Az eredetileg forgatókönyvíróként dolgozó Benedek Ágota sosem készült szépírónak, az országos hírnevet mégis a könyveivel szerezte meg. Hivatásához visszatérve most a saját életéről szóló sorozatát fejleszti, amit eredetileg a magyarországi HBO-ra szántak. Egészen tavaly nyárig, amikor az HBO Max bejelentette, leállítják a hazai streaminggyártást. Egy év telt el, Benedekék pedig jó hírekkel érkeznek, amerikai székhelyű stúdióval szerződnek.
„Gyerek voltam, autóval utazunk valahová a szüleimmel, amikor megláttam az ablakon át egy nagy, dús füvű legelőt. Kértem, hogy álljunk meg, kiszállnék a kocsiból, mert az a nyargalásra kiválóan alkalmas terület volt. Félrehúzódtunk és kiengedtek, hogy a ló létemet gyakoroljam. És akkor nyargaltam. Viszont sokszor kell csalódni a kocsikból látott legelőkben, mert előfordul, hogy gyérebb a terület, mint amilyennek tűnik.
Azt tanácsolnám mindenkinek, hogy aki lóként szeretne nyargalni, vizsgálja meg előtte jól a szántóföldet, a legelőt.”
Benedek Ágota szeret magáról írni. Olyannyira, hogy a könyveiből jelenleg sorozatot készít, aminek a középpontjában Ágota élete áll. De talán a leginkább azt szereti, ha viccet csinálhat az élete legnehezebb aspektusairól. Legyen szó halálról, világjárványról, abortuszról vagy a kutyás lakáskeresésről. A koronavírus-járvány kirobbanása alatt lett forgatókönyvíróból regényíró, eddig megjelent két kötete, a provokatív – ledarálásra alkalmas – karanténnaplónak szánt Rumbarumbamm – Ez egy kibaszott karanténnapló és az Állva maszturbálok mind önéletrajzi ihletésű.
Fontos, hogy csak ihletésű. Benedek ugyanis rendszeresen elmondja: habár saját életén alapulnak a könyvei, egy írói alteregó mögé bújik a leírt történetekben.
Éppen ezért a könyveiből szerzett minden életrajzi jegyzetemet fenntartásokkal kezeltem, mielőtt élőben találkoztunk volna egy forgalmas fővárosi kávézóban. Még akkor is tartottam magam az elhatározáshoz, amikor a regényeinek egy gyakran visszatérő szereplője, aki egyben Ágotát a forgatókönyvírói pályára terelte, életnagyságban megjelent az asztalunk mellett.
Fotó: Sebestyén László
Végül akkor engedtem el minden prekoncepciómat, amikor pár percre rá Ágota arról mesélt, hogy ő gyerekkorában tényleg meggyőződésesen ló szeretett volna lenni. A szarvait nem törték le, de idővel ráébredt, ha ló nem lehet, mindenképp állatokkal szeretne foglalkozni. Végül az állatorvosi helyett a könnyebb ellenállás irányába ment, amikor kiderült, tehetségesebben fogalmaz, mint amilyen kecsesen nyargal.
A legelős eset után szűk harminc évvel a virtuális karanténnaplója utolsó bejegyzéseit publikálta, amikor csörgött a telefonja. Petrányi Viktória, a Proton Cinema vezető producere kereste, szerette volna megvenni az akkor még csak blogposztok formájában létező könyv jogait. A 2020-as kezdés óta sokat formálódott az anyag. Jelenleg a két könyvét adaptáló sorozaton dolgoznak, a folyamatba pedig egész korán Závorszky Anna, több HBO-s, HBO Max-os magyar gyártás, mint például az Aranyélet, a Terápia, A besúgó vagy a most futó, Erdélyben forgatott reality, A híd kreatív producere is csatlakozott.
A Nagy Depresszió Nyara
Ágota az HBO Max tavalyi átszervezésére (mi is írtunk arról, hogy miután tavaly összeolvadt a Warner Media és a Discovery, nyárra leállították a régiós tartalmak fejlesztését – a szerk.) a „Great Depression nyaraként” hivatkozik. Napsütéses hétfői nap volt, úszni indult volna, de valamiért sem ő, sem pedig a kutyája nem akarta átlépni az ajtó küszöbét. „Ekkor hívott fel Petrányi Viki, aki rá jellemző, nagyon higgadt és kedves hangon elmondta, mi történt. Sokkoló helyzet volt, nem volt könnyű felállnunk belőle.”
