Két évtizede nem fogytak olyan jól a hivatalos, gyári audió kazetták Nagy-Britanniában és az USA-ban, mint tavaly, és a trend már Magyarországra is begyűrűzött. Egyre több az előadó, aki ebben a formátumban is kiadja albumait, de már nem pont ugyanazért veszik az emberek a kazikat, mint régen.
A technológiai iparágban az innovációról szól minden már lassan 130 éve, és ez azzal jár, hogy egymás után bukkannak fel a különféle eljárások, amelyek egy időre meghódítják a nagy tömegeket is, hogy aztán átadják helyüket egy jobb, fejlettebb megoldásnak. Ez így van a számítógépeknél, a tévéknél, a képalkotásnál és a zenehallgatásnál is: a viaszhengert felváltotta a gramofon lemez, azt a sokak által tévesen bakelitnek nevezett vinyl korong, majd jött a magnókazetta, amelyet a CD nyugdíjazott, hogy végül a digitális állományok és az online streaming szolgáltatások szép lassan kiszorítsanak minden riválist a piacról.
A kazetta jött, látott, aztán eltűnt.
Ez persze nem is meglepő, hiszen ezek könnyen kezelhetőek, nem foglalnak semmilyen extra helyet, jó hangminőséget produkálnak és igen olcsók. Tehát gyakorlatilag minden tekintetben jobbak, mint a hagyományos fizikai adathordozók.
Úgy tűnt, hogy ez utóbbiaknak végleg lefő a kávé, azonban egy évtizede minden látható előjel nélkül a vinyl lemezek iránt ismét elkezdett nőni az érdeklődés,
és 2020 elejére eljutottunk odáig, hogy már több ilyen korongot adnak el az USA-ban, mint CD-t. És most nagyon úgy tűnik, hogy ha a retróvonat egyszer beindul, akkor azt nem lehet megállítani, mert a “bakelit” farvizén feltűnt egy régi versenyző, akit már sokan halottnak hittek: a magnókazetta.
Felpörgött a kazettaeladás
Korábban már voltak jelei ennek, de 2021 áttörést hozott, hiszen a globálisan is trendteremtőnek számító brit és észak-amerikai piacon is felpörögtek a kazettaeladások. A különféle audio tartalmak értékesítését monitorozó brit Official Charts Company adatai szerint tavaly 190 000 ilyen típusú, új hanghordozót adtak el, ami azt jelenti, hogy durván húsz éve, 2003 óta nem értékesítettek ennyi kazettát az országban.
Váratlanul megnőtt az érdeklődés. Kép: Discogs
A Discogs nevű oldal szerint, amelyet a világ minden pontjáról kereskedők, producerek, média-, illetve kiadós szakemberek tartanak naprakészen, 2021-ben globális szinten egymillió új kazetta fogyott. Ez persze még mindig csak egy igen apró szelete a hatalmas zenei tortának, hiszen ezen időszak alatt csak az USA-ban 47 millió vinyl lemez kelt el. Viszont ha úgy nézzük, hogy ez 100 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbi adatokhoz képest, akkor máris más a helyzet.
Mi az oka?
A kazetták visszatérésére racionális technológiai ok nincs. Ez a formátum ugyanis konkrét fizikai hátrányokkal rendelkezik a rivális megoldásokhoz, például a vinly lemezhez képest is. Például nem képes szép mélyek és tiszta magasak visszaadására, ráadásul a szalag sérülékeny, ráadásul nehezen is kezelhető, hiszen csévélni kell, ami időigényes folyamat. Nem lehet egyetlen mozdulattal kiadni például az újrajátszásra a parancsot, ráadásul a gyorstekerés extrémen energiaigényes, ami a hordozható eszközöknél komoly problémát jelenthet.
A retró sosem megy ki a divatból.
A szakemberek a világ több országában keresik a választ arra, hogy akkor mégis mitől tért vissza a halálközeli állapotból a magnókazetta, de nagyon úgy tűnik, hogy erre nincsen egyetlen, általános igazságnak tekinthető konkrét magyarázat. Az biztos benne van a pakliban, hogy egy olyan technológiáról van szó, amelynek van fizikai megtestesülése is, ellentétben a digitális állományokkal. Egy kazettatokot ki lehet nyitni, a borítóját ki lehet hajtogatni, míg egy szintén kifizetett, letöltött vagy felhőn keresztül elért file esetében maximum a laptopot nyitogathatja az ember, ami azért nem ugyanaz.
