Barátok jönnek-mennek, ahogy változik az életünk, a céljaink. Ha egy igazán közeli személy tűnik el lassan és fokozatosan – vagy egészen hirtelen – a hétköznapjainkból, az akár egy halálesethez hasonló gyászélményt is elindíthat. Ezért ha mi érezzük úgy, hogy távolságra van szükségünk és nem vágyunk tovább a másik jelenlétére, érdemes ghostingolás nélkül lezárni a kapcsolatot, hogy megóvjuk egykori barátunkat is az ebből fakadó fájdalomtól. Mutatjuk, hogyan.
– Egyszerűen már nem kedvellek.
– De hát tegnap még kedveltél!
Pádraic (Colin Farrell) és Colm (Brendan Gleeson) dialógusa A sziget szellemei című filmben tökéletes, faékszerű leírása egy barátság végének. Martin McDonagh legújabb munkája egy kis ír szigeten játszódik, humorral és érzékenységgel járja körbe a témát.
A kis közösségben két ember barátsága mindenki ügye, ami csak fokozza Pádraic fájdalmát.
A kapcsolat egyik napról a másikra történő megváltozása miatti értetlensége és kétségbeesése remekül tükrözi, mit okoz, ha válaszok és a megszokott összetartozás érzése nélkül marad az elutasított fél.
Az ír szigeten élő morcos férfiaknak azért még van egy előnyük: egymás mellett élnek, a kommunikációra van lehetőség, alkalom, sőt, muszáj. Nekünk, a 21. század technikai vívmányaival felszerelt, egymástól ugyanakkor fizikai távolságban és a mindennapok feladataival szinte száz százalékosan elfoglalt „barátoknak” sokszor csak egy-egy szöveges üzenet, telefonhívás van a fegyvertárunkban. Amit sokkal könnyebb ignorálni, lenémítani, mint egy az orrunk előtt álló személyt a pubban.
Minden adott a ghostinghoz
Mi is az a ghosting? Egészen egyszerűen: felszívódás kommunikáció és magyarázat nélkül.
Amikor az utolsó üzenetváltásotok veled indul és veled is végződött, és csak egy halvány kis „read” figyel a Messenger alján. Vagy – szerzőnk tapasztalata – amikor az utolsó valódi beszélgetés egy baráttal arról szól, hogy nem, semmi baj köztünk, csak most kicsit elfoglalt voltam, nem miattad van, rosszul érzed (gaslighting alert!).
„Most mennem kell dolgozni, csak emiatt tűnök el éppen” – vezette be a mondat az azóta is, évek óta tartó csendet.
Miért érnek véget a barátságok?
Robin Dunbar antropológiával és evolúciós pszichológiával foglalkozó brit tudós, a Dunbar-szám megalkotója – vizsgálatai szerint mindenki életében átlagosan 150, barátnak nevezhető személy van. Karrierjét a baráti kapcsolatok kutatásának szentelte. Barátok – Hogyan értelmezzük legfontosabb kapcsolataink erejét? című új könyvében két szociálpszichológus, Michael Argyle és Monika Henderson kísérletsorozatának eredménye alapján írja le, mik kellenek egy tartós kapcsolat kialakulásához.
A fő tényezők, melyek figyelmen kívül hagyása vagy megszegése a barátság összeomlásához vezet: kiállás egymás mellett, ha a másik éppen nincs jelen, a fontos hírek megosztása, érzelmi támasz nyújtása, kölcsönös bizalom megteremtése, szükség esetén önkéntes segítség, erőfeszítések megtétele a másik boldogsága érdekében.