Az HBO Max-ügy kirobbanása után a két producer számára teljesen magától értetődő volt, hogy új partnert és broadcastert keresnek a sorozatnak.
„Ez volt az a pont, amikor egyhangúlag úgy döntöttünk Vikivel, hogy végig szeretnénk csinálni a projektet”
– mondja Závorszky Anna.
Egy dologhoz ragaszkodtak: olyan partnert kerestek, akivel nem kell megalkudniuk. Magyar platformra is próbálták eladni, de ők nem kértek a sorozatból. Végül úgy tűnik, egy olyan független külföldi stúdióval szerződnek, ami nagyon is akarja, hogy a sorozat a portfóliójába kerüljön: ez a Los Angeles-i székhelyű Wiip.
Külföldi forgalmazásban gondolkodnak
David Flynn-nel, a stúdió egyik vezető kreatív producerével Budapesten találkoztak júniusban az idei Content Budapest pitchfórumon, amit a csapat meg is nyert. A Wiip nevéhez olyan nemzetközileg is sikeres fejlesztések fűződnek, mint az HBO-s Easttowni rejtélyek Kate Winslet főszereplésével, A Fehér Ház vízszerelői vagy az Apple TV+ Dickinson című sorozata. A fórumon gyártók, kreatívok és alkotók keresik a jövőbeli partnereiket, itt mutatták be az Ágota könyvei alapján készülő sorozat tervét.
A Content Budapesten szúrta ki az ötletet Flynn, aki találkozót kért a magyar csapattól. „Egyrészről már a beszélgetés előtt két héttel rémálmaim voltak – mondja Ágota. – Egy ekkora volumenű tárgyalásra fel kell készülni. Természetesen szorongtam, nagy falat volt. Másfelől meg van egy részem, ami teljes mértékben készen állt az egész procedúrára, hiszen nagyon régóta dolgoztam ezért.
Abban a pillanatban, amikor leültünk, csúcsformában voltam. Elillan a pánik, és teljesítőgéppé válok.”
A sorozat forgatókönyvét jelenleg is fejlesztik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megjelenés részleteiről, a sorozat nyelvéről még nem döntöttek – hiszen nem kizárt, hogy nem magyar szereplőgárdával forog majd a sorozat. Az biztos, hogy nemzetközi platformon gondolkodnak, így a sorozat is úgy készül, hogy nyelvtől, kultúrától függetlenül értelmezhető legyen a történet. Ágota creator kreditet kapott. Rálát lényegében minden kreatív és nem teljesen kreatív folyamatra is – de a pénzügyi dolgokkal nem feltétlenül foglalkozik, azt meghagyja a hozzáértőknek.
A producerek, Anna és Viki már az HBO Max 2022-es nagy hazai dobásán, A besúgón is együtt dolgozott, így Anna hamar, lényegében akkor beszállt a fejlesztésbe, miután Viki megszerezte a könyv megfilmesítési jogait. „Elég, ha annyit mondok, hogy ki az, aki még nem olvasta Ágota könyveit?” – válaszolja Anna nevetve arra a kérdésre, hogy miért döntött úgy, hogy csatlakozik a sorozat fejlesztéséhez. Mivel ő akkoriban platformoldalról tárgyalt, így leginkább arra volt kíváncsi, van-e az íróban nyitottság arra, hogy az adaptációt a csatorna elvárásaihoz igazítsák.
Ugyanis az első nehézség akkor adódott, amikor a nemzetközi vezetők azt mondták: nem érdeklik őket a covidhoz kapcsolódó tartalmak. Ekkoriban már megfogalmazódott Ágota második könyvének ötlete is. Végül amellett döntöttek, hogy a két könyvet együtt adaptálják, ezáltal a sorozat fő témája a gyerekvállalás mellett a szorongás lesz.
