Logisztorikkal, nyelvi és matematikai fejtörőkkel fejleszti az általános iskolások gondolkodását Mózes Krisztián játékos tanfolyama. A LogIQa Stúdió budapesti elit sulikban indult, ám a covid vidékre is eljuttatta a tehetséggondozó kurzusokat, sőt, a tananyagot nógrádi tanodában és békési iskolákban is alkalmazzák – persze picit módosítva. Krisztiánék pár éve oktatási programot dolgoztak ki a magas IQ-jú Mensa-tagok gyerekeinek is, akik zombinak érzik magukat az iskolában szokatlanul gyorsan fejlődő gondolkodásuk miatt.
G. Tóth Ilda sorozata, csak most nem kultúráról, hanem oktatásról. „Krisztián bácsi, kérem, hol szerzett ilyen pólót?” – kérdezi udvariasan egy ötödikes kisfiú, amikor a hétfő délutáni LogIQa tanfolyamot tartó Mózes Krisztián hátat fordít a csoportnak, és a pólója hátára rajzolt rajzot adja fel feladatnak. Klasszikus fejtörő: találd meg, mi a következő ábra egy bizonyos logika alapján. Aztán anyanyelvi feladvány következik: olyan állatneveket kell keresniük, amik -ka vagy -ke szótagra végződnek. Össze is jön vagy húsz, bár némi vita alakul ki közben arról, létezik-e olyan, hogy büdös banka. Végül megegyeznek a kis csapat tagjai, hogy a búbos banka népies elnevezéséről lehet szó.
Van még logisztori, találós kérdések, ördöglakat, gondolkodtató és építő-bütykölős feladatok. A gyerekek láthatóan élvezik, nincs szükség fegyelmezésre, nem kerül elő kütyü a pad alatt, sőt suttogni sem kezdenek egymással a kölykök.
Nem a versengésen van a hangsúly, hanem a felfedezés örömén.
Mózes Krisztián abban a bizonyos IQ-pólóban. Fotó: Sebestyén László
Nem használunk kütyüt
Krisztián végzettsége szerint hollandtanár, és még általános iskolás volt, amikor édesanyja elvitte egy bemutató órára Elekes G. Sándorhoz, a LogIQa Stúdió ötletgazdájához. A mélyépítő mérnök Elekest mindig is érdekelték a fejtörők, hatalmas feladatgyűjteménye volt, ám először a pedagógusoknak kezdett számítógépes tanfolyamokat tartani felesége, Galló Ágnes iskolájában. (Ágnes és Krisztián később közös nyelvifeladat-gyűjteményt is megjelentettek). Krisztián az újbudai Köbölkút utcai általános ötödikese volt, amikor kipróbálhatta a logikai foglalkozást, és annyira berántotta a program, meg aztán az egyhetes nyári LogIQa tábor, hogy gimiben mint ifi továbbra is járt a gyerekekkel a visegrádi táborhelyre.
„Sanyi bácsi azt gondolta az elején, hogy a nagyok majd szépen elmaradoznak, de voltunk páran, akik még egyetemista korunkban is jönni akartunk. Engem egyre inkább kiemelt, mind nagyobb felelősséget és több feladatot bízott rám” – meséli. 2010 őszén rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak Elekes Sándornál, meg is kérte azonnal Krisztiánt, hogy vegye át a tanfolyamokat és a tábort is. Akkor úgy érezte, három-négy év még talán van a táborokban, utána úgyis megnőnek a gyerekek, akik most a kurzusokra járnak, és kifut a rendszer. Krisztián hetente járt hozzá, átvették az óravázlatokat – aztán Sándor a következő év májusában meghalt. Addigra hat évnyi tananyagot rakott össze, óráról órára megvan a feladatok beosztása, és bár Krisztián folyamatosan frissíti, „hogy ne szerepeljen például szalagos magnó a feladványokban”, az alap maradt. A LogIQa Stúdió a tavalyi Edison100 listájára közé is bekerült.
