Egy anatóliai faluban, családi manufaktúrákban szövik azokat a természetes anyagból készülő pestemálokat, magyarul hamamtörölközőket, amikre Kirisoglu Judit Ágnes Magyarországon üzletet épített. A Hürrem’s Bazaarral a török bazári mentalitást hozta el a magyar kiskereskedelembe, még amulettet is ad a vevőinek. És persze amikor visszalátogat Isztambulba, ahol tizenhárom évet élt, ma is elmegy egy törökfürdőbe.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra. Ez egy icipicit kilóg.
„Ültem a fürdőben a kupola alatt, a fűtött márványkövön, és potyogtak a könnyeim, annyira megérintett a török kultúra. Persze azóta vagy hússzor láttam Özpetek Törökfürdőjét is. Először a férjem vitt el rá a Cirkogejzír moziba, éppen az első isztambuli utazásom után nem sokkal” – meséli Kirisoglu Judit, hogyan kezdődött rajongása a hamamkultúra iránt. (A hamam törökfürdőt jelent – a szerk.)
Budai nappalijukban beszélgetünk, és nehéz megállni, hogy ne gyönyörködjek vagy a fotózásra előkészített, természetes anyagból készült törölközőkben, kéztörlőkben és marokkói stílusú lámpákban, vagy éppen a lakás berendezésének apró, ízléses részleteiben. Mint kiderül, Judit a covid előtt azt tervezte, hogy Hürrem’s Bazaar nevű, főként török textíliákat árusító webshopját fizikai bolttal egészíti ki, ahol lakberendezési tanácsokat is ad majd, ezért elvégzett egy lakberendezői tanfolyamot. Az ötletet azóta elvetette, ám új házukban látványosan alkalmazta, amit megtanult.
Kirisoglu Judit, a Hürrem’s Bazaar alapítója. Fotó: Sebestyén László
Vörös ékkő a turbánon
Judit mint élelmiszeripari mérnök diplomázott az egykori Kertészeti Egyetemen, és némi kerülő után egy ostyagyártó cégnél helyezkedett el. A beszerzésért és logisztikáért felelt, így az ő feladata volt az is, hogy csomagolóanyagokat vásároljon. 1999-ben megkereste őket egy török csomagolástechnikai cég, amelynek Ali Altug Kirisoglu volt a magyarországi képviselője. (A török keresztnevek mind jelentenek valamit, az Altug a vörös ékkő, ami a turbánokat díszíti.)
Aztán Judit 2002-ben kiment két barátnőjével Isztambulba, ahol annyira megindította a török kultúra, hogy hazafelé szinte sírt a repülőgépen. „Azért ehhez hozzátartozik, hogy én a Jászságból származom, és a jászok iráni eredetűek, IV. Béla uralkodása idején a kunokkal együtt telepedtek be hazánkba, szóval valami mély közöm lehet az egészhez” – nevet. Azt mondja, épp Ramadán idején voltak Isztambulban, ráadásul a város történelmi, vallási kerületében, a Szultanahmet negyedben töltötték a legtöbb idejüket – ekkor még csak mint munkakapcsolat, Altug és pár barátja kalauzolták őket körbe.
Nekik köszönhetően olyan ízelítőt kaptak Isztambulból, ami nem jut minden turistának.
Aztán ők ketten túlléptek a munkakapcsolaton, csakhogy Altugnak – hat év magyarországi tartózkodás után – éppen vissza kellett költöznie Isztambulba, mert édesanyja súlyos beteg lett. Judit majdnem egy teljes évet gondolkodott, mit tegyen. „Itthon nagyon jó állásom volt, és éppen azt terveztem, hogy lakást veszek, harminc múltam akkor. Szóval alaposan meg kellett fontolnom” – mosolyog. Megfontolta: 2003 szeptemberében Isztambul ázsiai része lett az új közös otthonuk.
Isztambulban a magyar konzulátuson, majd a török külügyminisztérium égisze alatt dolgozott. A férje pedig fotós lett, miután visszaköltözött Törökországba – már korábban is ez volt a hobbija, és megelégelte az alkalmazotti státuszt. Éppen tíz évvel később pedig azt határozták el, hogy 2016-ban majd visszajönnek Magyarországra.
„Két lányunk ekkor már elkezdte kint az iskolát, és azt szerettem volna, ha magyarul is megtanulnak írni és olvasni” – mondja Judit, akit addigra teljesen megfertőzött a hamamkultúra.
Amikor a barátnőivel járt ott először, a bazár melletti Csemberlitás fürdőt próbálták ki, ami egy nagyon régi, koedukált hamam, főként a turisták járnak oda. Később a Boszporusz-parti a Kilic Ali Pasa nevű törökfürdő lett a kedvence, amelyet nemrég újítottak fel, azt mondja, ez letisztultabb, mégis ugyanannyira autentikus, és egyszerre csak korlátozott számú vendég tartózkodhat bent.
