Hét évig készítettek mindent a két kezükkel, ma már partnervarroda is segíti őket. Az átláthatóság, fenntarthatóság mellett teszik le a voksukat biopamut pulcsijaikkal, amiket évek múltán is megjavítanak neked, ha kéred. A Touch Me Not Clothing alapítóival beszélgettünk, akik az erős törzsvásárlói gárdának köszönhetően vészelték át a coviddal terhelt éveket.
Ha nem egy magyar dizájnerektől nyüzsgő vásáron lennék, a Touch Me Not Clothing ruhadarabjait tapogatva azt gondolnám, valamilyen letisztult, skandináv stílusú külföldi márkával van dolgom. Nem múlnak el nélkülük Wampok, és ma már hét évvel a hátuk mögött egyre kevesebben sóhajtanak fel, hogy „egy pulcsiért azért ez sok, nem?”
Az elmúlt évek a tudatossá válás szellemében teltek szinte minden téren, ami jót tett a már kezdetekkor fenntarthatóságra, átláthatóságra és a környezeti terhelés csökkentésére törekvő márkánál. Egyre többen értik meg, miért fontos jó minőségű, utánkövethető minősítéssel rendelkező, a kontinensen belülről érkező alapanyagokból, helyi munkaerővel készített termékeket használni, hordani.
A Touch Me Not műhelye. Fotók: Sebestyén László (7 kép)
Melegebb éghajlatra
Bilau Deával és Sáhó Andrással, a Touch Me Not Clothing alapítóival ülünk a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetéhez (MTA KFKI) tartozó egyik épületben kialakított kis műhelyben. Rend és csend van körülöttünk, hallgatnak mellettünk az egyébként szorgos varrógépek, csak a vasaló halk pattogása hallatszik – egyelőre. Minden elő van készítve a szünetre.
A napokban ugyanis négy hétre Málagába utazik Dea és András, akik nemcsak a munkában, az életben is egy párt alkotnak. Nem nyaralni mennek, csak átteszik a székhelyüket, ott dolgozzák ki jövőbeli terveiket.
Az utazással András szerint nagyjából akár félmillió forintot is spórolhatnak. Erre az időre lekapcsolják a műhelyben a fűtést, melynek költsége a múlt évhez képest megduplázódott.
Januárban a teljes épület fűtése – melyet a Studio Einzcel felesben fizetnek – 300 ezer forintra rúghat.
A Touch Me Not azonban addig sem áll meg, a webshop és a budai Prezent üzlet, mely egy barátjukkal közös tulajdonuk, zavartalanul működik tovább. Csak ők épp teret engednek a kreatív energiáiknak valahol máshol.
Dea és András is az Óbudai Egyetem ipari termék- és formatervező szakán végeztek öltözék- és kiegészítő szakirányon, az egyetem hozta össze őket. Dea már kislányként varrógépet kért karácsonyra, a „száztonnás” Lucznik gépet apukája emelgette neki, ha alkotni volt kedve. És állandóan volt, az otthon varrt ruhák szeretetét édesanyjától kapta, mindig is divattervező vagy fodrász szeretett volna lenni.
András kisebb kitérővel érkezett meg a terméktervezéshez – először a BME-n próbálta ki magát, de hamar rájött, hogy nem az ő világa.
Honnan a név?
Előbb született meg annak vágya, hogy alkossanak valami újat, mint maga a konkrét ötlet. „Fura neveken gondolkodtunk, így született meg a Touch Me Not, ami a mimóza (Mimosa Pudica, vagyis szemérmes mimóza – a szerk.) egyik angol neve. Ez egy érzékeny növény. Akkoriban GOTS-anyagokkal nagyon kevesen dolgoztak, a mi ruháink emiatt különlegesek voltak. De nem jelenti azt, hogy ezek az anyagok érzékenyek lennének” – magyarázza Dea.
2015-ben Dea barátnője, Borbély Zita tervezőgrafikus elkészítette a mimózára utaló logót, elkészültek a címkék is.
„Nem tudtuk, igazán mit is akarunk, csak idővel tisztult le a fő profil, a pulóverek, ingek, kiegészítők. Ami biztos volt, az a GOTS iránti igény. Akkoriban ezt még itthon nem nagyon csinálta senki.”