„Amióta a nők szeretnének vagy épp nem szeretnének gyereket, ez nagyon nehéz kérdéskörnek számít – foglalja össze Anna. – A gyerekvállalás vagy a terhességmegszakítás nem helyhez és időhöz kötött, a világon több olyan rendszer van, akár nyugati nagyhatalmak is, ahol nehéz nem tabusítva beszélni az abortuszról. Az izgalmas kérdés itt az, hogy a társadalom hogyan viszonyul a kérdéshez.
Vannak sajátosságai annak, ahogyan egy nő Közép-Európában megéli a várandóság első tizenkét hetét, ebben az esetben az abortuszhoz vezető utat.
Ágota sajátossága az egyedi humora, az őszintesége, ami sokszor abszurditásba csap át, és ami felszabadítóan hathat ugyanúgy a nemzetközi, és nem csak a hazai olvasókra, nézőkre.”
Dallas és az Én kicsi pónim
Ágota legmeghatározóbb kisgyerekkori mozgóképes élményei a Dallashoz, a Disney-filmekhez és az Én kicsi pónimhoz tartoznak. Utóbbiért még a balettvizsgáját is bojkottálta. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a pónis sorozatot nem a rendes adásidőben látja, VHS-ről már nem jelentett akkora élményt.
Édesanyja gyorsan letörte a szarvait, amikor Ágota óvatosan megjegyezte, a balettleckéket sorozatnézésre cserélné. Így lábtörést színlelt, a balettkarrier pedig abbamaradt. Hasonló meghatározó élményként írja le a nagymamájával töltött estéket, amikor hálóingben, a lábukat műanyag lavórban áztatva Columbót néztek. Ezek a filmek, sorozatok később is gyógyírként szolgáltak élete tragikus eseményeinek feldolgozásakor.
Nyíregyházán nőtt fel, angol tagozatos iskolában tanult. Mivel jól beszélte a nyelvet, az egyetem előtt egy évet – útkeresés címszó alatt – Angliában töltött, többek között egy kertészbrigádhoz csapódva, esténként pedig egy görög étteremben szolgált fel. Volt ideje végiggondolni, merre menjen tovább, a fizikai munkát megelégelte, hazaköltözött, hogy az ELTE magyar szakán tanuljon.
Édesanyja halála után egyetemi szaktársától – később kiderült róla, hogy a szomszédja is egyben – rengeteg VHS-t kapott. Szép lassan átrágta magát a filmtörténet összes klasszikusán.
Ez a szaktárs Muhi András Pires, Muhi András producer, az Inforg Stúdiót vezetőjének fia volt, ahol Ágota is lehetőséget kapott, bevonták a munkába. Egyre nagyobb feladatokért felelt, a protonos kapcsolatai is egészen ide vezetnek vissza, amikor az Inforgban épített kapcsolatrendszere alapján felkérték, hogy legyen az akkor még egyetemista Reisz Gábor (Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Rossz versek) egyik vizsgafilmjének gyártásvezetője.
„Visszatekintve az életemre, ha fogalmatlan is voltam a képességeimmel kapcsolatban, mindig voltak olyan emberek körülöttem, akik meglátták bennem a lehetőséget, értékelték a munkámat, és ezt jelezték is felém.
Az már persze az én dolgom, hogy ezeket a hangokat meghalljam, és tudjam, kinek a véleményére érdemes odafigyelnem.”
Szappanoperáktól az Űrpiknikig
A magyar szak után forgatókönyvírást tanult a modellváltás előtti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Elsőéves filmművészetisként dolgozott a köztévén futó Hacktionben, amit később RTL-es szappanoperák követtek, úgymint az Oltári csajok vagy a Bátrak földje írószobája.
Egy ponton a Pumpedék második évadának írásában is bekapcsolódott. A projektbe elsősorban gagmanként (a szereplőknek szánt poénok megírásáért, kiélesítéséért felelős forgatókönyvírő – a szerk.) csatlakozott, valamint a sorozat dramatikus irányainak kijelöléséért felelt.
