A kormány új gazdasági akciótervéből kiolvasható, hogy szembenéznek olyan komoly problémákkal is, amiket eddig próbáltak a narratívából kihagyni. A gazdasági kabinet láthatóan azonosította a legfontosabb kérdéseket, kétséges azonban, hogy a válaszok hozzák-e a kívánt eredményt. Magas a kockázata az infláció emelkedésének és a költségvetés teherbíróképessége sem vethető össze azokkal az évekkel, amikor nem voltak befagyasztva az EU-s pénzek.
A héten tartottuk meg a Forbes Money Summit-ot, ahol a meghívott pénzügyi szakemberek többsége felhozta, hogy az egyetlen ember által irányított gazdasági tárca – amely erőltetetten akar minél hamarabb alacsony kamatokat és magas fogyasztást – tervei és gondolkodása egy irányba mutat: az újra emelkedő infláció felé. Azóta a kormány bejelentette új gazdasági akciótervét, ami három nagy témában 21 pontot takar.
Az, hogy az első témacsokor a „jövedelmek vásárlóerejének növelése” egyfajta beismerése annak, hogy a kormány is érti, az emberek nem elégszenek meg a magasabb fizetéssel, ha az nem párosul reálbér-emelkedéssel.
Ha valahol, akkor a választók itt érezhetik leginkább, hogy a gazdaságban 2008-hoz fogható válságtünetek jelentkeznek.
Egy válság időszakot a lakosság mindig akkor érez meg, ha elkezdenek leépülni a munkahelyek, minden dekonjunktúra betetőzése ez. Csakhogy ez érdeklődés hiányában – szerencsére – éppen elmarad: a magyar gazdaság konstans munkaerőhiányban szenved, a munkapiac továbbra is feszes, vagyis az emberek nem itt, hanem a pénztárcájukon keresztül érzik, hogy válság van.
A második nagy csokor a megfizethető lakhatás biztosítása. Nagy Márton, aki a kormányzatban a növekedés beindításáért egy személyben felel meglepő, a kabinettől meglepő őszinteséggel beszélt ma arról a Portfólió konferenciáján, hogy
„van egy lakhatási válság Magyarországon”.
A gazdasági miniszter abban ugyanakkor már sokkal optimistább volt, hogy szerinte a belső konjunktúra megvan (már csak a külpiaciankra „várunk”), az inflációt pedig sikerült legyőzni, „lefeküdt, ott is marad”.
A Telexhez múlt héten kiszivárgott munkaanyag ugyanakkor szintén azt mutatja, hogy a kabinet a kulisszák mögött szembenéz a valósággal: hiába a covid időszakig tapasztalt gazdasági fellendülés, a beáramló EU-s pénzek, a lakosság egyre nagyobb részének jelent gondot a megfizethető lakhatás.
A harmadik nagy terület a kkv-k támogatása a Demján Sándor-programon keresztül. Itt szintén van feladat bőven, és némi irányváltást jelent, hogy nemcsak a politikai kommunikáció szintjén támogatják a kkv-szektort.
21 pont: kockázatok, mellékhatások és egy kis látványpékség
Nézzük külön-külön is a pontokat.
1. Hároméves bérmegállapodás megkötése a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletekkel. A kormány elkötelezett a minimálbér emelése mellett, ami jól hangzó ígéret, de komoly terhet ró a vállalati szektorra. A kormány 1000 eurós minimálbért akar 2028-ra (és 1 milliós forintos átlagkeresetet). A 2028-as dátumról eddig a kormány nem beszélt, azt ma jelentette be Nagy Márton.
Itt valódi párbeszédre lesz szükség, ha nem akarják, hogy a cégek leépítésekbe kezdjenek az erőltetett emelés miatt.
2. Munkáshitel Program elindítása. Erről eddig keveset tudni, de a kormány támogatási filozófiájának eddig is hangsúlyos részét képezték a támogatott hitelkonstrukciók.
