A Közel-Kelet a világ olajkínálatának mintegy 20 százalékát adja, így már pusztán a konfliktus ténye is komoly áremelkedést válthat ki.
Az Egyesült Államok és Izrael közös iráni csapásai, valamint Teherán válaszlépései súlyos bizonytalanságot okoznak a globális energiapiacon. Irán hivatalosan is megerősítette, hogy a legfőbb vallási vezető, Ali Hamenei meghalt az amerikai-izraeli támadásokban, közben Trump és az izraeli vezetés is azt hangsúlyozta, hogy nem állnak le a csapásokkal.
Irán válaszul Dubaj, Katar és Izrael irányába is indított ballisztikus rakétákat, robbanásokat jelentettek az Egyesült Arab Emírségekben és Kuvaitban. Egyelőre nincs megerősített találat olaj- vagy gázinfrastruktúrán.
Mi történik a Hormuzi-szorosban?
A világ olajpiaca számára a Hormuzi-szoros egy fontos szállítási útvonal, napi közel 20 millió hordó olaj halad át rajta, ez a világtermelés ötöde, a tengeren szállított olajmennyiségnek pedig a harmada. Az iráni Forradalmi Gárda VHF-rádión azt közölte a hajókkal, hogy „egyik hajó sem haladhat át a Hormuzi-szoroson”. Ezért számos olaj- és LNG-szállítmányt tengeri cégek és kereskedők felfüggesztettek, és hajók visszafordultak vagy várakoznak a térségben. Elvileg a felszólítás jogilag nem értelmezhető lezárásként, ugyanakkor a biztonsági kockázatok miatt a forgalom gyakorlatilag leállt a szorosban, a tranzitforgalom legalább is drámaian visszaesett.
A Hormuzi-szorost még soha nem zárták le teljesen, de az 1980-as évek iráni–iraki háborújában és később is voltak tanker elleni támadások. Már rövid ideig tartó akciók is jelentős piaci sokkot okozhatnak.
A Reuters energetikai szakújságírója, Ron Bousso szerint már a kockázatok emelkedése is elég ahhoz, hogy az árak drámaian meglóduljanak. A politikai feszültség növekedésével a Hormuzi-szorosban a tankerfuvardíjak az év eleje óta több mint megháromszorozódtak. Ha a konfliktus elhúzódik vagy a szoros forgalma akár rövid időre is akadályozottá válik, az azonnali árrobbanást okozhat az olajpiacon.
A Barclays elemzői szerint a mostani 73 dolláros árszintről egészen 100 dollárig emelkedhet a Brent-típusú kőolaj hordónkénti ára (a korábbi céláruk 80 dollár volt a konfliktus kitörése előtt). Hasonlóan látja a helyzetet az RBC Capital, a Rystad Energy szerint ha nem csitul a helyzet hamar, akkor 90 dollárig mehet az olajár, az Eurasia Group ugyanakkor maximum 10 dolláros drágulással számol egyelőre. Az évet még 63-65 dolláros szintről indította a piac, vagyis folyamatosan épült be az árazásba a kockázati prémium.
Van-e puffer a rendszerben?
Az elmúlt években nőtt az amerikai, brazil és kanadai termelés. Szaúd-Arábia növelte exportját (februárban napi 7 millió hordó fölé). Az OPEC+ várhatóan kitermelés-növelésről dönt, bár a tagországok már a konfliktus kitörése előtt is csúcsra járatták a kapacitásaikat.
Ha a Közel-Kelet exportútvonalai sérülnek, ezek a plusz mennyiségek nem biztos, hogy elegendők lesznek a kiesés pótlására.
Kulcskérdés tehát, Irán mennyire eszkalálja a konfliktust (illetve hogy mennyire maradt képessége erre). Ha energetikai infrastruktúrát vagy exportterminálokat érnek támadások, az globális ellátási válságot idézhet elő. A Barclays korábban úgy számolt, 1 millió hordós napi kiesés elég lehet a piac ellátási egyensúlyának felborulásához.
A Reuters értékelése szerint
még a legrosszabb forgatókönyv nélkül is olyan mértékű bizonytalanság alakult ki, amely évtizedek óta nem látott módon rázza meg az olajpiacot.
A hétfői piacnyitáskor a geopolitikai feszültségek miatt az olajár és az arany emelkedése várható, de érdemes lesz a feltörekvőpiaci devizákat, így a forintot is figyelni, a kockázatminimalizálás miatt innen elfordulhatnak a befektetők.
