Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Grand Theft Auto: The Trilogy – Definitive Edition. Fotó: Rockstar Games

A botrányosan felújított GTA-k balhéja egy átfogóbb videójáték-ipari problémára is rámutat

Közel ugyanannyira közönséghergelő kezdést produkált a három legendás Grand Theft Auto-játék újrakiadása, mint tavaly a Cyberpunk 2077. A GTA esete mégis egy aggasztóbb trendet képvisel.

Fél pont a tízből – több ezer Metacritic-felhasználó szerint körülbelül ennyit ér a Grand Theft Auto: The Trilogy – The Definitive Edition, három legendás GTA-videójáték, a GTA III, a Vice City és a San Andreas felújított változatának közös csomagja. Persze nem mindegyik felületen, Playstation 5-ön most épp 0,9-en áll a közösségi átlagpontszám. A játéktesztelők sem szerették túlzottan a kiadást, az Opencritic által aggregált értékelések átlagban 53 pontra lövik be a 100-ból.

Hatalmas bukta ez az eredeti fejlesztőtől, a kvázi közönségkedvencnek számító Rockstar Gamestől – bár ők most csak mint kiadó vettek részt a folyamatban, a fejlesztésért a szériában eddig főképp mobilos átiratokban részt vevő Grove Street Games felelt.

A fogadtatást és pár játékmenet-videót megnézve bárki könnyen átérezheti a csalódottságot. Még úgy is, ha beleszámítjuk, hogy a játékos közösség általában érzékenyen, értékelésbombázással szokott reagálni defektes, programhibás megjelenésekre, és a mostani Definitive Editionnél sem úgy tűnik, hogy a nyílt világú, ultra erőszakos GTA-élmény kvintesszenciájával lenne gond. Ennél átfogóbb a probléma.

Megfelelni a magas elvárásoknak

A GTA közönsége évek óta a széria hatodik részét követeli, de azt nagyon. Ennek érkeztéről máig nincs hivatalos hír, helyette a stúdió az eredetileg 2013-ban, a Playstation 3-Xbox 360-generáció legvégén érkezett ötödik részt hozza majd ki immáron újgenerációs konzolokra (PS5, Xbox Series X és S). A Rockstar egyelőre 2022 márciusáig csúszik a nextgen verziókkal, de közben a szóban forgó újrakiadást is bejelentette.

A GTA-széria összesen több mint 355 millió eladott példánnyal ott van a videójáték-történelem tíz legsikeresebb franchise-a között. Egy ennyire felhájpolt rajongótáborral nem is feltétlenül tűnt az év ötletének szimplán a régi játékokat újrakeverni, de a vészjósló jelek mellett azért logikus érveket is fel lehetett emellett sorakoztatni:

  • nyilván a bevétel (a játékot teljes áron, 20-21 ezer forint körül és afelett adják);
  • az 1997-es első rész óta még egyetlen epizód sem jelent meg a Nintendo gépeire, a Switch hibrid konzollal viszont a japán cég pár éve már elkezdett nyitni a felnőtt közönségnek szóló, nem belsős fejlesztésű címek felé is, így ez az első olyan GTA-cím, ami immáron Nintendóra is kapható;
  • a San Andreas nevű részt Xbox konzolokon betették a havidíjas Game Pass játéktárába, külön azt a részt nem muszáj tehát megvenni, Game Pass-előfizetéssel is játszható (legalábbis Xboxokon);
  • mindhárom játék a korszakának klasszikusa, felújított grafikával végül is csak nyerni lehet, nemde? Mint most kiderült, nem igazán.

Hogyan kellene megőrizni a videójátékos klasszikusokat?

Pont a múlt héten interjúzott az Axios Phil Spencerrel, az Xbox vezérével. A beszélgetésben szó volt a videójátékok hosszú távú megőrzéséről is. Küzd ilyen gonddal más szórakoztatóipari vagy kulturális terület is, például a zene- és könyvpiac.

Ami a videójátékokat illeti: a játékiparnak a konzol- és hardvergenerációk váltakozása miatt folyamatosan küzdenie kell a 10-15 éve (2-3 generációval korábban) megjelent játékok életben tartásával, játszhatóságával.

A régebbi konzolok szép lassan eltűnnek mindennapjainkból, nélkülük az azon elérhető, klasszikus címek is játszhatatlanná válnak, hacsak a kiadó vagy fejlesztő nem gondoskodik arról, hogy azok az aktuális konzolgeneráción is elérhetők, futtathatók legyenek.

A kézenfekvő megoldás erre az emulátor használata lenne, azaz szoftveresen szimulálni régi konfigurációt új hardvereken, ezzel a régi játék futtatására képes környezetet teremtve.

A Microsoft az Xboxszal épp ezt az utat járja. Iparági szinten élen járnak, de gyártói szinten – ha akad is pár példa a Nintendótól és a Sony Playstationjétől – máig nem elterjedt ez a gyakorlat. Legfőbb gátja az emulátorok elterjedésének természetesen szerzői jogi eredetű: attól még, hogy az emuláló szoftver adott, a játék forráskódja már jogvédett szellemi termék. Ezért is van hosszú idők óta konfliktus a játékipar és a retrojátékosok között, hiszen emulátorokba táplálni régi videójátékokat alapvetően illegális.

