A márkás luxustermékek megvásárlása már nem elég ahhoz, hogy státuszunkat fejezzük ki a tömegek számára. Egyre elterjedtebb a luxusiparban a „subtle signalling”, azaz a finom márkajelzések használata, így ma már nemcsak pénzre, de specifikus tudásra is szüksége van azoknak, akik az elit köreibe szeretnének tartozni.
Összeállította: Lente Borbála
Egyes termékek vásárlásával egyéniségünket, ízlésünket és vagyoni helyzetünket szeretnénk kommunikálni a tömegek felé. Az önkifejező fogyasztásról elsőre a luxustermékek jutnak eszünkbe, amik jól ismert, harsány logókkal teszik explicitté a kommunikálni kívánt exkluzív képet. Ezek könnyen felismerhetők a tömegek számára, így hatékonyan különböztetik meg azok viselőit a mindennapi emberektől és biztosítanak bejárást a legfelsőbb körökbe.
Manapság mégis vonakodnak tőlük a tradicionális luxusfogyasztók.
A luxusmárkák logóinak és ikonikus mintáinak státusza több okból is „romlott” az utóbbi évtizedekben. A társadalmi osztályok átrendeződésével egyre több ember számára váltak elérhetővé luxustermékek, az utazás népszerűsége és a közösségi média drasztikusan felgyorsította a trendek globális terjedését és a hamisítványok is egyre több problémát okoznak a luxusiparnak. Ez azzal jár, hogy egyre több emberen látjuk felbukkanni a luxusmárkák hivalkodó logóit, így egyre kevésbé képesek megkülönböztetni viselőiket a mainstreamtől. És azok a jelzések, melyeket egyszerre több társadalmi csoport kezd státuszszimbólumként használni, elveszítik megkülönböztető funkciójukat.
Emiatt a luxusfogyasztókban felmerült az igény az önkifejezés diszkrétebb és nehezebben másolható formáira, melyre a divatipar a subtle signallinggel, azaz a finom márkajelzésekkel válaszolt. Ezek a rejtett szimbólumok sokkal kevésbé felismerhetők egy beavatatlan szemnek, így csak a bennfentesek tudják dekódolni a jeleket. Ez ad egyfajta megkülönböztetést a mainstream luxusfogyasztóktól és csak egy szűkebb közösség tagjai tudják felismerni egymást: a személyiség és a státusz kifejezéséhez tehát már nemcsak pénzre, de specifikus tudásra is szüksége van azoknak, akik a luxusfogyasztók elit körébe szeretnének tartozni.
Összegyűjtöttük néhány példáját a rejtett márkajelzéseknek, melyek több formában jelenhetnek meg a luxustermékek esetében.
Szín egyedi felhasználása: Christian Louboutin
Egy egyszerű fekete magassarkú látszólag nem sokat árul el a viselőjéről, de annak vörös talpa annál többet. A Christian Louboutin nevű luxusmárka 1992 óta teszi felismerhetővé viselője státuszát a vörös színű cipőtalpakkal. (Ár: € 575)
Egyedi anyagtechnika: Bottega Veneta
A Bottega Veneta nevű olasz luxusmárka feltűnő logók vagy minták helyett bőrből készült, egyedi szőttes anyagával vált felismerhetővé a beavatott szemek számára. Mottójuk is bennfentes hangulatot sugároz a szűk fogyasztói rétegük számára: „When your own initials are enough.” (Ár: € 3300)
Egyedi szimbólum: Bulgari és Cartier
A luxusékszerek piacának két legerősebb márkája, egyben egymás legősibb versenytársai is alkalmaznak kevésbé szembeötlő márkajelzéseket, méghozzá mindketten egy-egy kabalaállatba öltve. A francia Cartier párduc, míg az olasz Bulgari kígyó formájú ékszerekbe és órákba bújtatja a milliókat. (Cartier párduc ár: € 38600, Bulgari kígyó ár: € 19100)
Egyedi kiegészítő: Balenciaga
A Balenciaga is feltűnő logók helyett sokszor csakis egyedi tervezésű szegecseket használ a státusz diszkrét kifejezésére. (Ár: € 1590)
Egyedi szín: Tiffany
A Pantone 1837-es – vagy másnéven robin tojáskék – színe világszerte „Tiffany kékként” él a fogyasztók fejében, mellyel erőteljesen tudja kommunikálni a márka és egyben az azt viselő kifinomult identitását.
Borítókép: Rachael Henning