Mindenki hallott már a Dom Perignonról. Az is, aki a Hungaria Extra Dryra, a magyar nép legegyszerűbb tucatpezsgőjére esküszik, de az is, aki egyáltalán nem szereti a buborékos italokat. Sokan szeretnének legalább egyszer az életben igazi Dom Perignont inni. A lehetőség mindenki számára adott, elég például a legközelebbi Auchanig vagy adott esetben egy prémium dohányboltig elgurulni, de persze több online áruházból házhoz is szállítják. Mégsem mindegy, hol vesszük. És hogy megéri-e.
Miért menő a Dom Pérignon?
A legenda szerint Dom Pérignon bencés püspök találta fel a hagyományos pezsgőkészítési eljárást a francia Champgane régióban, és habár ez így nem teljesen igaz, a nevét viselő márka ma is az egyik legnagyobb a világon. A brand pezsgőalapanyagait 1921 óta szüretelik, az italokat 1936 óta árulják, nagy sikerrel. Az extrém magas minőséget esetében az adja, hogy a többi champagne-háztól eltérően nem házasítja egymással az évjáratokat – a minőséget így kiegyenlítve -, hanem kizárólag évjáratos tételeket készít, és azokat is csak a jó évekből. A jelenleg elérhető alap brut pezsgőik például tehát csak 2006-ban, 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben és 2012-ben készültek. A későbbi évjáratok még a pincéjükben érlelődnek, hiszen mindegyiknek legalább 8 évig érlelődnie kell.
Ez a szakmai rész.
A populáris rész pedig nyilván az is, hogy a márka folyton a világ legnagyobb sztárjaival kollaborál, szóval 2021-ben vehetünk például Lady Gagás és Lenny Kravitzos pezsgőt, vagy kortárs művészekkel közösen megkomponált verziókat is.
Hol árulják?
Ha adódik egy alkalom, és rászánnánk magunkat a Dom Pérignon-vásárlásra (vagy egyéb értékes bor és pezsgő megvásárlására), nagyon nem mindegy, hogy hol vesszük. A legtöbb bor esetében NEM igaz, hogy otthon még különösebben érlelgetni, tartogatni kellene. Minél olcsóbb, annál nagyobb annak valószínűsége, hogy a lehető leghamarabb érdemes meginni.
Különösen igaz ez a pezsgőkre. Az olcsó pezsgők a boltba kerülés pillanatában már a tőlük elvárható maximális élvezeti élményt nyújtják, és potenciáljukból később csak veszítenek. A hagyományos eljárással készült, méthode traditionnelle pezsgők ugyan meghálálják az érlelést, de esetükben ezt a pezsgő készítője már elvégzi azelőtt, hogy piacra küldené a tételt (az igazán minőségi pezsgőkre, az eredetvédett kategóriákra kötelező érlelési idők is vonatkoznak). Szóval a méthode traditionnelle pezsgőket sem érdemes otthon hosszan tárolgatni, különösen nem számukra kedvezőtlen körülmények között, pl. túl hideg vagy túl meleg helyen, ingadozó hőmérsékleten, rázkódásnak vagy napfénynek kitéve.
Miért fontos ez a vásárlás szempontjából?
Hát mert egy hiper-szupermarketben nem tudhatjuk, hogy mióta álldogál adott tétel a neonfényben, vagy álldogált korábban a ki tudja, hány fokos raktárban.
Persze, a kedvezőtlen tárolási körülményekből adódóan egyéb típusú üzletekben is előfordulhatnak hibák. Ezt segíthet kiküszöbölni, ha a pezsgőn feltüntetik a degorzsálás dátumát, vagyis a piacra kerülése előtti utolsó gyártási fázis időpontját, de ezt ritkán teszik meg.
Ez nem jelenti azt, hogy nagyáruházban vagy eldugott kis boltban nem lehet kifogástalan állapotú nagy értékű italt venni, de némi kockázattal azért számolni kell.
Melyiket vegyük és mennyiért?
Kereskedelmi forgalomban jelenleg leginkább a 2010-es évjáratú, 0,75 literes kiszerelésű Dom Pérignont találjuk meg, esetleg a 2012-est. Ezek ára 65 és 100 ezer forint között mozog (ennyiért már díszdoboz is jár hozzá), de akciósan néha el lehet csípni 59 ezer forintért is. A korábbi évjáratokat és a magnum, tehát 1,5 literes kiszereléseket nyilván drágábban találjuk meg, ugyanakkor a műértők számára ezek még nagyobb élményt is jelenthetnek – egy korábbi összehasonlító kóstolás során például a 2008-as Domot az évtized pezsgőjének tituláltuk.
Milyen?
Voltam olyan szerencsés, hogy egy ünnepi alkalomra egy 2010-es Brut Dom beszerzésével bíztak meg. Ráadásul elcsíptem akciósan egy hipermarketben, ráadásul tökéletes állapotban volt.
Általánosságban meglehetősen szkeptikus vagyok minden olyan termékkel szemben, amit tömegek hájpolnak, amiknek rajongótábora van, és amiknek éppen ezért a vételára magában foglalja a márkaértéket, vagyis sokszor túlárazott. Nincsenek Apple cuccaim, ezerszer jobban értékelem az egyedi vintage és a kortárs tervezői ruhákat, mint a nagy márkákat, és a borok esetében is hasonló a helyzet. Szóval meglehetősen szkeptikusan kóstoltam meg ezt a pezsgőt, amelyet több milliós palackszámban gyártanak és az ára jó részét a legendája meg a celebekkel megtámogatott marketingje adja.
De levett a lábamról.
54% chardonnay és 46 % pinot noir szőlőből késüzlt, és a 2010-es évjárat nehéz volt Champgane-ban, extrém fagyokkal télen, forrósággal és szárazsággal nyáron, majd hirtelen hatalmas esőzésekkel. Néhány területről egyszerűen nem is szedtek szőlőt, de máshol is igen szigorú válogatásra volt szükség. Ennek meg is lett az eredménye, amit nyolc évig érleltek a pincében.
A 2010 Dom Pérignon Brut egy fantasztikusan harmonikus, krémes ital. Komplex, hagyományos, mégis egyedi. Trópusi gyümölcsök, majd narancshéj és mandarin illata, később virágoké érződik. A korty határozott, kellően hosszú és testes, almás, barackos, briósos, mandulás.
A nemzetközi oldalak felhasználói átlagosan 4,5 pontot adtak neki az ötből, a világ elismert borbírái 94-et a 100-ból.
Ezt a szintet már kevés ital éri el a világon – ha az embernek van 59 ezer forintja egyszer-egyszer egy jó italra, és szereti a méthode traditionnelle pezsgőket, ezt meg kell kóstolnia.
Persze, ez a tétel kiszolgálja azok igényeit is, akik csak fel akarnak vágni valami menővel.