Diana hercegnő egy angolai aknamezőn sétál, egy másik képen egy AIDS-es beteggel fog kezet, aztán egyedül ül az indiai Taj Mahal előtt, vagy éppen Pavarottival beszélget. A királyi család hivatalos fotósa, Anwar Hussein és két fia képeiből még szeptember elejéig látható a Tower közelében, a St. Katherine Docks egyik épületében nyílt kiállítás Princess Diana: Accredited Access címmel.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
„Tudta, hogyan üzenjen az embereknek egy-egy fotóval” – mondja a kiállítás audioguide-ján Dianáról Anwar Hussein, aki akkor kezdte a hercegnőt fotózni, amikor Diana még óvodapedagógus volt, és Károly herceg udvarolt neki. A most 86 éves Hussein több mint ötven évig volt a királyi család hivatalos fotósa, aztán fiai, Samir és Zak a nyomába léptek, és most ők fotózzák Vilmos és Harry hercegeket és az ő családjaikat.
Most hármuktól összesen hetvenöt életnagyságú képet állítottak ki a St. Catherine Docks Ivory House nevű épületében.
Nagyjából egy óra kell ahhoz, hogy végighallgassuk az audiogude-on a magyarázatokat, sokszor magától Husseintől vagy valamelyik fiától. Az egykori kikötő egyik alagsorában sétálgatunk, félhomályban, vászonra nyomtatott fotók közt, és szerencsére arra is gondoltak a kiállítás szervezői, hogy jólesik ezeket a sokszor ismert, emlékezetes képeket picit megpihenve, leülve nézni.
Kis fekete ruha, speciális üzenettel
A világsajtóból jól ismert fotók közt van például Dianának a Vanity Fair estélyén viselt kis fekete ruhája, ami csak revenge dress néven – vagyis bosszúálló ruhaként – híresült el. Ezt a hercegnő akkor vette fel, amikor férje nyilvánosan elismerte, hogy megcsalta őt Kamillával. Később egyébként Kylie Jenner is hasonló darabbal bosszulta meg Travis Scott állítólagos félrelépését. Egyik-másik képre különböző magazinok címlapjáról is emlékezhetünk, így például arra,
ami Diana és Charles esküvőjén készült, vagy amelyik az ifjú pár csókját örökítette meg.
„A karrierem során, míg Dianát fotóztam, gyakran éreztem, hogy történelmi pillanatoknak vagyok tanúja, és az én dolgom, hogy lefotózzam ezeket” – mondja Hussein az audioguide szövegében. Ilyen pillanat lehetett például, amikor Diana Pakisztánban egy rákos gyermeket ölel. „Diana azt mondta, hogy ez volt az összes közül a kedvenc képe. Bár a fiú nem is látott, és súlyos fájdalmai lehettek, a fotón az látszik, hogy szinte mosolyog Dianára, érezve a törődését. Sokáig tartotta a karjaiban a hercegnő, és nagyon megérintette, amikor nem sokkal a találkozásuk után a fiú meghalt.”
Taj Double Gate
Megindító fotópárokat is bemutat a kiállítás: a Taj Mahal például két képen is feltűnik, az egyiken Diana 1992-ben magányosan ül előtte, míg a másikon, ami 24 évvel később, 2016-ban készült, Vilmos herceg és felesége, Kate – de ők már boldogan. Aztán ott van az a fotó, amin Diana a szülés után titokban elhagyja a kórházat – Hussein órákat, sőt napokat várt, hogy megnyomhassa a gépén a gombot. Hasonlóan a fia, Samir, aki György herceg születése után örökítette meg Vilmost és Kate-et.
Itt-ott felsejlik a háttértörténetben a fotós személye is. Az egyik képen az egyik Hussein fiú éppen Erzsébet királynő mellett látható, kezében egy apró fényképezőgéppel, amit mindig magával vitt, amikor elkísérhette édesapját valamilyen királyi eseményre – Erzsébet pedig éppen a szokásos vidéki gumicsizmájában, esőkabátjában és jellegzetes kendőjében áll a képen.
Középen Anwar Hussein, balra Samir Hussein, jobbra Zak Hussein
Egy másik fotóhoz, amin Diana egy szál rózsát tart a kezében, elmondja a narrátor, hogy Diana szomorúan vallotta be a fotósnak: férjétől soha nem kapott virágot. A kiállítás egy pontján az idősebb Hussein elmeséli azt is, hogy egy repülőútról hazafelé már mindenki aludt, amikor Diana odament hozzá, leült a padlóra, és végigbeszélgették az éjszakát. „Azt hittem, álmodom” – mondja a fotós.