FORBES-ARCOK, AKIK SZINTÉN A LOGIQA STÚDIÓBA JÁRTAK:
„Nem használunk tabletet, digitális táblát, egyáltalán, semmiféle kütyüt, pedig nagyon fontosnak gondolom a digitális jártasságot. De épp egy szülő mesélte a minap, hogy miután a fia bejött egy bemutató órára, ahol az volt a feladat, hogy kössenek csomót egy spárgára úgy, hogy megfogják a két végét, és csomózás közben nem engedik el, egész hétvégén ezzel szórakoztatta a családot és az összes vendégüket. Ebből is látszik, hogy a mai tízéveseket igenis le lehet foglalni egyetlen madzaggal is” – mondja Krisztián. (Aztán megsúgja: a feladatot csak úgy lehet megcsinálni, hogy keresztbe tett kézzel veszi fel az ember a madzag két végét.)
Tíz éven át nagyjából száz fővel mentek a LogIQa-kurzusok Budapesten, tíz csoportban, olyan általános iskolákban, mint az Áldás a Pitypang és a Fenyves utcai, a Baár-Madas és a Kós Károly. Aztán jött a covid, és miután bejelentették 2020 márciusában a távoktatásra átállást, Krisztián másnap kiküldte a logikai feladatokat a tanítványainak. A következő tanév őszén pedig ugyan újraindult az iskolákban a jelenléti oktatás, ám külsősnek nem adhattak ki termet a sulik, így maradt a távoktatás, heti egy feladatmegbeszéléssel és közös játékkal Zoomon.
Azóta legalább nemcsak budapestiekhez jut el a lehetőség: vannak online tanítványok például Tunyogmatolcsról, Sopronból, Szatmárnémetiből, Drezdából, Münchenből, Skóciából, Spanyolországból és Svájcból is.
Krisztián a családjával leköltözött Zánkára a járvány idején, ahol a nagyszüleinek háza volt. A következő ősszel be is iratták a helyi óvodába a lányukat, bár akkor még átmenetinek gondolták a vidéki létet. Aztán megszerették, és maradtak. 2022 őszén pedig – folytatva a távoktatást – elkezdett a helyi iskolában, majd Balatonfüreden és Balatoncsicsón is LogIQa tanfolyamokat szervezni a gyerekeknek. A zánkai Bozzay Pál Általános Iskola nagyjából 120 fős, a 3. és 4. osztályosok közül nyolcan kapásból beiratkoztak, míg Csicsón, ami a legkisebb hazai település helyi iskolával, azonnal tizenketten kezdtek járni a foglalkozásokra. 2021 őszétől az Aprócska Mosolyokért Alapítvány megkeresésére a Békés megyei Tótkomlóson havi rendszerességgel két iskolában van tanórai keretek között „logikázás” az ötödikeseknek.
A visegrádi tábor pedig azóta is telt házzal megy, áprilisra jellemzően betelik a száz férőhely az augusztusi egyhetes programra.
„Olyan kollégákkal vezetem, akik mind jártak annak idején ebbe a táborba. Mindannyian a 18-37 éves korosztályból vagyunk, és persze jócskán vannak köztünk mensások” – mondja Krisztián, aki évek óta a legmagasabb intelligenciájúakat tömörítő Mensa HungarIQa tehetséggondozó ügyvivője is. „És olyan összefonódás is van a Mensával, hogy sok szülő elment megírni a tesztet és belépett, miután a gyereke elkezdett hozzánk járni a LogIQára.”
Akinek nem való, úgyis abbahagyja
A LogIQa foglalkozásokra nincs felvételi, bárki benevezhet a harmadik osztálytól felfelé (három korosztályban mennek a kurzusok, a 3-4., az 5-6. és a 7-8. osztályosoknak), ám az a tapasztalat, hogy akinek nem való, az egy idő után úgyis abbahagyja. „Áldás, hogy a szülők és a gyerekek is szeretik, persze mind más előnyt látnak benne: a gyerekek élvezik, hogy játszanak, és közben sikerélményük van, a szülők meg azt látják, hogy jól elmélyítik a gyakorlatok a gyerek gondolkodását, problémamegoldási képességeit. És közben olyan tanítványaim is akadnak, akik ugyan az elején nem tűnnek kimondottan tehetségesnek, ám a szorgalmukkal hatalmasat fejlődnek” – mondja Krisztián.