De nem csak az volt a lényeg, hogy GOTS legyen. „Tudnék venni egy halom tök olcsó GOTS-alapanyagot mondjuk Indiából, de fontos volt, hogy európai legyen, közvetlenül a gyártótól érkezzen. És mivel alapvetően nagyjából 3-4 ilyen cég van, nem nagyon lehetett nyújtózkodni.”
Így találták meg a jelenlegi fő textilgyártójukat, a németországi Lebenskleidungot, ahonnan első körben nagyon kis mennyiségben rendeltek. Összesen nagyjából harminc méter textillel indultak, ami színenként 1-1 S-es, M-es és L-es női pulóver kiszabásához volt elég.
Gyakorlatilag együtt nőttek ezekkel a textilkereskedőkkel és gyártókkal, ahogy nekik is egyre nőttek az igényeik, azzal párhuzamosan nőttek a készletek is.
De mi is az a GOTS?
A GOTS (Global Organic Textile Standard) minősítésű textilek esetében biztosított, hogy nemcsak a textilek gyártása során, hanem a nyersanyagok megtermelésétől, eredetétől kezdve a nagykereskedelmi értékesítésig szigorú előírások érvényesülnek.
A textil- és ruházati iparban számos különböző, fontos tanúsítvány létezik (Oeko-Tex, Fair Wear), de többnyire egy-egy fontos területre összpontosítanak, mint például a káros vegyi anyagok vagy az emberi tényezők és a munkakörülmények. A GOTS tanúsítvány viszont összetett rendszer. Egyszerre fedi le az összes fontos területet, ami garantálja, hogy a Touch Me Not által használt textilek szálai is mind fenntartható forrásokból származnak és a gyártási folyamat során minden ökológiai, környezeti és emberi követelmény és szabvány teljesült.
A legtöbb pulóverük 100 százalék biopamut alapanyagból készül, csak a passzékban (ujja, nyaka) van 5 százalékban elasztán. „A többi minősítésnél, mondjuk egy Oeko-texnél, egy Fair Wearnél lehet úgy is biopamut valami, hogy előállítása során emberre veszélyes vagy környezetterhelő vegyszer is megjelenik.” – emelte ki Dea. „A GOTS rendszere figyel arra, hogy a nyersanyag megtermelésekor nem használják ki sem a talajt, sem az embereket. De ugyanúgy azt is nézik például, hogy a textilek teljes gyártása során a szállításnak milyen az ökolábnyoma”.
Míg azonban a textilek GOTS minősítésűek, maguk az elkészült pulóverek, ingek, sapkák és sálak nem minősítettek. Túl kicsik ők ehhez.
„Eleve az egész szervezeti felépítésünk nem olyan, például nincsenek szervezeti egységeink, a rengeteg előírás nagy része egészen egyszerűen értelmezhetetlen ránk nézve. Ráadásul a minősítés birtoklásának van egy elég kemény éves díja. Nem tudnánk finanszírozni, hogy mi magunk minősítettek legyünk” – mondja András.
Mi vagyunk a célközönség
Az első tucatnyi terméküket 2015-ben a csillebérci gyerektáborban lévő első műhelyükben – egy, majd két darab 8 négyzetméteres szobában – készítették, amiket rögtön vásárokon értékesítettek. A Király utcai Design passage volt az első, majd rögtön másnap a Wamp. „Szürreális élmény volt ott állni a bérelt kis wampos asztallal, egy ikeás állványon ott lógott mind a 10 elkészült pulóver” – mondják.
A stílus tekintetében elsősorban saját igényeiket akarták kielégíteni: sportos, letisztult vonal kifinomult színekben.
A célcsoport és a vevőkör velük együtt idősödik – állapítja meg András – de számukra meglepő módon a 18-19 évesek körében is kezdenek népszerűvé válnak. „Ez már egy tudatosabb korosztály.”
András és Dea a manufaktúra fogalmának szó szerinti megtestesítői, egészen a közelmúltig mindent ők maguk csináltak a tervezéstől kezdve a szabásig, a varrásig. Minden egyes darab az ő két kezük munkája volt, csak az ingek készültek a 30 éven át működő, nemrég bezárásra kényszerült Pruszlik Kft.-nél. Dea napközben idegenvezetőként dolgozott, este és éjszaka varrt, Andrásnak viszont minden idejét a Touch Me Not töltötte ki.
