Családi fogadónak indult, közel száz év alatt több kultúra találkozópontjává és impozáns luxushotellé fejlődött – az osztrákok körében már fogalommá vált Hotel Hochschobernek mégis sikerült megőriznie a családias hangulatát, ami igazán egyedivé teszi. Három generáció története az Alpok kapujában.
Hotelek, éttermek, csecsebecsék – ez a Martin Deluxe, a Forbes luxusrovata.Frau Leeb sürög-forog a Hotel Hochschober étkezőjében. Vendégeket köszönt, érdeklődve kérdez az előző esti vacsora minőségéről, vagy épp beáll a lazacokkal jócskán megrakott pult mögé, hogy készségesen gyorsítsa az éhes sereg koszthoz jutását. Látszik rajta, hogy vérbeli vendéglátó – és élvezi is, amit csinál: jelenléte és mosolya a négy nap alatt kiszámítható biztonsággal példázza az osztrák vendégszeretetet.
Pedig a Leeb és Klein család invitálására érkezve távol találjuk magunk attól a kis alpesi vendégház-hangulatától, amire talán az első pár sor olvasása után gondolnánk. A Hochschober impozáns, 116 szobás – 300 fős – épülete még Ausztriában is már a közepesen nagy luxushotelek sorát díszíti. Mégis van benne valami családias, amit már az első perctől érezni lehet.
Százéves sztori Karintia és Stájerország határán – ilyen a Hotel Hochschober. A képek megtekintéséért kattints a galériára! Fotók: Hotel Hochschober (19 kép)
Nem véletlen, három Leeb-generáció és közel száz év alatt nőtte ki magát azzá, amit most büszkén nyújt a vendégeinek: kultúrák találkozópontjaként Ausztria mellett megelevenedik Törökország, India, Kína és még egy csipetnyi mediterrán életérzés is.
Százéves sztori
Az Alpok kapujaként is emlegetett Turracherhöhe Stájerország és Karintia határán, Budapesttől nagyjából ötórányi kocsikázásra fekszik: a téli szezonban egészen áprilisig hóbiztos terepet, nyáron pedig a közel kétezer méteres tengerszint feletti magasságnak köszönhetően napsütéses, gyönyörű túraútvonalakat kínál a vendégeinek. A hely kiemelkedő adottságaira a tizenhetedik századi bányatevékenységek után a 20. század elején jöttek rá az osztrákok – így hamarosan turisztikai célú fejlesztések indultak a Nockberge környékén, hogy a páratlan hegyi kilátást a bányák felstócolásához fenyőt vágó munkások mellett az osztrák nagypolgárok is csodálhassák.
A környékbeli Hilde és Hans Leeb házaspára kilencvennégy évvel ezelőtt csatlakozott rá a környék turizmusának fellendülésére. Húsz szobás kis fogadóval kezdték 1929-ben, és a következő bő évtizedben zavartalanul, sikeresen menedzselték a Hochschobert.
Első után azonban jött a II. világháború, a fogadót pedig lefoglalta a katonaság.
A háború alatt és után a brit csapatok megszállása azonban a turrachi turizmusnak meglepő módon jót tett. 1946-ban ugyanis T-rúd felvonót építettek a közeli egyik hegycsúcsra (emiatt ma is Engländerliftnek nevezik a németek a lift utódját, a Kornockbahnt), majd az 50-es években az első egyszékes felvonóval tovább csalogatták az angol turistákat a kiépülő síparadicsomba.
A kezdetek. Fotók: Hotel Hochschober
A kilenc évig lefoglalt fogadót végül 1949-ben adták vissza Hansnak és Hildának, majd ők bő tizenöt évvel később a Leeb család második generációs – és a Hochschober talán legnagyobb hatású – vezetőjének, Peter Leebnek.
Herr Leeb igazi gyöngyszemet hagyott a szálloda képében örökségként, pedig közel sem egyszerűen kezdődik a története: a Turracherhöhe tavának partján álló fogadó 1964-ben porrá égett.Kitartó, szintén vérbeli vendéglátósként persze Leeb nem hagyta annyiban, hogy odavesszen a családi örökség: a tragédia után hatvan szobás hotelt építtetett a helyére, majd az évtizedek alatt, folyamatos bővítésekkel saját arcára formálta.
Megrögzött úszóként a következő években azon dolgozott, hogy igazán eredeti koncepcióként a szálloda melletti, kifejezetten hideg hegyi tóból egy kis szeletet lecsippantva kellemes, fűtött fürdőt alakíthasson ki – így alternatívát nyújtva azoknak, akik nyáron inkább a tengerhez utaznak.
1995-re sikerül neki a terv, a tóba helyezett medence helyett egyedi műszaki megoldásokkal nyit a Hochschober tófürdője, ami továbbra is egyedülálló – ilyen magasan még senki más nem létesített pontonokon úszó tófürdőt.
Úszófanatikus sportember mellett világutazó lévén Peter nem áll meg a tófürdőnél. Feleségével, Barbarával eltöltött külföldi kalandozásai inspirálják arra, hogy 1998-ban Hamam-fürdőt nyissanak a Hochschober falain belül – helyszíni szemléik után török építkező felügyelete mellett zajlott a fejlesztés, hogy az igazi legyen, ne csak egy olcsó utánzat.