A módszer éppen emiatt felzárkóztatásra is alkalmasnak bizonyult. 2014-ben megkereste Krisztiánt Janzer Frigyes, a Prospero Könyvei Kft. nevű könyvkereskedelmi cég alapító tulajdonosa, akinek gyerekei korábban jártak a LogIQa tanfolyamokra. „Meleg ruhákat és könyveket vittünk Bátonyterenyére egy barátommal 2014 elején, és belém hasított: pusztán tárgyi adományokkal nem tesszük igazán jobbá az itteni gyerekek jövőjét. Beszélgettünk a helyi tanodásokkal, és akkor kértem meg Krisztiánt, hogy a péntek délutánonként járjunk le hozzájuk logikai foglalkozásokat tartani” – mesélte korábban a Forbesban, az Adakozz rovatban Frigyes, aki a Gondola-programnak keresztelte el a kezdeményezést.
Krisztiánnal és több tábori tanárkollégával elkezdtek heti rendszerességgel foglalkozni a nógrádi kisiskolásokkal, ezeket afféle „gondolkodásfejlesztésnek” mondják, sőt 2018 óta ösztöndíjjal is támogatják néhányukat. Akkoriban jött létre a Gondolkodás Öröme Alapítvány is, és a matematikus-tehetségvadász Pósa Lajos alapítványi munkatársai közül is becsatlakozott egy tanár a nógrádi kísérletbe. Ám inkább az Elekes-féle LogIQa módszere jött be a felzárkóztatásra szoruló gyerekekkel. Amíg ugyanis Pósáék a különlegesen tehetséges diákokkal foglalkoznak, a Gondola alapprogramja nem erre koncentrál, hanem arra, hogy fejlessze azokat a hátrányos helyzetű családban felnövő gyerekeket, akik érdeklődők és hajlandók tanulni.
Ha ezzel a segítséggel a hátrányos helyzetű gyerekek közül csak egy bekerül egy jobb gimnáziumba, néhányan jó szakmához jutnak, akkor már megérte – ez motiválja a program aktivistáit.
„Az első év azért dzsungelharc volt – mondja Krisztián. – Nagyjából ennyinek el kellett telni ahhoz, hogy amikor felírtam a táblára egy feladatot, csend legyen, és tényleg elkezdjenek gondolkodni rajta.” 2018-ban történt, hogy a helyi önkormányzat visszavette a lucfalvi tanodát, így Frigyesék abban is segítettek, hogy összegyűjtöttek hárommillió forintot, és vettek egy házat és felújították. Itt mennek azóta is a foglalkozások.
Reggeltől estig mindig van a levegőben tányér
Krisztián szívesen továbbadná a módszerét, gondolkodik azon, hogyan lehetne franchise-osítani a LogIQát. A Vajdaságban már folyik a példája nyomán hasonló nyári tábor, és nemrég Londonban és Spanyolországban kezdtek foglalkozni magyar ismerősei a kérdéssel. Ám Nyugat-Európában bonyolultabb és szabályozottabb az iskolákba délutáni foglalkozásokkal bejutni. Hat éve pedig a Mensa-tagok gyerekeinek tartanak szombati foglalkozásokat. „Ha már a Mensa egyik célja a tehetségek felkarolása és az intelligencia népszerűsítése, meg az, hogy annak társadalmi hasznossága is legyen, felmerült, hogy a közoktatásban is jó lenne segíteni a tehetséggondozást. De sajnos nem életszerű, hogy bevinnék a pedagógusok a módszerünket az állami iskolákba, úgyhogy egyelőre pilot programként működtetjük szombatonként a Mensa Sulit” – mondja Krisztián.
