Sztárparádéval telt a csütörtöki Forbes Under 30 Summit, telt házas eseményünket a Puskást háromszor is megtöltő Azahriah zárta. Zsiborás Gergő, a Forbes főszerkesztője beszélgetett vele arról, hogyan kezeli dopaminfüggőségét, és hogy leugorhat-e még a boltba parizerért.
Íme, a 30 sikeres magyar 30 alatt lista 2026-os évfolyama! Kattints a nevekért!
Egész csütörtökön nyüzsgött az Europa Event Center, a telt házas Forbes Under 30 Summit eseményen lehetett hallgatni beszélgetést például az újrakezdésről és élsportról Szalai Ádám volt válogatott labdarúgóval és Manhercz Krisztián vízilabdázóval, de a nyomás alatti kreativitás is szóba került Sisivel, Dzsúdlóval és Beton.Hofival, és mellette a pénzügyi tudatosságra is jutott idő.
A márciusi címlap és a 30/30-as lista premierje után korunk legsikeresebb magyar előadója, Baukó Attila, vagyis Azahriah is színpadra lépett a már megszokott napszemüveges, fekete sapkás szettjében. Ritkán vállal szereplést, de úgy érezte, hogy közel áll hozzá a téma, így kifejtette a véleményét az online buborékokról, saját jelenlétéről, de jövőbeli tervei is szóba kerültek.
Fotó: Fejes Bence
Hatalmas szabadság
Azt gondolnánk, egy énekes számára a színpad a legfontosabb platform, Azahriah mégis a közösségi médiának tulajdonít ekkora szerepet. „Ebben szocializálódtam” – mosolyogva emlegette a kezdeteket, amikor még csak a YouTube-on posztolt videókat a legkülönbözőbb témákban. A zenéjét is oda kezdte el feltölteni, ezért is tartja karrierje legfontosabb platformjának, de egyben kritikus térnek is.
„Régen a kiadó döntött, hogy lejátszhatjuk-e a számot. Most én raktam le az emberek elé, és ők megnézték, hogy tetszik-e nekik. Ez adott egy lehetőséget.”
A több százezres követőbázis felelősséggel is jár, kérdés, hogyan tudja ezt menedzselni. „A tartalomgyártó karrieremnél volt, hogy dilemmáztam, hogyan lehet ezt felelősségteljesen kezelni, de még mindig keresem ezt az utat.” Azahriah szerint nehéz kérdés, hol húzódik a határ, amelyet már nem léphet át, mert a közösségi média pont egy hatalmas szabadságot jelent, ahova gyakorlatilag külső kontroll nélkül lehet kitenni bármit, viszont számolni kell a következményekkel, hiszen minden posztnak van visszhangja.
Ennek ellenére szerinte a legautentikusabb előadó a saját útját járja, és nem csak az elvárásoknak akar megfelelni, hiszen éppen ez vezetett oda, ahol most tart. Számol azzal, hogy vannak erősebb és gyengébb időszakok, de azt gondolja, hogy amíg megvan a közönség figyelme, fontos minél többet megmutatnia magából.
A Puskás után nagy volt a hájp
24 éves, de már túl van egy tripla Puskáson – a telt házas koncertek hátterét és menedzsmentje, a Supermanagement történetét a 2024. júniusi Forbes magazin címlapsztorijában írtuk meg.
Az elképesztő teljesítmény a csütörtöki eseményen is szóba került – ezt tartja élete eddigi legnagyobb sikerének. Bár legalább ennyire kiemelkedő élménynek tartja, hogy generációkat köt össze a zenéjével.
„Volt például az Introvertált dal, amivel elkezdődött, hogy az a közönség is megszerette a zeném, aki eddig mondjuk csak a gyerekét vitte a koncertre. Jöttek a kommentek, hogy ki hány évesen hallgatja. Erre büszke vagyok, és ez egy jó eredmény”.