A második generáció, Peter és felesége, Barbara Leeb. Peter mint úszófanatikus és világutazó fejlesztette saját arcára a hotelt. Fotók: Hotel Hochschober
A különleges kultúrák ízére ráérezve Leeb a kétezres évek elején is tovább színesítette a Hochschober kínálatát. Kína-tornyot terveztek a tó melletti szállodához, a környékbeli szállodák irigységére és heves tiltakozására – sokan a tájidegen, túl egzotikus látvány érvével próbálták hátráltatni az építkezést, bolondnak nevezve a keményfejű Leebet, aki csak azért is végigvitte grandiózus tervét. A Kína-torony végül 2005-ben nyílt, a Nagy Falon túlról importált építőanyagokkal, teakészletekkel és a Keletről érkező, kezeléseket végző masszőrnőkkel.
Három fiú helyett
A sürgő-forgó, mosolygó Frau Karin Leeb 2003-ban lép a Hochschober élére, három fivérét előzve. Az eredményei, amit a hotel könyvtárában, a Szóbirodalomban mesélnek kollégái, magukért beszélnek: 116 szobát, 300 fős kapacitást menedzsel, ami meglepően magas, 96 százalékos átlag kihasználtsággal fut a téli-nyári főszezonokban, ami a reggeli-ebéd-vacsorát tartalmazó átlag 220 eurós szobaárak mellett nagyon szép teljesítmény. A vendégek zöme osztrák, nyolcvan százalék a határon belülről érkezik – de mivel alig vagyunk messzebb a február-márciusban magyar faluként is funkcionáló Murau síterepeitől, magyarok is szép számmal érkeznek.
A tizennyolc nemzetiségből összeálló százharminc dolgozójának (köztük tizennyolc magyarnak) Frau Leeb és párja, Herr Klein ráadásul 2021-re negyven fős munkásszállót fejlesztett – amit néhai apja, a 74 évesen elhunyt Herr Leeb után Peternek nevez el.
Karin három fivére helyett lett a hotel vezetője – férjével, Martin Kleinnal szép eredményeket értek el. Fotó: Hotel Hochschober
A Hochschober négy csillagja mellé érkező „superior” besorolását pedig a recepció mellett található plakettek és díjak tömkelege igazolja. Többek között a német nyelvterület utazási szaklapja, a Falstaff idén százból kilencvenhét ponttal dícsérte a szállodát, amivel megbizonyosodhatunk arról, hogy a „hochschoberelés fogalom a helyiek körében” bizony nem csak üres marketingduma.
Kultúrák találkozása
Számok, csillagok, pontok és díjak helyett viszont sokkal jobban mesél a vendégélmény, aminek okán Frau Leeb és csapata invitál. A hotelbe lépve – sőt, tulajdonképpen már előtte elhaladva – érződik a luxus: a cirbolyafenyőből és zöldteából kevert elegáns, saját parfüm mintha egyből hússzal vágná vissza a pulzusom.
Alpesi szállodához híven a faberakással jócskán pakolt belsőépítészeti dizájn is már azt kiáltja: ez már tényleg a superior színvonal, nem pedig az, amit egy „klasszik” négycsillagos hotelhez társítanánk. (A négy és öt csillag között hivatalosan amúgy is meglepően kevés a különbség, néhány extra szolgáltatás – például a londíner jelenléte és 18 helyett 24 órás recepció – húzza meg a határvonalat.)
A belsőépítészet, az íróként igazán lélegzetelállító Wortreich könyvtár, vagy a szobák felszereltsége mellett ami tényleg igazán különlegessé teszi a Hochschobert, az a világutazó Peter Leeb szemlélete: hiába érkezünk meg a hotelbe egy hosszúhétvégére, az utazás úgy tűnik, távozásunkig nem áll meg.
Mintha csak Kínában lennénk. Egészen egyedülálló, ahogy a hotel a kultúrákat ötvözi: minden napra jut valami felfedezni való. Fotó: Hotel Hochschober
Az északi, mediterrán, keleti és távol-keleti kultúra egészen egyedi módon találkozik a Turrachi-tó mellett. A törökfürdő a testi-lelki megújulást nyújtó hamammosdatást kínálja, a tómedencével kiegészített mediterrán spa- és wellness részleg északi szaunával csalogat.
A pagoda teaszertartásán kihelyezett Frankfurter Allgemeine lapozgatása közben pedig egy pillanatra még én is elhiszem, hogy megmaradt valami a tizenhárom évnyi némettanulásomból.
Különleges kialakítás mellett a szolgáltatások is szép számmal sorakoznak (közel százat említ már a honlap is), amit a recepción található Turracher Kurier hírmondó közöl. A teázás mellett többek között jógával, vízitornával vagy vezetett nordic walkinggal várják a vendégeket: utóbbi tökéletes lehetőséget ad a környék felfedezésére vagy az esténként érkező, szintén remek ötfogásos gourmet vacsora ledolgozására.
Mindezek kényeztetését élvezve azonban ami mégis igazán megfog, az a családias hangulattal spékelt, három generáció alatt hibátlanra csiszolt osztrák vendégszeretet. Leeb asszony még a távozásunk előestéjén is sürög-forog: a vasárnap kicsekkoló családoknak személyesen, házi mézzel köszöni meg, hogy vele tartottak a „világkörüli utazáson”. Asztalunkhoz érve sütit is kapunk tőle, feliratától jóízűen nevetünk. Leebkuchen.