„Gábor nagyon értelmes, különösen reflektív csávó.” Ágota itt tényleg Pumped Gabóra, a testépítő influenszerre gondol, aki a dj-zés és realityzés után mára a környezetvédelembe is belekóstolt. „A szubkulturális besorolásán felülemelkedve levonta a konklúziót a múltjáról, ma pedig olyan üzeneteket közvetít a közönségének, mint a természetvédelem vagy az önismeret fontossága. Ez a legjobb dolog, ami vele történhetett.”
Fotó: Sebestyén László
Ágota mindezek ellenére azt mondja, törekszik arra, hogy karrierjében ne forduljon elő ideológiai, tartalmi, elvi, vagy akár csak hangolásbeli megalkuvás. Nem rejtegeti múltbéli munkáit, szerette csinálni, sokat tanult belőlük. Ma már viszont nem vállalna olyan projektet, ahol azon kell idegeskednie, hogy valamelyik diverz vagy megosztó fordulat nem kerül bele a történetbe.
Első filmje, a 2021 júliusában debütált Űrpiknik nem teljesítette a hozzáfűzött elvárásokat. Egyrészt a covid miatt az időzítés sem volt ideális, másrészt a sztorija sem. Egy egyetemista lány gyerekkora óta sikertelenül próbálja földön kívüli lényekkel felvenni a kapcsolatot, míg egyszer csak űrlénybe botlik Budapesten, aki azért érkezett, hogy bolygónk pusztulása elől megmentse kedvenc énekesnőjét, Zalatnay Saroltát.
Habár idén felkerült a Netflixre, a Filmforgalmazók Egyesületének adatai alapján a film csupán kicsivel több mint négymilliós bevétellel és 3478 eladott jeggyel zárt. Az ötlet megszületésétől kezdve hat éven keresztül dolgoztak a filmen Badits Ákos rendezővel. Ágota nem élte meg kudarcként: úgy fogalmaz, ez a film olyan számára, mintha gyerekkori fotóalbumát lapozná.
Rózsaszín vécépapírba csomagolt karanténnapló
2020 márciusában, az első karantén kezdetén indult blogja, a Rumbarumbamm, amit 65 napig, a korlátozások feloldásáig, az élet nagybetűs újraindulásáig írt. Októberben megjelent belőle a regény is rózsaszín vécépapírra hajazó borítóval.
„Ez is csak Vikinek köszönhető. A blog kábé háromnegyedénél jártam, amikor megkérdezte tőlem, hogy eladnám-e neki a megfilmesítés jogát. Ezután Viki volt az, aki a kiadó orra alá dugta a kéziratomat.” A Librinek tetszett az ötlet. Szűk két évvel később megérkezett a hasonló humorral operáló, de egyre komolyodó második kötet, az Állva maszturbálok, amiben a családi tragédiák, a párkeresés, valamint az orosz-ukrán háború okozta szorongás mellett az abortuszáról is ír a szerző.
Ágota azt mondja, korábban nem akart szépíró lenni. A mai napig forgatókönyvíróként tekint magára annak ellenére, hogy a könyvek hozták meg számára az országos sikert. Ezt jelzi az is, hogy a Libri kiadó a Forbes.hu kérdésére elmondta, hogy a gondozásukban megjelent összes cím 2023-as, azaz januártól júniusig tartó fogyása alapján az Állva maszturbálok (ami 2022 októberben jelent meg) még mindig a tízes élmezőnyben szerepel.
„A gúnyosan bemutatott kézműves kávék, hipochonder-epizódok és szabadúszó foglalkozások mögött azonban generációs kallódás is kirajzolódik: mintha az elbeszélő saját, diszfunkcionális családján és történetén keresztül azt mutatná meg, hogy az albérletek, az elhúzódó egyetemi évek, a késői (vagy semmikori) családalapítás nem mindig saját döntés kérdése” – írta Hermann Veronika az Élet és Irodalom LXVII. évfolyam, 29. számában Ágota második könyvéről.
„Go buy my books, amíg lehet”
Június elején a Fidesz-közeli Mathias Corvinus Collegium alapítvány a Libri csoport többségi, 98,41 százalékos tulajdonosa lett. Több libris szerző felállt, a szókimondásáról híres Ágota viszont szűkszavúan, Instagram sztoriban reagált a hírre, ahol azt írta:
„Go buy my books, amíg lehet.”