Egy digitális állományt nem lehet kihajtogatni
Persze ezt elmondhatjuk a vinylekről is, azonban azoknál a kazetták lényegesen olcsóbbak. Az is tény, hogy egy viszonylag ritkának számító technológiáról van szó, ami sokak szemében vonzó lehet. Amíg tíz éve megbámulták azt, aki egy “bakával” a hóna alatt tért be a kávézóba, addig ma már egy vinyllel nem lehet feltűnést kelteni.
De ha valaki kiteszi a walkmant az asztalra, betesz egy kazit, felrakja a fülest (lehetőleg valami jó retrós darabot), akkor úgy fogják megbámulni sokan, mintha egy marslakó lenne. És persze ez tipikusan egy olyan termék, amivel remekül lehet parádézni a közösségi oldalakon is.
Emellett a pandémia is biztos némi szerepet játszott az eredmények javulásában, hiszen ebben az időszakban, amikor az utazásokra, vendéglátásra, szórakozásra nem tudtak annyit költeni az emberek, mint korábban, megnőtt az igény a tartós fogyasztási cikkek iránt.
Kik veszik?
Adná magát a dolog, hogy az vesz manapság kazettát, akinek évtizedekkel ezelőtt is az élete szerves részét képezte ez a formátum, azonban ez ebben a formában így nem igaz. A felmérések szerint ugyanis az úgynevezett Z Generáció tagjai, azaz a 2000 és 2010 között születettek is nagy számban vásárolnak kazettákat. Ők pedig pont abban az érában nőttek fel, amikor ez a technológia éppen a kihalás közeli állapotba került. Viszont számukra a kazetta épp, hogy pont emiatt vonzó, hiszen abszolút újdonságot jelent az életükben.
Megint divatos a kazetta. Utoljára 20 éve fogyott ilyen jól ez a formátum.
De ez pusztán önmagában nem lenne elég a sikerhez, hiszen egymillió más régi eljárás van, ami nem tért vissza.
Nagyon úgy tűnik, hogy a kazetta egyszerűen megint menővé vált, amit már nem is azért vesznek sokan, hogy így hallgassanak zenét, hanem mert részesei akarnak lenni egy felfutó trendnek, és egyszerűen csak divatosnak szeretnének látszódni.
Megjelentek azok az online térben hasító sztárok, tehát influencerek, Instagrammerek, vloggerek, akik hirtelen fontosnak kezdték tartani, hogy kazettákkal pózoljanak, vagy kazettákról készítsenek bemutatókat.
Lehet kapni vadonatúj kazettát is. Kép: Tascam
És itt jönnek képbe maguk az előadók, hiszen sok olyan énekes, zenész és együttes van, aki észrevette ezt a folyamatot, és már egy ideje ebben a formátumban is elérhetővé teszi az alkotásait. Köztük pedig megtalálhatóak olyan nagy sztárok is, mint Lana Del Rey vagy Taylor Swift, akik presztízskérdést csináltak abból, hogy mágnesszalagon megjelenjenek, és így katalizátorává váltak a kazetta reneszánsznak.
A földalatti mozgalom
Ám mellettük van egy sokkal szűkebb réteg is, amelyről muszáj szót ejteni, hiszen ők voltak azok, akik az ínséges években is életben tartották a technológiát. Mert bár a nagyvilág számára úgy tűnhetett, azonban a formátum valójában sosem halt ki. Az underground hip-hop és metal szubkultúrában ugyanis mindig akadtak olyan előadók, akik a legnagyobb ellenszélben is kiadták az albumaikat kazetta formátumban is. Ennek oka pedig nagyon kézenfekvő: a hagyománytisztelet. E két műfaj ugyanis a nyolcvanas években jelent meg, így felemelkedésük pontosan egybeesett a technológia felfutásával.