3. A családi adókedvezmény megduplázása. Ezt korábban bejelentették, de a költségvetési realitásokkal való szembenézést mutatja, hogy két lépésben vezetik be (2025. július lesz az első, 2026. január a második forduló). A Pénzügyminisztérium adótervezetéből derült ki, hogy mindez 3 év alatt 900 milliárd forintos kiadást jelent majd.
4. Az Airbnb feltételeinek szigorítása. Korábban kiszivárgott, hogy a rövidtávú szálláskiadást leszabályozhatják. Budapestre készül terv, kérdés, lesz-e majd országos szabályozás is később. A terézvárosi népszavazás után nincs politikai kockázat, de a bérleti díjak leszorítására az önmagában kevés lesz. Az biztos, hogy a fővárosra jön a moratórium, de az egyéb intézkedéseket még nem dolgozták ki.
5. A lakásbérleti díjak és szerződési feltételek rendszerének vizsgálata. Régóta várat magára egy átfogó szabályozás, ahol nincsenek kiszolgáltatva az albérlők és a lakáskiadók sem eshetnek csapdába egy nem fizető bérlő esetén.
Árazásban itt sok helyen igazi vadkapitalizmus van, nemzetközi példák alapján lehetne ezt is kezelni, hogy mi a terv pontosan, arról szintén keveset tudni.
6. Kollégiumi férőhelyek bővítése.
7. Fiataloknak szóló lakásprogram kialakítása.
8. Vidéki Otthonfelújítási Program elindítása.
Fontos lépések az országos ingatlanproblémákra, de a nagy kérdés itt is az: miből? Mennyi keret lesz rá és be tud-e vonni piaci szereplőket a kormány. Az irány továbbra is az, hogy ingatlantulajdonhoz jussanak az emberek, nem pedig a bérleti konstrukció fejlesztése (például bérlakásprogrammal).
9. A SZÉP Kártyára érkező juttatások 50 százalékának átmeneti, lakásfelújítást lehetővé tévő lehetőségének biztosítása.
10. Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások opcionális, önkéntes döntésen alapuló, átmeneti, lakáscélú felhasználásának biztosítása.
A 9. és 10. pont is értelmezhető úgy, hogy a kassza üres, költségvetési források mellett a kormány megint az emberek zsebébe nyúl bele és onnan csoportosítana át pénzeket, hogy felrázza az ingatlanpiacot. Egyrészt kérdéses, hogy a nyugdíjra félretett pénzeket az emberek tényleg elköltik-e ingatlanra, másrészt
ezek a lépések rövid távon inkább az áremelkedés irányába hatnak. A kínálat ugyanis szűk, és nem is valószínű, hogy a következő évben hirtelen felfutna.
Már pedig ezek a pénzek akkor érkezhetnek meg a piacra.
11. A munkáltató által adható lakhatási támogatás adókedvezményének kidolgozása.
12. Az új lakóingatlanok értékesítésére vonatkozó kedvezményes (5 százalékos) áfa fenntartása 2026 végéig. Eddig ezzel leginkább a fejlesztők jártak jól, mert a piacra egyszerre kerültek és kerülnek (majd) ki kedvezményes áfával és a még nem kedvezményes teher mellett indított fejlesztések.
13. 5 százalékos, önkéntesen vállalt lakáshitel-kamatplafon bevezetése, együttműködésben a bankszektorral. Nagy Márton szeptember végén kérte először ezt a bankoktól, a szektor szereplői két hónapot kaptak, hogy letegyenek egy tervet a miniszter elé. A javaslatok tehát november végére futnak majd be. Az MNB kamatpályájának ismeretében januárra piaci realitás lehet, hogy a kamatszint a kormány által várt szint közelébe vagy az alá süllyedjen.
Ebben a formában inkább tűnik kommunikációs fogásnak a kérés. Más kérdés, hogy a miniszter által kérteket mennyire veszik úgy a bankok, hogy annak „illik” minél hamarabb megfelelni.
Ebben nincs nagy mozgásterük, hiszen a különadókat a kormány nem kivezette a bankszektorban, hanem inkább szélesítette. Ezt élesen kritizálta is ma Csányi Sándor OTP-vezér.