Visszatérve a Puskáshoz, szóba kerültek kulisszatitkok is, például hogy milyen érzés volt kilépni a színpadra. A gondolatainak egy részét lekötötte, hogy minden technikai részlet rendben legyen, és a fülmonitor kifejezetten zavarta, mert ha bent maradt, kizárta a közönség zaját. „Ez egy nagy mínusz volt a Puskásnál” – a technikai fókusz némileg elvette annak lehetőségét, hogy pusztán élvezze a pillanatot, de a harmadik koncert után elérkezett a katarzis.
Gyakran gondolkozik rajta, innen hova lehet továbblépni ebben a kicsi országban. „Meg kell nézni hónapokra, hetekre vagy akár napokra lebontva, hogyan tovább, ezekben a tervekben kell elveszni, mert ha nagy egészben gondolkodok, akkor sosem jut rá elég idő” – mondta stratégiájáról. Nem feltétlenül az a célja, hogy a Puskásnál nagyobb koncertet adjon, de egy különlegesebb produkció gondolata már megmozgatja a fantáziáját.
„Ha vasárnap este látod, hogy elfogyott otthon a parizer, akkor már nem tudsz csak úgy elugrani a boltba?” – kérdezte Zsiborás Gergő az ismertségről. Az énekes viccelődve annyit mondott: elugrana, de ettől elválasztja egy jogosítvány, ennek megszerzése egyébként rajta van a feladatlistáján.
„A Puskás után éreztem, hogy nagy volt a hájp, nem tudtam, hogyan kell kezelni, de már tök jó élményeim vannak. Ha találkozom valakivel, aki felismer vagy elismer, mára lazább, ember-ember közötti az interakció, amit nagyon szeretek.”
Míg régen Instagram-sztorikban beszélgetett követőivel, addig mára inkább a zenének szánja ezt a szerepet: a számokkal próbál közösségi élményt elérni, és egy helyre csábítani az érdeklődőket.
Fotó: Fejes Bence
Dopaminfüggőség és lustaság
Azahriah arról is nyíltan beszélt, hogy a rövid videós platformok miatti dopaminfüggősége valós probléma, könnyen elveszik bennük, és így másra nem jut elég ideje. Arról, van-e erre megküzdési stratégiája:
„Az én esetemben az volt, hogy legyen egy belső hang, ami gyűlöl azért, hogy ezt csinálod, hogy így pörgeted.”
Szerinte zenekészítéssel és tanulással tud kitörni ebből, hiszen akkor fókuszálnia kell, de a csend is segíthet. Ugyanakkor nem egyszerű leküzdenie a lustaságot.
Számít neki a pénz, hiszen megkönnyíti a problémák megoldását, leveszi a kilátástalanság terhét. „Biztos hajlamos megváltoztatni engem is, ezt annak kell megmondania, aki kívülről lát. De a lustaság biztos velejárója – hogy már nem muszáj dolgokat megcsinálni.”
Hogyan tovább?
Az elmúlt három évéről elmondta, hogy a legutóbbi turnészezon végére elfáradt, és lett egy állandó félelemérzete, folyamatosan izgult. Ezt tartja a mélypontnak, de már túl van ezen a szakaszon.
„De ezen kívül pacekok voltunk, tele voltunk energiával, mindig volt valami nagy eredmény, nem volt hátradőlős pillanat”.
A következő időszak a tervezésről szól: ez a negyedév alapozza meg az évet, sőt akár a következő három évet is. Most ez a fázis történik, de mellette európai turnéra is indulnak. Egyelőre még keresi az inspirációt, de tudja, hogy előbb-utóbb eljön. Régen mindig megtervezte az albumokat, tudta, hogy hány számot szeretne felvenni rá, most viszont máshogy közelíti meg a folyamatot: lazábban áll hozzá, gyártja a számokat, hogy nagyobb merítésből tudjon majd válogatni.
A buborékban élőknek azt üzeni:
jobb nem lesz, de lehet lépéseket tenni azért, hogy több időt töltsünk a valóságban.
