A robotok elveszik a munkánkat? Az androidokkal (emberkinézetű robotokkal) fogunk szexelni? Egyáltalán, hogyan mondjuk meg, hogy ki az, és ki nem? Az HBO mesterséges intelligencia és androidok köré csoportosuló kerekasztal-beszélgetéssel harangozta be hasonló témákat feszegető sorozatának, a Westworldnek második évadját.
Sokféleképpen lehet új sorozatokat, évadokat, filmeket promózni, a legelterjedtebb (és valószínűleg szervezői szemmel a legegyszerűbb) szokás, hogy a sajtó munkatársait még a hivatalos premier előtt meghívják vetítésre, hogy aztán kiváltságosnak érezhessék magukat, és már felkészülten írhassanak a produkciókról is. Az HBO most nem(csak) ezt az utat választotta, komplett beszélgetést szerveztek a második évad köré (még április végén, a budapesti zugligeti Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontba), ahol igazából csak érintőlegesen és rövid bejátszások formájában került szóba maga a Westworld: helyette kerekasztal-beszélgetést hallgathattunk azokról a kérdésekről, amiket a sorozat felvet. A beszélgetést Stöckert Gábor, az Index tudomány rovatának vezetője moderálta, a jövőről Galambos Péter, az Óbudai Egyetem Bejczy Antal iRobottechnikai Központjának igazgatója, Kánai András jövőkutató és Krajcsi Attila, az ELTE PTK Kognitív Pszichológiai Tanszékének docense beszélgettek.
Balról Jobbra: Krajcsi Attila, Kánai András, Galambos Péter, Stöckert Gábor – fotó: HBO / Czabán Máté
Azt, hogy mennyire a jövőt kapargatjuk a Westworld által felvetett témákban, jól mutatja, hogy a szakértők sem találnak könnyen definíciót a legalapvetőbb, ma már gyakran (igaz, összevissza) használt kifejezésekre sem, mint például a mesterséges intelligencia (MI). (A Google is épp most nevezte át erre kutatólaborját.) Mindenképpen jó ötlet volt különböző szakterületű embereket összeültetni, mert így meghallgathattam a szerintem eddigi legpontosabb definíciót az MI-re Krajcsi Attilától: „az, ami a programozóknak épp nehézséget okoz”. Ma már a gépek sok mindenre képesek jóval gyorsabban, mint az emberek (gondoljunk akár szorzásra nagy számokkal), mégsem gondoljuk, hogy ettől intelligensek lennének, és igazából a legtöbb probléma leírható majd matematikai alapokon – csak egyelőre nehéz a megoldása. Nem cáfolta ezt a robotokkal foglalkozó Galambos Péter sem, aki szintén keresett már definíciót, de egységeset nem, csak rengetegfélét talált. Saját definíciója az MI-re: minden olyan gépi szerkezet, ami emberi cselekvést próbál utánozni.
Kiderült az is, hogy a filmekben sokszor szereplő Turing-teszt sem a legmegbízhatóbb dolog mára: azt gondoljuk, akkor lehet majd egy gépet mesterséges intelligenciának tekinteni, ha külső szemlélő válaszai alapján nem tudja megkülönböztetni az embertől. Viszont, bár nem teljes értékűnek, de hasonló tesztnek tekinthetjük mondjuk a weboldalakon gyakran felugró captchákat, azokat a például betűhalmazokat, amiket pont azért kell begépelnünk, hogy bizonyítsuk, emberek vagyunk. Csakhogy mára a robotok ezt a feladatot könnyedén megugorják, ahogy a képeken is felismerik a macskákat, madarakat vagy éppen közlekedési táblákat.
A rendezvényhez elég nagy körítés is járt, ezeket a hostesseket például befestették a sorozatban látható egyik, legkevésbé emberszerű robot mintájára, ami kicsit le is taszított a Borzongás-völgyébe (bár lehet, hogy ez a szekunder szégyenem volt)
A hétköznapoktól még távolabbi, a sorozat által mégis felvetett kérdés, hogy hogyan különböztetjük meg majd a teljesen emberinek kinéző robotokat (androidokat) az emberektől. Párszor szóba került a téma, válasz viszont igazából nem született rá – ami talán nem jósol túl fényes jövőt, lehet, azt sem vesszük észre, hogy már itt vannak közöttünk. Egyelőre viszont valószínűleg ez nincs így, nincsenek teljesen emberszerű robotok, próbálkozások viszont vannak: ehhez előkerült egy érdekes elmélet a hetvenes évekből (azért mai sci-fi-íróknál is találkozni vele), a japán robotkutató, Masahiro Mori (egyik tanítványa tervezte Asimót, a híres robotot) által leírt Borzongás völgye, ami azt mondja ki, hogy az emberszerű robotokat szeretjük, de amint nagyon emberiek, már majdnem ugyanolyanok, de még nem teljesen, mint az ember, nem bírjuk őket.
Eddig már eléggé igazolt a dolog, oda még nem jutottunk el, hogy mi lesz, ha már megkülönböztethetetlenek lesznek tőlünk a robotok – az elmélet szerint itt majd újra elfogadjuk őket. Krajcsi Attila szerint pszichológiailag nincs akadálya annak, hogy robotokra bízzuk majd magunkat – ahogy ezt a Westworldben is történik nagyon sok esetben, elég csak a szexuális aktusokra gondolni -, már most is látunk hasonlót, méghozzá az önvezető autókat, amik mozognak, döntéseket, értékeket tulajdonítunk nekik, mégis beülünk a kormány helyére. És vannak, akik tartanak is ezektől az autóktól, nem véletlenül tervezik őket minél barátságosabbra, arcformájúra az elejét (meglátjuk majd, mi lesz most, mikor az Uber balesetéről kiderült, hogy az autó felismerte: el fog ütni valakit, de a szoftver programozása miatt a kocsi úgy döntött, ezen az objektumon – ami végül egy ember volt biciklivel – gond nélkül átmehet).
3D nyomtató is volt, ha nem is androidokat nyomnak velük
Mivel a Westworld nem túl vidám, és nem is túl szép jövőképet rajzol fel (nem akarok szpojlerezni, de a második évadra minden sokkal durvább lesz), a beszélgetés végén érthetően előkerült a várható robotapokalipszis jövőképe is. Érdekes látni, hogy a különböző területek szakértői mennyire mást látnak ebben a témában, de megnyugtató, hogy a többség egyértelműen kizárja az emberiség robotok által előidézett tömeges pusztulását. Mérő László egy interjúban azt mondta, úgyis építenek majd a gépekbe kikapcsológombot, Galambos Péter viszont azt mondja – és hát mégiscsak ezzel foglalkozik –, hogy ha tényleg intelligens lesz egy gép, akkor mindent megpróbál majd, hogy ne lehessen kikapcsolni, és ebben van valami. A megnyugtató dolog viszont egyben hátborzongató is: Krajcsi Attila szerint nem túl valószínű a robotapokalipszis, mi emberek viszont inkább ilyen dolgoktól szoktunk félni (mondjuk attól, hogy valaki felrobbantja magát a teremben), pedig a pusztulásunkat sokkal nagyobb valószínűséggel az okozza majd, ha reggelente autóba ülünk, és nem buszra szállunk – azaz hozzájárulunk a globális felmelegedéshez, ami már itt van, egyértelmű, és rossz, de nem annyira kézzelfogható, úgyhogy nem félünk tőle.
Fotók: HBO / Czabán Máté
Halálos balesetet okozott az Uber önvezető autója
