Szabó Miklós, a 23. leggazdagabb magyar, és Emőri Gábor, a 32. leggazdagabb milliárdos beszélt csirkékről (a pincében), takaróról, ameddig lehet nyújtózkodni és a zuhany alatti inspirációról.
Szabó Miklós és mezőgazdasági érdekeltsége, a Tranzit csoport a 2018-as év egyik legnagyobb üzletét hozta össze: a családi cég 70 százalékát megvette a Forbes becslése szerint 35-40 milliárd forintért a francia LDC csoport, úgy, hogy a menedzsment maradt a helyén.
Először is Szabó Miklós véleménye a listákról:
A listák nem mindig a valós tartalmat mutatják, a tudás és a munka az, ami igazán számít.
Arról, hogyan kezdték a rendszerváltás környékén a libabizniszt:
Mi magunk őrködtünk a libákra, a kocsiban aludtunk a szárnyastelep mellett.
Hogyan építették fel a céget úgy, hogy sosem vettek fel hitelt, és mindig nyereségesek voltak:
óvatos duhajok voltunk, mindig addig nyújtózkodtunk, amíg a takaró ér. Sosem vettünk ki pénzt a cégből, a nyereséget visszaforgattuk.
Miért álltak össze a francia baromfivállalattal:
Eljött a tőkekoncentráció ideje, a felvásárlásoké, összeolvadásoké, nemzetkzi szinten, terjeszkedni akarunk a szomszédos országokban, a további bővülésért össze kellett állni egy megfelelő szakmai befektetővel. A magyar baromfiipar 180 millió csirkét vág le egy évben, a francia LDC egymaga 400 milliót. Nekünk erre a tudásukra van szükségünk.
És hogy hogyan engedi át lépésről lépésre a gyerekeinek a céget:
Ákos fiam és Dóri lányom is vezető beosztásban van a vállalatcsoportban, ők viszk az operatív ügyeket. Nem járok be mindennap az irodába okoskodni, inkább amolyan supervisor vagyok.
Emőri Gábor informatikai üzletemberként szerezte vagyonát, még a Forbes-ban sem írtuk meg a sztoriját. Elsőként fejlesztett ki cégével Magyarországon mobilfizetési rendszert, a legnagyobb dobása az i-Cell informatikai vállalat.
Ő is csirkékkel kezdte, igaz, egészen máshogy:
Még a kommunizmus alatt a szüleimnek kellett az extrajövedelem, édesanyám kiadta a parancsot jóapámnak, hogy csirkéket fogunk tartani a lakótelepen. Így történt, hogy az volt az első munkám, hogy hétvégenként tyúkszart kapartam a pincében.
A pályaválasztásról:
Én mindig is autószerelő akartam lenni, szakiskolába készültem menni. Édesapám mondta, felejtsem el, én gimnáziumba fogok járni és kész. Végül közgazdász lett belőlem.
A maszekolásról és a katonaságról:
A 80-as években papír-írószer-játékbolttal próbálkoztam, amikor bevonultam katonának, és Farkas Bertalan sofőrje lettem. Ez a műfaj most divat a Youtube-on, de én már akkor híres emberekkel beszélgettem vezetés közben. Annyira meg voltak velem elégedve, hogy még két hónapig nem engedtek leszerelni.
Az első nagy dobásának, a mobilparkolás kitalálásának folyamatáról:
Álltam a zuhany alatt, és azon gondolkodtam: a feleségemnek szokása, hogy a nadrágomból mindig kiüríti az aprókat, de hogy fogok így parkolni? Internettel és mobilhálózatokkal dolgoztam, egy hét alatt összeraktuk a prototípust, aztán 4-5 év kellett, mire élesben elindulhatott.
Borítókép: Fekete Csaba