Intelligenciát, divergens gondolkodást és problémamegoldást fejlesztenek, de azt nem ígérik, hogy húsz ponttal magasabb lesz a gyerekek IQ-ja, akik járnak hozzájuk. A Mensa Suli+ program 2017 őszén indult, és kétéves, negyedikes kortól lehet beiratkozni – egy IQ-teszt után. A programot és a tananyagot Bogdán Richárd és Kovács Kristóf, a Mensa HungarIQa Egyesület elnöke és felügyelő pszichológusa kezdeményezésére Gyarmathy Éva pszichológussal és Fuszek Csilla tehetséggondozó pedagógussal dolgozták ki, és híres szaktekintélyek is tartottak már órákat, mint például Benkő Willy nyilvánosbeszéd-tanár, Hornyák Balázs fuvolaművész és Beleznay Éva, Budapest korábbi főépítésze.
Olyan területeket érintenek, amik az iskolai oktatásban nem jól reprezentáltak, ilyen például az előadásmód, a vitakultúra, a pénzügyi jártasság vagy a robotika.
A programot a Mensa HungarIQa támogatja anyagilag is, és a helyszín is a szervezet irodája. A tandíj így 15 alkalmanként 63500 forint. (A LogIQa tanfolyamok hat alkalom 12 ezer forintba, távoktatásban 10,5 ezer kerülnek, Zánkán olcsóbb, hiszen Krisztián öt percre lakik az iskolától.)
„Játékosan megtanulják a Mensa Suliban, mit jelentenek azok a fogalmak, amikkel a mindennapi életükben találkoznak, így például a kamat, a hitel vagy a részvény, és talán megtanulják, hogy nem gonoszak a bankok, a filozófia pedig nem sarlatánság” – mond példát Krisztián. Szerepelnek a tananyagban művészetek, zene, sőt zsonglőrködés is. Többek között utóbbi is Gyarmathy Éva javaslatára került be a tananyagba, mert fejleszti a ritmusérzéket, a szem–kéz-koordinációt. „Azóta a LogIQa táborban is megjelent afféle side projektként, a tányérral zsonglőrködést ugyanis fél óra alatt meg lehet tanítani, én húsz fős csoportokban szoktam, és utána reggeltől estig mindig van a levegőben tányér” – nevet Krisztián.
„A Mensa Suli az IQ-mérés alapján azokat a gyerekeket gyűjti össze, akiknek a szokásosnál gyorsabban fejlődik a gondolkodásuk, így a korosztályukhoz képest kiemelkedő az értelmi képességük. Az volt a cél, hogy nekik ideális fejlődési környezetet teremtsenek, ami persze alapvetően minden gyereknek járna” – mondja Gyarmathy Éva, hozzátéve, hogy ezek a gyors gondolkodási képességgel rendelkező gyerekek az iskolában általában nem kapnak elég szellemi kihívást, és emellett olyan társakra is szükségük van, akikkel megértik egymást. „A gyorsan gondolkodó gyerekek szétszórva vannak, itt egy csoportba kerülnek, és nem érzik zombinak magukat. Ezzel együtt fontos kimondani, hogy a gyors gondolkodási képesség és a tehetség nem ugyanazt jelenti, közülük is akad, aki tehetséges lesz, és olyan is, aki nem.”
Ahhoz, hogy a Mensa Suliba járhassanak, felvételi tesztet írnak a jelentkezők. De a programban nem a tehetségeseket keresik, hanem csak egy szempont, a gondolkodási képességük alapján választják ki őket, hiszen ezt méri az IQ-teszt. Gyarmathy Éva szerint az látszik hat év után, hogy bejött a módszer, sokszor együtt maradnak, akik ide jártak. „Jól csinálják Krisztiánék azt is, hogy a szülőket bevonják, akik pedig a Mensa-rendezvényekről ismerik is egymást, vannak közös programjaik. Ez mindig jót tesz egy oktatási program sikerének.”