A metal tartotta életben a lángot. Kép: Cvlt Nation
A hőskor hip-hop és metal lemezei másolt kazikon jutottak el a hallgatókhoz, és mindig voltak olyanok, akik emiatt kötelességüknek érezték, hogy ne hagyják kipusztulni ezt a szabványt, és akikhez csatlakoztak a punk stílusban alkotó művészek is. Mindez nem pusztán a gazdag nyugati országok előadóinak hóbortja volt, hanem egy globális szemlélet. Ezt személyesen is tapasztam, hiszen például én is vásároltam budapesti lemezboltban 2008 környékén egy belorusz trash metal banda kazettáját. Ezen előadók példáját követve egyébként a 2010-es évek közepén az indie rock műfajban is felbukkantak a kazetták, és mivel egy fokkal populárisabb műfajról van szó, ezért jó eséllyel ők is nagy szerepet játszottak a formátum visszatérésében.
Mi a helyzet Magyarországon?
Mezei Csaba, a MAHASZ kommunikációs szakértője kérdésünkre elárulta, hogy hazánkat is megcsapta a kazettareneszánsz szele. A Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége állandó kapcsolatban van a piaci szereplőkkel (kiadókkal, producerekkel, zenészekkel, együttesekkel és kereskedőkkel), és ennek alapján ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt néhány évben itthon is megnőtt a magnókazetták iránti érdeklődés – bár fontos, hogy mihez képest, hisz ez a formátum egy „újrainduló hanghordozó”.
Magyar előadók is hisznek a kazettában. Kép: Molnár Alexandra
Nem pusztán a külföldi anyagokat érinti ez, hiszen vannak hazai előadók is, akik kiadják ilyen formátumban is albumaikat. Persze esetükben inkább jelképes dologról van szó, hiszen pár százas példányszámokról beszélünk. Ettől függetlenül tény, hogy elérhetővé váltak új magyar anyagok is kazettán: elsősorban a rock/metal (Ossian, Road), az elektronikus (Krizso, iamyank) és az indie/underground szcéna képviselői közül. Ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy csak olyanok akadnak, akik csak felültek volna a trendvonatra, hiszen néhányan (Hooligans, Gustave Tiger, Hippikiller, Erik Sumo Band) már a divatot jelentősen megelőzve évekkel ezelőtt is elérhetővé tették e formátumban is lemezeiket. Mezei Csaba az igen színes zenei tartalomfogyasztási szokások kapcsán hozzátette, hogy:
„Akár önálló termékként, de főleg rajongói csomagok részeként, mintegy ajándéktárgyként jól funkcionál a kazetta, amely részben azért lett hirtelen újra népszerű, mert a fizikai hanghordozók iránti megnövekedett keresletet az egyre lassuló vinylgyártás nem tudja kiszolgálni. A hangfelvételipar üdvözli a zenerajongók kitüntetett figyelmét a fizikai termékek – így a kazetta szegmens – iránt, ám a bevételek 76%-a immár az online felhasználásokból, elsősorban a streaming előfizetésekből származik”
Sallai László András dalszerző-énekes-gitáros nagy támogatója a formátumnak, hiszen több olyan projektben (Galaxisok, Felső Tízezer, Somersault Boy, Captain Average) is aktív, amely továbbra is kiadja kazettán az albumait. Kérdésünkre elárulta, hogy a példányszámok itthon tényleg nem túl magasak, inkább csak jelzésértékűek. A Felső Tízezerrel és Galaxisokkal például megérte csinálni 100 darabot egy-egy kiadványból, sőt ezeknél még utángyártásra is van igény. A kazetta azért is volt többek között praktikus, mert az ennyire kevés példányszámoknál is szóba álltak velük a gyártók. CD-nél például kis példányszámnál nem nyomják, csak írják a lemezt, kvázi CD-R formátumban készítik el, amit néhány lejátszó fel sem ismer. A másik előnye az volt, hogy amíg volt itthon rendes kazettagyártás (Czipó Tibor csinálta őket Budaörsön, sajnos pár éve meghalt), addig ezek jóval gazdaságosabbak és olcsóbbak voltak, mint a CD-k. Most már ez az előny eltűnt, mivel inkább néhány lelkes ember gyártja őket, vagy külföldön kell gyártatni, így a gyártási költség erőteljesen megnőtt a pár évvel ezelőtti állapothoz képest.
