Öntik a pénzt a térhatású megjelenítők fejlesztésébe, amelyekhez ráadásul kényelmetlen szemüveg sem kell. De miért? Kinek? Most aztán tényleg legyalulja a 3D a filmezés, a játék és a munka világát?
Ami ma az AI, az volt 15 évvel ezelőtt a 3D. Egymást érték a nagy bejelentések az új eljárásokról és azokról a konkrét termékekről, amelyek – az ígéret szerint – majd örökre megváltoztatják a szórakozás és a munka világát a háromdimenziós tévéknek, monitoroknak, telefonoknak és videókameráknak köszönhetően. Boldog-boldogtalan azon pörgött, hogy miként ugorhatna fel a térhatású megjelenítők vonatára.
Akkoriban még picit lassabban mentek a dolgok, mint manapság, de néhány év alatt így is kipukkant a mesterségesen felfújt lufi.
A nagy cégek minden küszködése ellenére sem sikerült elérni, hogy a tömegek tényleg szeressék a 3D-t, és kihasználják a technológiában rejlő lehetőségeket.
A bukás egyik fő oka a krónikus tartalomhiány mellett az volt, hogy az emberek utálták azokat a speciális szemüvegeket, amiket fel kellett tenni a fejre a térhatású élmény megteremtéséhez.
A korábbi próbálkozások elbuktak. Kép: LG
De a legnagyobb baj inkább az volt, hogy egyszerűen nem volt olyan jó az élmény, mint ahogyan azt ígérték. Így 2014-re gyakorlatilag teljesen eltűntek az háromdimenziós tévék, monitorok, asztali médialejátszók, kamerák és telefonok a cégek kínálatából, és a tartalomgyártók is elengedték ezt a vonalat.
Még egy esély?
Akkoriban úgy tűnt, hogy a 3D eszközöknek lefőtt a kávé, csakhogy a közelmúltban egyre több cég fordult ismét az eljárás felé. Az idei CES 2024 kiállításon pedig annyi térhatású megjelenítővel lehetett találkozni, mint amennyit az elmúlt egy évtized alatt összesen nem láttam.
A világ legnagyobb tech kiállításán kiemelt hangsúlyt kapott ez a téma.
Ráadásul olyan hatalmas cégek fordultak ismét a 3D irányába, mint a Samsung, az Apple, az Acer, az Asus, a TCL, a Lenovo vagy a Hisense. Minden jel arra utal, hogy iparági nagyágyúk tényleg hisznek abban: van létjogosultsága ezeknek a modelleknek, azaz, hogy
visszatérhet a 3D a halálból.
Szemüveg nélkül
A jelek szerint a 3D-őrületet hajszoló cégek tanultak a korábbi hibákból. Egy-két kiviteltől eltekintve ugyanis az összes mostanság bemutatott eszköz mindegyike szemüveg nélküli használatra épít. Ez a korábbinál sokkal-sokkal komfortosabb tévézést biztosít, viszont óriási technológiai kihívást jelent.
A szemüvegek, kiegészítők mellőzése óriási technológiai kihívást jelent.
A feladat az ugyanis, hogy eltérő tartalmakat juttassanak el a néző két szeméig úgy, hogy ezek a jelek az agyban térhatású képpé álljanak össze. Tudjuk, hogy ez megoldható, hiszen vannak már olyan eszközök, amelyek képesek megteremteni a 3D illúzióját.
Az embernek olyan érzése van, mintha a képernyőből kilógna valami, be lehet nézni az objektumok alá, mellé és mögé, ami tényleg olyan élmény, amit a hagyományos termékektől nem kapunk meg.
Nincsen rózsa…
Csakhogy mindehhez értelemszerűen speciális képernyők, és egyedi képvezérlő chipek szükségesek, legalábbis a hagyományos tévé, monitor vagy laptopképernyők esetében. Ennek pedig naná, hogy kiemelkedő költségei vannak.
Az IT cégek alapvetően munkára szánják az ilyen laptopokat. Kép: Asus
Ráadásul a szemüveg-nélküliségnek nem csak ez az ára, hiszen a jelenlegi technológiai fejlettségi szinten, ha nem az ideális pozícióból tekint valaki a kijelzőre, akkor csak egy szellemképes, elmosódott kutyulékot lát.
Ezt egyes cégek úgy próbálják megoldani, hogy egy beépített kamera vizsgálja folyamatosan az arcot, illetve a szemet, és próbálja kitalálni, hogy hol a potenciális néző feje, valamint hova, merre néz. Az épp megjelenített képet pedig ehhez igazítja hozzá. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a képernyő előtt bárhol tartózkodhat az ember, viszont cserébe egy időben csak egy személy használhatja – legalábbis ideális körülmények között – a terméket.
A másik megoldásnál előre meghatározott, úgynevezett nézési pontok vannak, ahonnan viszont nem lehet elmozdulni, hiszen ellenkező esetben szétesik a kép, viszont legalább használhatják többen egyszerre.
Egyre több cég fordul a szemüveg nélküli 3D irányába.
