A Helix klasszikus garázscég volt, épp most lép szintet. A családi összefogás és az egyedi szemlélet fontos építőkövei egy ígéretes tervezői márkának. De tudnak-e majd úgy növekedni, hogy megmarad a személyes kapcsolat a vásárlókkal és a házibulik?
Megvan a pesti Szervita téren az a közel 120 éves, gyönyörűen megmívelt épület? Na, éppen abban mászom fel az ötödik emeletre, hogy megnézzem Éliás Dávid és Tóth Beatrix showroom-lakását. Még friss, ropogós az egész. Dávid pár hónapja mondott búcsút a sok házibulit megélt Kodály köröndi otthonának, ami a Helix első showroomja is volt egyben, hogy Beával átcuccoljanak ebbe a tetőterasszal rendelkező csodába, ahol korábban 60 évet élt egy művészházaspár. Dávid és Bea úgy képzelik: pont olyanok lehettek, mint ők – itt éltek (társasági- és magánéletet) és alkottak. Csak épp egy másik korban.
Pár hónapja vettem egy Helix-övtáskát, ami az első olyan darabnak bizonyult a gardróbomban, ami túlélte a hektikus életem támasztotta próbatételeket. Az elmúlt hetekben nagy kalandokban volt része. Járt különböző éghajlatú tájakon -5 foktól +32 fokig, ázott el esőben és szabdalták erdő indái, egyszer beleöntöttem némi narancslét és aludt rajta a macskám. Mindennek ellenére ugyanúgy néz ki, mint hónapokkal ezelőtt – és ha egy márka ilyen jó minőségű táskát gyárt, szeretném megtudni, kik állnak mögötte.