A Captain Average anyaga 2022 februárjában jelent meg kazettán. Kép: Sallai László András
Hozzátette, hogy mivel nem nagy példányszámokról van szó és általában a zenekar tőkéje van benne, emiatt igyekeznek optimális, biztosan eladható példányszámokat gyártani. A legtöbb kiadás ezekből el is fogyott, míg a CD-k sokkal inkább porosodnak.. Szóval az egy általános tapasztalat, hogy sokkal szívesebben vesznek az emberek kazettát, mint CD-t. Azzal kapcsolatban, pedig hogy meglátása szerint az ő albumaikat kit veszik meg kazettán, a következő választ kaptuk:
“Szerintem három típus van: egyfelől vannak a klasszikus gyűjtők, másodsorban van egy szűk réteg, aki tényleg hallgatja is a kazikat (walkmannel (!), otthoni decken stb.), de a legtöbben szerintem azok vannak, akik szeretnék támogatni a zenekart, és még tetszik is nekik, hogy a kazit kuriózumként, dísztárgyként ki lehet rakni a polcra – emiatt elég erősen élek a gyanúperrel, hogy rengeteg olyan kazi van, ami sosem kerül lejátszóba. Elég sokszor el is árulják az emberek, amikor megveszik, hogy nem is tudják mivel lejátszani otthon.”
Hallgatni, de min?
Bár volt idő, amikor maga az adathordozó már-már tetszhalott állapotba került, ekkor is jelentek meg olyan új eszközök, amelyek biztosították ezek lejátszását. Sokan ugyanis megőrizték az évtizedekkel ezelőtt vásárolt magnókazettáikat, és ők a jelek szerint stabil vásárlóerőt jelentettek mindig is. Az olyan nagy cégek is megtartották választékukban az ilyen típusú készülékeket, mint például a Sony, a Toshiba vagy a Panasonic.
Lehet kapni lejátszókat is. Kép: TEAC
A japán cégeknél egyébként is hagyománya van annak, hogy kiemelt figyelmet fordítanak az idősebb felhasználók igényeinek kielégítésére is, szóval e konszernek már pusztán presztízsből sem engedhették meg maguknak, hogy ejtsék a deckkel ellátott termékeket. Manapság pedig a helyzet e fronton is jobb, mint évtizedek óta bármikor. Vannak prémium kategóriás asztali modellek, hi-fi tornyok, kompakt otthoni masinák, nagy teljesítményű kétkazettás blaszterek, és persze a Walkman klónok is elérhetőek. Sőt, a közelmúltban olyan mutánsok is felbukkant, amelyek képesek a mágnesszalagok, optikai lemezek és a külső adattárolókon található digitális állományok kezelésére is.
Kazetta: Fényes a jövő?
A vinlyek iránti kereslet évek óta masszívan nő, és már biztosnak látszik, hogy a formátumnak még jó darabig nem kell tartania újabb hét szűk esztendőtől. De, hogy a kazetták is befutnak-e hasonlóan sikeres másodkarriert, az egyelőre még egyáltalán nem biztos. A retró iránti rajongás nagy úr, viszont ahogy a trendek jönnek, úgy mennek is, és bőven benne van a pakliban, hogy hamarosan e technológia ismét visszasüpped az eljelentéktelenedés mocsarába, és csak kevés megszállott fanatikus tartja majd lélegeztetőgépen a mágnesszalagra épülő kompakt adathordozókat.
Lehet, hogy csak egy fellángolás volt?
Mindenesetre bárhogy is alakuljanak a dolgok, az biztos, hogy a kazettareneszánsz egy váratlan dolog, amit nem sokan láttak jönni. Biztos vagyok benne, hogy évekkel ezelőtt ember nem gondolta volna, hogy még egyszer annyi kazit adnak majd el hivatalosan, mint húsz évvel ezelőtt. Gyakorlatilag semmi nem indokolta azt, hogy a magnókazetta még egyszer megrázza magát, kimásszon a sírjából, és divatcikként tündököljön a menő véleményvezérek Instagramján, de hát ez is azt bizonyítja, hogy csodák márpedig vannak!