Azt viszont számos dolog okozza, hogy ezek az alapok megborulnak egy akár évek óta jól működő baráti kapcsolatban is. Az egymás közti konfliktusok és válságok mellett legtöbbször ezek vezetnek a távolodáshoz:
- megváltozott körülmények: ez lehet munkahelyváltás munkahelyi barátság esetében, hirtelen magánéleti válság, ami miatt nem tudsz kapcsolódni a másikhoz
- Érzelmi távolság: szorosan előbbihez kapcsolódóan megváltozhatnak az értékek, a fókuszpontok, az érdeklődési körök, úgy érzed, nem tudsz mit elmesélni a másiknak
- Negativitás: ha a másik talán saját életválságai miatt nem tud pozitív értéket hozni a kapcsolatotokba, kizárólag lehúz, ahelyett, hogy építene
- Rivalizálás és toxikusság
Na de ha nem ghosting, akkor hogyan?
Alapszabály, hogy bánj úgy másokkal, ahogyan te várnád el, hogy veled bánjanak. Egy barátság végét is lehet úgy kezelni, ahogy egy szerelmi kapcsolat lezárását, elvégre sokszor néha hosszabb és érzelemdúsabb lehet, mint egy szerelem.
Beszéljük meg!
A jó lezáráshoz szükség van odafordulásra. Ha nem szeretnénk, hogy a másik úgy érezze, minden együtt töltött idő hamis volt, érdemes megbeszélni a megváltozott érzéseket és legalább valamilyen magyarázattal szolgálni. Az is lehet, hogy egy ilyen tisztázó beszélgetés új lendületet adhat a barátságnak.
Nyilván a személyes beszélgetés a legideálisabb, de ha másképpen nem, egy telefonhívás is sokat jelenthet, vagy akár egy megfontoltan, harag nélkül megfogalmazott levél is.
Érdemes átgondolni: mi a beszélgetés célja? Egy vitás helyzet tisztázása, a megváltozott igények őszinte feltárása? A teljes lezárás vagy egy ajtó nyitva hagyása a visszatérésre?
Fokozatos hátralépés
Már-már ghostingnak tűnhet, de kevésbé fájdalmas és teret ad a másiknak is, hogy átértékelje a kapcsolatot még frontális konfliktus nélkül. Ez a konfliktuskerülőbbeknek nyújthat segítséget, mivel a baráti kapcsolatok természetes megfakulásához hasonlatos.
Valószínűleg mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor a gimis osztálytársakkal örök barátságot ígérünk egymásnak, mielőtt egy másik városba költözünk az egyetem miatt. Aztán a diplomaátadóra már szinte egyiküket sem hívjuk meg.
Az ilyen életszakaszokhoz kötődő kiüresedésekhez hasonlít, ha lassacskán lépünk ki egy felnőttként hátráltatónak vagy nyomasztónak érzett barátságból.
Tartsunk szünetet!
Ha úgy érezzük, egy beszélgetés nem old meg semmit, a nézeteltérés vagy a kialakult különbözőségek feloldhatatlannal tűnnek, elindulhatunk a barátság azonnali lezárása felé.
De ha nem toxikus kapcsolatról van szó, ha elég értékesnek tartjuk a barátságot és a közös múltat ahhoz, hogy ne vágjunk el minden szálat, érdemes inkább szünetet tartani.
A „felmelegítve csak a töltött káposzta jó” elvet pedig ezúttal hivatalosan is elvetjük – igen, szintén szerzői tapasztalat.
A szünet, legyen az közös megegyezéssel vagy épp kitalált indokkal (túl sok munka, komoly projekt) kezdeményezett, lehetőséget teremt arra, hogy
- lenyugodjanak a kedélyek,
- új fényben lássuk meg a barátságot
- és hogy egyáltalán hiányozzon a másik.
Ha hiányozni kezd és újra vágyunk rá, hogy megosszuk vele legnagyobb örömeinket és meghallgassuk az övét, az szuper. De ha közben mindketten rájövünk, hogy egyáltalán semmi szükségünk már egymásra, az tökéletes, a fájdalmakat csökkentő lezárása lesz a barátságunknak.
Kivéve persze, ha egy aprócska ír szigeten nap mint nap egymásba botlunk.