Emellett az is tény, hogy még a jelenlegi legfejlettebb termékek felbontása is jelentősen elmarad a legjobb, hagyományos kétdimenziós eszközökétől. A mozgásmegjelenítés terén pedig még durvább a hátrány. Már akad egy-két prototípus, amelyeknél nem érződik agyzsibbasztó szaggatás, de még ezeknél is nagyon távol áll a végeredmény az ideálistól.
Röviden tehát a szemüveg nélküli térhatású látvány miatt a képminőség gyengébb, és messze vagyunk attól, hogy élvezhetően filmezni vagy játszani lehessen ilyen módon.
Vannak azonban olyan szereplők, amelyek érezhetően nem is ebben gondolkodnak. Az IT-s cégek a 3D monitoraikat, laptopjaikat egyelőre kimondottan a tervezőknek, grafikusoknak, vagy mérnököknek szánják. Tehát például azoknak, akik tárgyakat, alkatrészeket, járműveket vagy komponenseket terveznek.
Számos látványos eszköz még csak prototípus fázisban van.
Azaz alapvetően az üzleti felhasználókat célozzák meg, ami olyan szempontból érthető, hogy a vállalatok könnyebben ki tudják gazdálkodni az ilyen eszközök magasabb árát. Viszont az is tény, hogy tömeges eladásokat ez a szektor nem fog produkálni, pláne úgy, hogy az ilyen munkákhoz komoly teljesítmény szükséges, ami értelemszerűen szintén nem olcsó mulatság.
Nagy a füst, kicsi a láng
Ahhoz képest, hogy a vállalatok milyen nagy hűhót csapnak mostanában a szemüveg nélküli 3D monitoraik, tévéik, laptopjaik körül, az egész vonalnak még mindig sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja.
A Samsung 3D megjelenítője egyetlen felhasználó kiszolgálására képes. A többiek elmosódott képet kapnak.
Látva ezeket a termékeket működés közben, hogy mennyire érettek a kereskedelmi forgalmazásra, hogy mennyire használhatóak ki, és milyen kompromisszumok megkötésére kényszerítenek,
biztosra vehető, hogy még évekig nem lesz ezen a téren komolyabb áttörés. Sőt, azt is kétségbe vonom, hogy egyáltalán ez belátható időn belül megtörténik.
Az ugyanis csak egy dolog, hogy egy eszközök megalkotása technológiailag mekkora bravúr. Az viszont már teljesen más kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e mind erre. Kicsit az az érzése az embernek, hogy az iparági szereplők azért költenek a 3D-innovációra, hogy mutogathassák, ilyet is tudnak.
Azaz a valódi technológiai előrelépéssel szemben a legtöbb 3D-fejlesztésnek látszólag az erőfitogtatás a célja a partnerek, a konkurencia és a nagyközönség felé. Miközben azt még ugyanezek a cégek nem találták ki, hogy ezeket fejlesztéseket hogyan tudnák bepakolni olyan kész termékekbe, amikre ténylegesen van, vagy lehet valós fogyasztói igény.
Egy alma csinál nyarat?
Van ugyanakkor egy igazán nagy cápa, amely 2024-ben is komoly fantáziát lát a 3D-ben, de amely külön utakon járva, nem szemüveg nélküli megoldásban gondolkodik, hanem épp ellenkező irányba mozdult el.
Ez pedig az Apple, amely 2024. február másodikán dobta piacra a vadonatúj, természetesen forradalminak kikiáltott smart-AR-VR szemüvegét. Ez a Vision Pro, amelybe két hatalmas felbontású, nagy képfrissítési frekvenciájú Micro OLED kijelző került.
Az Apple speciális szemüveg segítségével hozná vissza a 3D filmezést. Kép: Apple
Ezt még működés közben nem láttam, azaz nem volt alkalmam kipróbálni sem, de elméletileg alkalmas a térhatású filmek és videók jó minőségű megjelenítésére. Erre pedig kőkeményen rá is megy a konszern, amely 150, kifejezetten a Vision Pro-ra szánt háromdimenziós alkotást pakolt az áruházába. Ezek között pedig igazi nézőcsalogató blockbusterek is ott figyelnek, például a manapság igen népszerű szuperhősös darabok.
Tény, hogy ez adhat valamekkora lendületet, azonban Apple ide vagy oda, mindez aligha jelenti azt, hogy a Vision Pro egymaga képes lenne belökni a 3D szekerét.
Már csak azért sem, mert a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint idén legfeljebb 200 000 darabot tudnak leszállítani belőle. Kérdés persze, hogy ennyi egyáltalán elmegy-e 3500 dolláros áron, miközben az biztos, hogy ez nem elég nagy szám ahhoz, hogy radikális változást hozzon.
Személy szerint iszonyatosan szkeptikus vagyok az ilyen típusú szemüvegekkel, és pláne az ezekkel történő médiafogyasztással kapcsolatban. Ráadásul úgy, hogy az említett 150 film nagy része eredetileg nem is térhatású, hanem hagyományos, azaz kétdimenziós formátumból konvertálták át, ami miatt várhatóan távol lesz a végeredmény a tökéletestől. Mindezek alapján meg vagyok győződve arról, hogy ez az egy alma, azaz fecske sem fog nyarat csinálni, és nem fog visszatérni az otthoni 3D filmezés trendje.
