatban.
„Tegnap bonyolítottuk a valaha volt legnagyobb forgalmunkat, ideértve a szilveszterkor vagy halloweenkor szokásosakat, amik jellemzően a legforgalmasabb időszakaink” – így egy bostoni székhelyű alkoholos italokat házhoz szállító cég, a Drizly március közepén, abban az időszakban, amikor az amerikaiak jelentős része szembesült vele, hogy a járvány az államokba ért. A Drizly a vírus hírének terjedésére, adott hetekben 50 százalékos forgalomnövekedést tapasztalt, Seattle, Chicago és Boston városokban bor, sör és rövidital 300–500 százalékkal nőtt a januárihoz képest. A Nielsen adatai szerint összességében 66 százalékkal nőttek az eladások az Egyesült Államokban márciusban, egyes mérések alapján Kaliforniában a karanténozók most 42 százalékkal több alkoholt isznak, mint korábban.
A borvidékekkel nemigazán rendelkező, fogyasztásban ugyanakkor releváns Nagy-Britanniában a megnövekedett forgalmat és az új típusú kereskedelmi megoldásokat illetően nagyon hasonló a helyzet az amerikaihoz: egyes borboltok „korona borválogatásokat” kínálnak ingyenes házhozszállítással, míg mások a helyi pékkel és hentessel állítanak össze csomagokat, de olyan is van, aki azt mondja, nála a kocsiból sem kell kiszállni, ha valaki felkapna pár palackkal, a lehúzott ablakon keresztül megteheti, akárcsak egy McDrive-ban.
A felfutás ugyanakkor valószínűleg ott is csak átmeneti, és a NY Times által megkérdezett manhattani kereskedők is a továbbiakban visszaesésre számítanak. Ráadásul a borboltok nyitva tartása nem is minden amerikai államban engedélyezett, például Pennsylvaniában – ahol az alkoholkereskedelem állami kézben van – március 17-én bezártak.
A termelők az USA-ban most, a nemrég elfogadott Coronavirus Aid keretében kérhetnek állami segítséget kedvezményes kölcsön, foglalkoztatási adózási kedvezmény és adózási halasztás formájában. „Nem tudjuk, mit hoz a következő hét vagy nap. Az előrejelzéseket és a tervezést kidobhatjuk az ablakon” – mondja egy Long Island-i termelő, akinek most szintén csak az online értékesítés és a közösségi médián futtatott élő videók jelentik a potenciális bevételszerzési forrást.
Azt ugyanakkor több piaci szereplő és szakértő is hangsúlyozza: a válságállapot remek alkalom arra, hogy azok a borászatok is digitalizálódjanak, akik eddig nem tették meg; hogy korábbi vásárlóikat kedvezményekkel, az újabbakat pedig kuponokkal tegyék elkötelezetté, és hogy végső soron a világ átlépjen a boreladás új, modern korszakába.
Az ugyanakkor a borvilág számára már most egyértelmű: a világjárvánnyal senki sem nyerhet. „Egyetlen céget sem látok, ami ebből jól jöhet ki. Ha van is most felhalmozás, akkor azok a fogyasztók, akik ma bevásárolnak, holnap már nem fognak, ugyanakkor az izoláció időszaka sok hétig, hónapig is eltarthat” – mondja a brit Wine & Spirit Trade Association ügyvezetője. –
„Persze vannak cégek, amik fejlettebbek másoknál, ilyen minden vállalkozás, amely egyenesen a fogyasztóinak tud szállítani. Ha mi, Isten tudja, túlleszünk a koronavírus-járványon, ezek a cégek jó eséllyel meg tudják majd tartani azokat a fogyasztóikat, akiket most szereznek. Az üzleti modellek adaptálódnak, és vannak, akik könnyebben túlélnek.”
Miles Beale ugyanakkor azt mondja, aki nem
lesz rugalmas, és nem tud sokoldalúvá válni, az ki fog rotálódni a piacról a
krízis végére. Véleménye szerint a legfontosabb kérdés most az, hogy mikor tud
visszatérni az élet a régi kerékvágásba, és hogy addig is megfelelő (állami)
segítséget kapnak-e a termelők. „Ha azt mondjuk, hogy júliusban már egyfajta
normalitás lesz, az egy dolog. Ha ez nem jön el szeptemberig, az meg egy másik.
És ha télig sem jön el, és a koronavírus itt marad vagy újra felbukkan, akkor
az megint extrém más szituáció.”