András és Dea kreatív energiái most új lendületet kapnak. Fotó: Sebestyén László
Kisebb pánikrohamot kaptak, végül inkább átvették
Nagy előrelépést jelentett, amikor 2016 nyarán megismerkedtek Tajti Zsuzsival, aki épp egy dizájnerek munkáit bemutató üzlet kialakítását tervezte. A hamarosan megnyíló Prezentben így végre volt egy állandó helyük, nem csak a hétvégi vásárokra koncentrálódott az értékesítés.
Két év után Zsuzsi bezárni készült az üzletet, nem találta meg benne a számításait.
„Kisebb pánikrohamot kaptunk, hiszen a Prezent jelentette az értékesítésünk nagy részét. Végül többen összeálltunk és mi magunk vettük át az üzletet” – mondja András.
A Prezent így kettejüké, az egykori Pamut márkáért felelős Krausz Márké és a korábban is velük dolgozó Takács Bálinté lett. Márk azóta más irányok felé lépett, mára hármuké a Prezent Shop Kft. Idővel az üzletben helyet kapó egyik márka, a Blind Chic. is az övék lett, irányításuk mellett zajlik a táskák gyártása.
Ma már három értékesítési pontjuk van: a Prezent mint cég, a webshop és a vásárok, melyek Dea egyéni vállalkozása alatt futnak. A katás átalakítások körüli hercehurca ezért sem érintette őket különösebben, hiszen online és a vásárokon alapvetően magánszemélyeknek adnak el, ha netalán valaki céges számlát szeretne, az vásárolhat az üzletben.
Az évek során a műhelyt átköltöztették a kissé nagyobb, de még mindig könnyen bejárható jelenlegi stúdióba.
Szemléletformálás a greenwashing korszakában
Mengyán Eszter újságíró, fenntartható divattal foglalkozó blogger, a Helló, slow fashion! című könyv szerzője nagyon előremutatónak tartja a Touch Me Not működését. A covid évei alatt került velük munkakapcsolatba is.
„Kevés olyan magyar márka volt akkoriban, ahol ennyire holisztikusan tekintettek a fenntartható divatra. Nem mindennapi, hogy valahol ennyire alaposan utánajárnak, odafigyelnek minden alapanyagra, még akár a cérnára is, hogy az minél közelebbről érkezzen.”
Eszter szerint még mindig nagyon pici a fenntartható divattal foglalkozó márkák piaca, példaként az Art On Met és az Elisher R-t említi. „Egyre többen foglalkoznak ezzel, de a mainstream még rettenetesen messze van. A greenwashing korszakát éljük. Márpedig nagyon kellene felülről támogatás a lokális márkáknak.”
„Addig is ezeknek a kis márkáknak szemléletformáló szerepük van. Aki megengedheti magának a termékeket és megtapasztalja ezt a fajta hozzáállást és minőséget, az nem nagyon fog visszatérni a tömeggyártáshoz” – véli Eszter.
A legkisebb hulladék is számíthat
A ruhadarabok elkészülése során kivédhetetlenül keletkezik textilhulladék, ami András és Dea szemében azonban nem szemét. „Tudjuk, mekkora érték ez a biopamut, nincs szívünk kidobni.” Öt éven át gyűjtötték, költözéskor hurcolták magukkal, hogy végül ez idő alatt összegyűljön az a 200 kilogramm, amit már elvisz egy cég újrahasznosítani. De ők maguk is felhasználták a stúdió szigetelésére, vagy amire csak lehetett.
Nemrég az Orfűi Malmok segítségével próbálták ki, miként készülhet a szabászati hulladékból kézzel merített füzetborító: az eredmény gyönyörű, komposztálható kézműves termék. Csakhogy Dea szerint többezer forintért kellene értékesíteni, hogy megérje a belefektetett idő és energia – így egyelőre a kedves, de megvalósíthatatlan ötletek közé kerül. Még törik a fejüket azon, hogy ne maradjon így.
Ki fog harmincezres pulcsiban ülni otthon a gép előtt?
A covid a felújítások közepette érte őket. 2020 február-márciusában kezdtek hozzá a Prezent és a saját otthonuk felújításához, a bezárások „egy teljesen lebombázott, nyers téglára vert lakásban” érték őket. A Prezent is bezárt, az előre befizetett hazai és külföldi vásárokat lemondták. Minden beletett pénzük állt, a készletet a boltban nem lehetett eladni, a webáruház kezdetleges volt.