Demján Sándor-program
14. Jelentős mértékű tőkefinanszírozási program.
15. „1+1 KKV Beruházás-élénkítő Támogatási Program”,
16. „Minden vállalkozásnak legyen saját honlapja” program (digitalizáció elősegítése).
17. A Széchenyi Kártya Program beruházási típusú hiteltermékei esetében a fizetendő éves kamat jelentős csökkentése 3,5 százalékra.
18. Eximbank Zrt. exportösztönző hitelprogramjának újraindítása.
19. Az Eximbank Zrt. és az NTH által nyújtandó kifektetési hitel- és tőkeprogram.
Itt szintén a megszokott sémákat veszi elő a kormány: támogatott hitelek, kedvezményes források. Hatalmas kérdés, hogy miből tudja majd finanszírozni ezt a kabinet, miközben a kkv szektor egyértelműen rászokott a támogatott hitelkonstrukciókra – gyakorlatilag támogatás nélkül nem is vesz fel hitelt.
Több bankár is beszélt arról a Forbes.hu-nak, hogy ez a fajta függés a támogatott hitelektől teljesen egyedülálló a régióban.
20. A hazai KKV-szektort érintő európai uniós programok felgyorsítása. Miközben a kormány gyakorlatilag lemondott az EU-s forrásokról. Innen szép nyerni.
21. A KKV-szektor adminisztrációjának csökkentése, a kötelező könyvvizsgálati értékhatár alkalmazási feltételének enyhítése. Utóbbihoz már korábban hozzányúltak, bár a könyvvizsgálati audit hosszú távon az egész gazdaság érdekét szolgálja. Adminisztrációban és felesleges ügyintézésben viszont van még tér bőven mit lefaragni.
Tud-e alkalmazkodni az új helyzethez a kormány a háttérben?
Minden kormányzati optimizmus ellenére, a fogyasztás felpörgetésében benne van, hogy újra megemelkedik az infláció, főleg hogy a munkapiac feszes – nominálisan mennek fel a fizetések, amit követnek az árak.
A legégetőbb kérdés, hogy ha csak a családi adókedvezmény bővítése elvisz három év alatt 900 milliárd forintot, hogyan lesz forrás a többi programra. Márpedig a 2026-os választások miatt a kabinet bizonyosan hamar akar majd eredményeket is látni. Maga a kormány sem akarta megmondani, mennyi lesz a cech, bizonyosan több száz milliárd forintról lehet szó csak a következő évben. Közben az EU-s pénzek elúszni látszanak, a keletről bevont hitelek pedig nemcsak korlátosak, de drágák is – és nemcsak pénzügyi értelemben.
Nagy kérdés, hogy lesz-e érdemi egyeztetés a kormány és a gazdaság szereplői között. A programot megint elnagyoltan, fontos részletek kommunikálása nélkül jelentették be, a következő napokban bizonyosan egyre több információ morzsát kapunk majd belőle. A munkáltatókat és a bankokat érintő pontok kapcsán ugyanakkor ilyen gazdasági és költségvetési helyzetben a kormány már nem csukhatja be a fülét.
Kérdés, hogy az elmúlt bő 10 évben megszokott kormányzati gyakorlat, ami egyre jobban támaszkodik a rendeleti intézkedésekre, tud-e alkalmazkodni a felszín mögött is ehhez az új helyzethez.
Ha az alkalmazkodóképessége csak a hatalompolitikában érvényesül, az kevés lesz ahhoz, hogy a most bejelentett 21 pont költségvetési és inflációs kockázatait kezelje.
Borítókép: Munkagépek az M5-ös autópálya 74. számú csomópontjának lezárásáról és átépítésérõl tartott sajtótájékoztató helyszínén Kecskeméten 2024. október 10-én. A csomópontot az M44-es gyorsforgalmi út építése miatt október 15-tõl lezárják, és csak a Kecskemétrõl Budapest irányba utazók hajthatnak fel az M5-ös autópályára. MTI/Bús Csaba
