Az első Dumaszínházas előadások egyikén, az egyik produkció után az akkor még csupán nézőként megjelent Kiss Ádám a pultnak dőlve odaszólt egy mellette álló magas fickónak, hogy ilyet azért ő is tudna. A magas fickó azt mondta, hogy akkor jöjjön vissza két hét múlva, és mutassa meg.
A magas fickó Litkai Gergely volt, a Dumaszínház alapítója. Nem szereti a rivaldafényt, de ami az utóbbi másfél évtizedben vicces volt a tévében, rádióban, vagy online, ahhoz jó eséllyel köze van – őt kérték fel a Comedy Central főszerkeszőjének a csatorna indulásakor, hozzá köthető a Hírcsárda, dolgozott az Esti Showderben, majd a Showder klubban, a Humorfesztiválban, az HBO-nál, és még sorolhatnánk.
A Dumaszínház megalapításával nálunk nem túl ismert stand-up comedy műfaja kapott egy hatalmas lökést. A fellépők mára már önálló estekkel is meg tudják tölteni a nézőteret, vannak helyek, ahol tripláznak az előadással. Az induláshoz nem pénz, hanem kapcsolatrendszer kellett, aztán pedig az, hogy bátran merjenek kísérletezni az új dolgokkal. Hogyan tudja Litkai minimalizálni a kockázatot, mekkora költséggel jár a Dumaszínház üzemeltetése, mit gondolnak róla a hazai humoristák? Keresd a januári Forbes-ban!