„Kétségeink voltak afelől is, hogy mégis ki fog ebben a bizonytalan helyzetben 30 ezer forintért megvenni egy pulcsit azért, hogy otthon üljön benne a monitor előtt. De visszatértek a vásárlók, ami talán annak is köszönhető, hogy elég erős törzsvásárlói bázisunk van” – mondja Dea.
Miközben András a felújításokkal töltötte idejét, Dea minden erejével a webshopfejlesztésen dolgozott. Emellett megszületett az átláthatósági kártya ötlete is: minden eladott termék mellé kézzel kitöltött kis kártya kerül, mellyel nyomon követhető az adott pulcsi, sapka, ing minden részletének eredete és útja.
Új korszak: partnervarroda
Hogy ki hol tervezte, szabta, varrta, különösen azt követően vált fontossá, hogy 2021 őszétől kezdve véget ért egy hosszú időszak. Úgy érezték, évek óta csak varrnak vagy épp vásárra utaznak, szükségük volt a pihenésre, levegőre.
Ma már a Promes 95 Bt. családias csapata varrja a pulóverek jelentős részét. A sapkák és sálak varrása, a tervezés és szabás továbbra is az alapítók kezében van, az elkészült termékeket egyesével átnézik, minden átmegy a kezük között. Azt mondják, ezt sohasem tudnák elengedni.
A mintegy egyéves együttműködésnek hála jut idejük új projektekre, a régi vágyak és ötletek megvalósítása felé vezető úton az első lépések megtételére.
Bekerültek az átláthatósági kártyák a csomagokba, együttműködtek a Monyóval, a Telexszel, áprilisban az Autistic Arttal.
Utóbbival való kollaborációjukból született kollekció darabjainak eladásából nagyjából 300 ezer forintos támogatást tudtak eljuttatni az alapítvány számára. A kampány arcai Tóth Réka Ágnes költő, dramaturg és Simon Márton költő, slammer voltak.
Upcycling és recycling
Málagán a fő tervük – a hidegebb hetek kibekkelésén kívül – a hulladékhasznosítást célzó terveik kidolgozása is.
„Szeretnénk egy kifejezetten recycling-upcycling vonalat felhúzni a Touch Me Not alá, és elindítani a textilhulladékok szerkezetroncsolás nélküli teljes újrahasznosítását is.”
Ugyanitt szeretnék gördülékenyebbé és strukturáltabbá tenni a pulóverek javítását is. Jelenleg ugyanis bárki visszahozhatja hozzájuk akár hét éve vásárolt pulóverét is. Ha megsérült a passzé vagy elkopott, elhasználódott, akkor kijavítják, felújítják egyedi díjszabás alapján.
A coviddal, inflációval és háborúval terhelt elmúlt időszakból kisebb megtorpanásokat kivéve „egész jól” jöttek ki, mindenki más előtt emeltek árat. „Talán ennek és a varrodának köszönhető, hogy mióta meghoztuk ezt a lépést, több terméket adunk el és növekedett a bevétel is” – mondja Dea.
Míg 2020-ban 300 darab, 2021-ben pedig mintegy 550 darab pulóvert adtak el, 2022-ben már több mint 1100 darabot értékesítettek. Egy pulóver ára típustól függően 23.000-38.900 forint között mozog.
„Most a mi pulcsink egy új, márkás pulóver árával van egálban. A vásárlóink nagy része pedig úgy gondolja, hogy akkor már egy jó minőségű magyar terméket vásárol” – vallják. A Prezent nettó árbevétele a 2021-es 18 millió forintról 42 millóra növekedett 2022-ben.
Dea szerint sokkal jobban érdekli ma már az embereket, hogy honnan származik, amit viselnek. Sokat tettek ezért a különböző blogok, például Mengyán Eszter Holy Duckja vagy Korn Anita Ruhastoryja.
„Elég rendesen felhúzták az emberek ingerküszöbét is, tudatossá tették őket. Olyan fogalmakat honosítottak meg, amikről évekkel ezelőtt nem is hallottunk.”
Azt a bevarrt címkék alapján tudja megállapítani, hogy az elmúlt hét évben nagyjából 5000 terméket készített a Touch Me Not, aminek 60-70 százalékát az első ceruzavonástól az utolsó cérnaszál elvágásáig ők ketten készítettek a két kezükkel.