A rövid mondat hamar bejárta a hazai sajtót. „Őszintén örülök, hogy az Insta-sztorimból cikkcím lett. Rosszul érintett ez a megfogalmazás, hogy hosszú ideje nem reagáltam a történésekre, hiszen egy–két nap telt el, én pedig épp az írószobában álltam a tábla előtt filctollal a kezemben, és nem követtem a híreket. Ugyanakkor nekem ez nem egy olyan dolog, amin aktívan gondolkodnom kell.
A második könyv után nem adtam tervet a Librinek arról, hogy mit akarok, vagy egyáltalán akarok-e új könyvet írni náluk.”
Máshol azonban készül könyve, ami merőben más lesz, mint az eddigiek. Molnár Geraldine kérte fel, hogy az újonnan induló Leányvállalat nevű, független, szórakoztató szépirodalommal és művészeti albumokkal foglalkozó kiadójának indulásához válasszon hazai szerzőktől ígéretesnek tűnő projekteket.
Az ősszel debütáló hármas kollekció egyik darabja Ágota szubjektív ismeretterjesztő könyve lesz, ahol az inzulinrezisztenciája kapcsán összegyűjtött megfigyeléseit, élményeit dolgozza fel és gyúrja át a rá jellemző, gyakran abszurd hangvételű kötetté.
„Más témákból rugaszkodik el, mint az eddigi könyveim. Lehet, hogy elkezdek gondolkodni a saját menstruációmon, hogy aztán Ádám és Éva történeténél kössek ki. Vagy beszélhetünk a stresszhormonról, a kortizolról, hogy a gondolatmenet végére az űrbéli ételek fogyasztásánál lyukadjak ki.
Különleges darab lesz, nem minden aspektusában illik a naplósorba.”
Izgatott vagyok, amikor dolgozhatok
Pár héttel ezelőtt a hosszú vonatúton egy megrendelésre készülő forgatókönyv narratíváján dolgozott, amikor Ágóta egy nehezebb ponton megakadt. Mielőtt kikapcsolta volna a laptopot az ölében, arra jutott, hiába tölthetné mással az idejét, nem fogja. Neki ez az út az írással válik a legélvezetesebbé.
„Büszke vagyok az agilitásomra. Lesöpörhetetlen vagyok – azt hiszem, ez volt az a kifejezés, amit használtak a producereim. Bonyolult kérdés ez, hiszen fontos az elhatározás, valamint meg kell tanulni alázatosnak és nagyon keményen dolgozó embernek lenni ebben a szakmában. De közben az is kell, hogy fűtsön a filmezés iránti szeretet, és engem tényleg fűt. Izgatott vagyok, amikor dolgozhatok. Ha folyamatosan csak a céllal kapcsolatban érzel örömöt, és azt számolod vissza, hogy mikor érheted el, arra fogadnék, hogy sokkal kevésbé leszel hatékony, mintha magát a folyamatot is élvezed.”
A sorozat bemutatója még messze van, a szakmájából kifolyólag már megbarátkozott az éveken át futó projektekkel. Ágota szerint két dolog segíti az írót a hosszú, idegőrlő fejlesztési folyamatban. Az egyik a végeredmény víziója, ami folyamatosan előtte lebeg, a másik pedig a részeredmények megünneplése. Ha valami jó történik, mint például a Content Budapesten aratott győzelem, meg kell állnia egy kicsit és örülnie kell a fejleményeknek.
Hasonlóképp élte meg a korábban idézett, ÉS-ben megjelent kritikát is. „Soha nem ambicionáltam, hogy az irodalmi kánon magához emeljen, nem is éreztem különösebb eufóriát, amikor megjelent ez a cikk. Aztán arra jutottam, miért ne örülhetnék? Átgondoltam, elkezdtem megforgatni magamban, hogy ez igenis értékes dolog, amibe bele kell kapaszkodni.
Elkezdtem magam megtanítani arra, hogy hogyan örüljek tudatosan a sikereimnek. Másképp nem lehet kibírni ezt a rettenetes hosszútávfutást.”
Borítókép: Sebestyén László
