Nem, nem Nápolyban! Még egy kicsit lehet találgatni, de aztán már jönnek a meglehetősen szénhidrátdús képek is! És nem, nincs gluténmentes…
Soha ne bízz egy sovány séfben – tartja a mondás, és – bár brit tudósok időközben már kiderítették, hogy igenis léteznek kifejezetten karcsú és fantasztikus séfek is ( gondoljunk csak az utóbbi cikkek közül például Botturára, vagy Uliassira, esetleg Lastrára) – mégis csak megnyugtató látvány a nemrég a TOP50Pizza által a világ legjobb pizzaéttermének megválasztott casertai I Masanielli da Francesco Martucci (vigyázat, a nápoly közeli kisvárosban több I Masanielli nevű pizzéria is van!) éttermébe belépve, hogy a pizzaiolo bizony a jelek szerint ügyel a folyamatos minőségellenőrzésre is!
Reggia di Caserta (6 kép)
Na de evés előtt egy kis kultúra, íme a címben említett királyi palota, a Reggia di Caserta, ahol az építtető, a nápolyi Bourbon királyok igénye meglehetősen szimpla volt: ne legyen kisebb, mint Versailles! Egy jó építésznek, Luigi Vanvitellinek ez nem okozott sok fejtörést, “gyorsan” megtervezte a világ legnagyobb palotáját, aminek az építése aztán 1780-ban fejeződött be. Maga a barokk épület lenyűgöző, a hatalmas park inkább a pizza utáni energiák elégetésére hasznos, meglepően dísztelen és csupasz, de így is kellemes, és főleg nagyon hasznos a séta ebéd után.
A mára már dicsőséges sztori gyökerei a szegénységbe vezetnek vissza: Francesco már 10 éves korában dolgozni kényszerült, nagybátyja pizzériájában kapott munkát, ahol 14 éves korában már minden munkafolyamatot önállóan el tudott végezni a tészta kelesztésétől a sütésig. A következő évtizedekben pedig nem elégedett meg a tisztességes kézműves tevékenységgel, hanem folyamatos kísérletezés és az alapanyagok, a koncepció és a technológia tökéletesítése révén eljutott a csúcsra.
Ehhez – és ez a hagyományokat féltve óvó Olaszországban nagy bátorságra vall – időnként alaposan meg is reformálta a tradíciókat, mára például a legnagyobb büszkesége a háromféle hőkezelésen áteső pizzája, ami tre temperature néven található az étlapon: 100 fokon gőzöli a tésztát, aztán – a lángoshoz hasonló pizza fritta mintájára – 180 fokos olajban kisüti, csak ezt követi – már feltétekkel megpakolva – a 420 fokos kemence. Az eredmény pedig magáért beszél, ropog, foszlik, nyúlik, nem ázik szét, egyszerűen mindent tud egyszerre, amit egy tészta csak tudhat. És akkor még a feltétekről nem is ejtettünk szót, amiket szigorúan a régióból szerez be, és csakis a legjobb minőséget képviselik. Egy ősi mesterség értékeinek megőrzője, és egyben a 21. századi követelményekre igazítója.
Cím
I Masanielli di Francesco Martucci
Viale Giulio Douhet, 11,
Caserta,
Olaszország