Hamam vs. ilidzsa
Alapvetően kétfajta törökfürdő létezik, a hamam és az ilidzsa. Magyarországon a termálvíz miatt utóbbi, vagyis a medencés változat honosodott meg, ilyen például a Veli bej, a Király és a Rudas törökfürdője. Ezekben a kupolás terem közepén gyógyvizű medence foglal helyet, körülötte pedig több kisebb medencében lehet mártózni. A hamamban az első állomás egy méretes közösségi tér, ahol száraz és meleg a levegő, innen lép be az ember a fűtött márványköves terembe. Itt a márványasztalokon fekve rézedényekkel locsolják az emberek magukat (vagy a fürdőszolgák locsolják le őket) olyan hőmérsékletű vízzel, amilyet szeretnének. Ezzel felpuhítják a bőrt, hogy könnyen eltávolítható legyen róla az elhalt hámréteg. A folyamathoz sűrű szövésű, lenből vagy pamutból készült zsákot használnak, amit felhabosított, szappanos vízbe mártanak, majd a zsákot felfújják, és az abban képződő habbal tetőtől talpig lecsutakolják az embert, átmozgatják az izmait, kilazítják az ízületeit. Aztán leöblítik a habot, még jön egy alapos hajmosás, majd törölgetés, és vissza lehet menni lazulni a közösségi térbe – némi töltött szőlőlevél, gyümölcsös limonádé társaságában. A hamam remek találkozóhely is egyben, sokan Isztambulban ilyen ceremóniával ünneplik a leánybúcsújukat.
Törölköző vagy vállkendő?
Miután hazaköltöztek, mindig kereste a természetes anyagból készült hamamtörölközőket, de csak ritkán, esetleges helyeken talált. Közben rendszeresen visszajártak Törökországba a családjával nyaralni, és egyre több barátnak, ismerősnek hozott haza a különleges holmiból. Az egyik török barátjuk dobta be neki egyszer: ha ennyire szereti ezt a kultúrát, miért nem megy el abba az anatóliai faluba, ahol hagyományos családi manufaktúrákban készülnek ezek a textíliák. Amiket szerte a világon mindennapos törölközésre, strandra is használnak, nem csak a fürdőkben. Sőt nálunk vállkendőnek is szeretik. Mostanában pedig a szövőmesterek készítenek ágytakarót, fürdőköpenyt és kéztörlőt is.
A kis anatóliai falvakban számos családi vállalkozás foglalkozik évtizedek óta pestemálok, vagyis lenből és pamutból készülő törölközők szövésével. Az idősebb szövőmesterek a mai napig hagyományos szövőszéken készítik el a portékájukat, a napi kapacitás ezzel a módszerrel hét törölköző. Van persze teljesen automatizált rendszer is már, ezen a mintákat kártyákkal állítják be, és a gép így naponta több száz darabot képes előállítani. A Hürrem’s Bazaarban nagy kedvenc a két véglet közti eszköz, az úgynevezett kara tezgah, magyarul fekete állvány: ennek fából készült keretei vannak, és a mintát kézzel kell bevezetni az anyagba.
Ha valahol ezzel szőnek, az önmagában nívót jelent.
A legbefolyásosabb asszony
„Akkoriban már nagyon népszerű volt a Szulejmán-sorozat, gondoltam, jól hangzik a Hürrem’s Bazaar név” – meséli Judit nevetve, miért keresztelte el a történelem egyik legbefolyásosabb asszonyáról, Hürrem szultánáról, Szulejmán feleségéről a kisvállalkozását. (Hürrem volt az első hivatalos feleség az oszmán kultúrában, a név azt jelenti, hogy mindig vidám.) Azóta rájött, hogy bizonyos szempontból melléfogás volt, hiszen sokszor hosszan el kell magyaráznia, mit jelent a név – merthogy jellemzően nem azok a törzsvevői, akik a sorozatot nézték.
Azt mondja, nem volt könnyű webshopot beindítani olyan termékkel, amit nem ismernek, ráadásul a textíliák tipikusan olyan dolgok, amiket szeretnek megfogdosni a vevők.
Az első két év nem is ment könnyen, aztán 2019-ben rátalált a Tatai Patara nevű török kori történelmi fesztiválra. Elkezdtek mind többször vásárokon standot állítani, többek közt a pilisborosjenői Szelávi Fesztiválon, az óbudai adventi vásárban és az Erzsébet téri Hello Piacon. „A férjem nagy kempingező, úgyhogy a kapolcsi Művészetek Völgyébe mindig ő megy árusítani. Ilyenkor leköltözik tíz napra – én közben csak kettőre csatlakozom be, mert mint alkalmi munkásnak öt nap után kell adnom neki két nap pihenőt” – nevet Judit.
Maga a webshop még nem hozna elég forgalmat, kell a találkozás – és ő úgyis az isztambuli bazár személyességét szeretné meghonosítani.
Az óbudai adventi vásárban vásároltam tőle néhány dolgot, és minden egyes törölközőt gondosan átkötött, sőt pici, színes, kézzel készített üveggyöngyöt is rakott rájuk. „A nazar amulett a török babona szerint megvéd a rontástól, távol tartja a negatív energiát, és dekorációnak sem utolsó. Szerettem volna valamivel ízlésesebbé tenni a végterméket – magyarázza. – Hiányzik Magyarországról a török mentalitás, a kedvesség, közvetlenség, az abszolút tisztességesség az üzleti életben.” Sokan visszajárnak hozzá akár csak beszélhetni a vásárokon, és persze akadnak egyéni igényeik is. „Ma délután például egy extra nagy méretű fürdőköpenyért jön valaki, amit csak neki szabtak le a szövőmesterek, mert nem volt ekkora a kínálatban.”
Pár havonta ad le rendelést nagyjából 400-500 darabra két-három szövőmesternek, és havonta átlagosan nagyjából egymillió forint forgalma van a Hürrem’s Bazaarnak. „Ha tavaly körülbelül öt törölközővel többet adtam volna el, már negyven százalék adót kellett volna fizetnem, mert túllépem az egyéni vállalkozói kedvezményes adózási határt. Ezek után úgy döntöttem, nem akarok tovább nőni, nagykereskedő lenni és kft.-t gründolni, egész nap rohangálni a negyvenes éveim végén. Az idei évet lelassulósra tervezem, kicsit kényeztetem magam.”