A játékmegőrzés másik, erőforrás-igényesebb útja, ha a fejlesztő átírja új platformra, felújítja vagy az alapoktól újrafejleszti az adott címet. Részint ebbe a csoportba sorolható a mostani Definitive Edition is. Hogy egy kiadó mikor és hogyan dönt úgynevezett remasterek („újrakeverések”) vagy remake-ek („feldolgozások”) mellett, abban sokféle tényező közrejátszhat. Állhat mögötte akár az is, hogy egy ilyen megjelenés kevesebb kreatív energiát emészt fel.

Nem is ez a lényeg, az viszont érdekesebb, ahogyan a Rockstar menedzselte le ezt a mostani kiadást.

Az év legbalhésabb videójáték-megjelenése

A Rockstar a november 11-i megjelenés előtt néhány héttel fogta és a három játék addig elérhető verzióit külön-külön leszedte a digitális áruházakból, szembemenve ezzel a játékmegőrzést pártolók törekvéseivel is. Mint üzleti szereplőt, persze, meg lehet érteni a Rockstart, másképp nem tudná eladni már önmagában is korszakos mesterműkként számon tartott játékainak új változatát.

Csak kicsikét visszatetsző a lépés a fejlesztőtől, miután a jogi osztály éveken keresztül tűzzel-vassal üldözte a rajongók által készített grafikai, játékmenetbeli modifikációkat, hogy aztán pont ő publikálja majdhogynem selejtes formában saját felújítását.

Menet közben az is kiderült, hogy szerzői jogi, illetve játékmotor-kompatibilitási okokból sem a zenelista annak eredeti, két évtizeddel ezelőtti formájában nem fog szerepelni az új kiadásban, sem a teljes csaláslista nem hívható majd elő kódokkal. A játék emellett PC-n csak a Rockstar saját digitális platformján és üzletében (Rockstar Games Launcher és Rockstar Store) érhető el, a piacvezető digitális áruházakban (Steam, Epic Games Store) már nem, dobozos verziók minden felületre csak december elején lesznek.

Már csak emiatt a zárt rendszer miatt is elég kaotikusra sikeredett a PC-s rajt: a megjelenés napján sem megvásárolható, sem elindítható nem volt a játék a stúdió oldalán.

Egyszerre ütött be némi szerverprobléma, illetve az is, hogy játékba a Rockstar saját bevallása szerint véletlenül belekerültek olyan fájlok, amiket nem szándékoztak belefoglalni. Nemcsak a lejárt licencű dalokról volt szó, de a San Andreas eredeti, 2005-ös megjelenésekor igen nagy port kavart, Hot Coffee nevű modjáról is.

A Rockstar eredetileg egy eléggé explicit szexminijátékot tervezett a játékhoz, amit akkor végül kihagytak a végleges kiadásból, csakhogy a játékosok a forráskódból hamar kinyerték és vissza tudták állítani ezt a részt.

Ehhez társultak még a játékban hemzsegő hibák, hogy a dizájn bizonyos elemei még rosszabbul is festenek, mint tizenvalahány évvel ezelőtti verziói, és úgy általában az összecsapottság érzete. A Rockstar néhány napja elnézést kért a problémákért és hogy a kiadott verzió nem olyan állapotban debütált, ami megfelel saját és a rajongók elvárásainak.

Hibajavító frissítések lettek beígérve (egy már ki is jött pár napja), és az is, hogy a három játék eredeti, nem felújított változatban, szintén egybe csomagolva újra megvásárolható lesz, legalábbis PC-n, és ezt a PC-s Definitive Editiont megvásárlók ingyen meg is kapják valamikor jövő júniusig.

Mikor a játékot mint alkotást felülírja a profit

Akár a Cyberpunk 2077 tavaly év végi, szintén botrányos megjelenésével is párhuzamba lehetne állítani a GTA körüli balhét, legutóbb az kavart hasonlóan nagy port. Ugyanakkor a Cyberpunk 2077 legalább bizonyos platformokon (PC-n, új generációs konzolokon), ha nem is kifogástalan állapotban, de a régi konzolokhoz képest már a rajt óta sokkal elfogadhatóbb formában fut (még ha natív nextgen-verzió csak 2022-re is várható belőle, maga a játék pedig máig sorban kapja a hibajavításokat).

Ehhez képest a GTA-újrakiadás úgy szorulna minden felületen javításra, hogy még csak nem is egy vadiúj cím, a vele kapcsolatos problémák pedig egy egyre aggasztóbb trendre mutatnak rá: mikor a játék mint alkotás megőrzését felülírja a profit.

Persze ebben nem egyedül a Rockstar a ludas:

  • a francia Ubisoft indiai alstúdiója például a Prince of Persia: Sands of Time nevű platformer remake-jével szenved, amióta a első előzetesben a játék elég rossz formát mutatott, és emiatt minimum egy évvel eltolták a megjelenést;
  • a Nintendo, bár a Switchen már jó néhány éve elkezdett retrokonzolos címeket eredeti formájukban elérhetővé tenni, de lassan frissül a választék, bizonyos részéért pedig sokkal magasabb, ráadásul éves díjat kér;
  • az Xbox a mostani konzolarzenáljához eddig serényen és nagy mértékben bővítette visszafele kompatibilis játékainak listáját, de pont a múlt héten jelentette be, hogy több címet már nem fog kezelésbe venni.

Ettől még léteznek pozitív példák is: az Xbox Game Pass tele örökérvényű klasszikusokkal, míg a Playstationön megjelenő remake-ek, pl. a Demon’s Souls vagy a Shadow of the Colossus annyira igényesre sikeredtek, hogy okafogyottá is tették az eredeti verziókat. A GTA esete most inkább a kerülendő minták sorát erősíti.

Címlapkép: Rockstar Games


Oszd meg!