A Bátor Tábor a hazai nonprofit szervezetek közül elsőként adott ki fenntarthatósági jelentést. Céljuk nem kevesebb, mint hogy 8 éven belül klímasemlegessé váljanak, nettó pozitív társadalmi tevékenységük a klímavédelem szempontjából is pozitív mérlegű legyen. Kindli Ernát, a szervezet nemzetközi CEO-ját kérdeztük ökológiai lábnyomukról, rezsicsökkentésről, adományokról és külföldi terjeszkedésről. Interjú
A Bátor Tábor 2001 óta szervez nyári táborokat súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeknek. A társadalmi misszió és az etikus, átlátható működés mellett a környezetvédelmi szempontú fenntarthatóság is fontos szerepet kap újabban az táborokat szervező alapítvány életében. A szervezet elkészítette első fenntarthatósági jelentését, amelyben a Planet Fanatics’ Network Kft. volt a segítségükre, az adatok kiszámításához a nemzetközi elvárásoknak megfelelően a Greenhouse Gas Protocol sztenderdjét használták. Kindli Erna elmondta, terveik szerint kétévente fogják kiadni az újabb jelentéseket.
Forbes.hu: Mekkora most az ökolábnyomotok?
Kindli Erna: A Bátor Tábornak, melynek programjain csak idén 2500 gyerek vett részt, nincs óriási károsanyag-kibocsátása: 2021-ben 28,6 tonna volt a CO2-ekvivalens.
Miközben amikor a Google-nél dolgoztam, nagyjából egy év alatt generáltam ennyit csak én a repülőutak miatt.
Viszonyításként: egy New York és Budapest között közlekedő repülőút oda-vissza két tonnát bocsát ki. A külföldi utakat, ha lehet, ma már inkább vonattal teszem meg, vagy csak online veszek rajta részt.
A tábor. Fotók: Bátor Tábor Alapítvány/Marton Turi Photography (8 kép)
Miért pont egy nettó pozitív társadalmi tevékenységet végző az első nonprofit szervezet Magyarországon, amelyik fenntarthatósági jelentést készít? Volt erre igény az adományozók részéről?
Az alapítvány dolgozói magánemberként is elkötelezettek a környezetvédelem iránt.
Önmagában az, hogy nem tulajdonosok profitmaximalizálásáért, hanem egy jó ügyért dolgozunk, még nem mentesít az alól, hogy a tevékenységünket a fenntarthatósági elvek mentén végezzük.
Nem gondolom, hogy aki beteg gyerekeket segít, az nyugodtan szennyezheti a környezetet. Egy nonprofit szervezetnek szerintem ugyanúgy kell működnie, mint egy for-profitnak.
A jelentéstől önmagában nem leszünk fenntarthatóbbak, de a transzparencia és elszámoltathatóság, amit behoz az életünkbe, ránk kényszeríti, hogy ezen a téren is fejlődjünk. Ez nem csak egy dokumentum.
Nem adományozói oldalról volt erre igény, ezt sokkal jobban egy ilyen belső morális mérce diktálta.
Példát akartatok mutatni?
Volt benne ez is, igen. Magyarországon nagyon sok olyan nonprofit van, amelyiknek nincs is nagy ökolábnyoma. Ennek a szférának az üvegházhatásúgáz-kibocsátása töredéke a for-profit kibocsátásához képest. Ettől függetlenül magánemberként és csoportként mindenkinek feladata, hogy tudatos legyen, különben nem tudjuk megállítani azokat a folyamatokat, amik most zajlanak a világban.
A jelentés fő pillérei a társadalmi, a pénzügyi és a környezetvédelmi szempontok. Utóbbi az újdonság egy gazdasági jelentéshez képest. Mi itt a legnagyobb vállalásotok?
2030-ra klímasemlegessé szeretnénk válni, ezt a mintegy 30 tonnát lenullázni.
Mi a legnagyobb tétel, ami az ökolábnyomotokat okozza?
A legnagyobb tételünk az energia, a táborokhoz kapcsolódó infrastruktúra. Többféle programunk van, legismertebbek a márciustól novemberig tartó táborok, amiket Hatvanban tartunk. Egy 14 hektáros területen van 7 hektárnyi épület szállással, orvosi szobával, lovardával, kötélpályával. 200-300 ember tud itt aludni.
Milyen intézkedések születtek már meg a semlegesség felé vezető úton?
Igyekszünk a megújuló energiaforrásokra támaszkodni, csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátásunkat és üzemanyag-használatot.
Első körben tavaly egy 50 kW-os napelemrendszert telepítettünk az épületre, a becslések szerint ez az éves energiaigényünk 60 százalékát fogja fedezni. A napelemek hatása az idei év számain már meg fog látszódni.
Szeretnénk a továbbiakban korszerűsíteni a fűtést, a csapat utazásait car sharinggel oldjuk meg. Jelenleg az alapítványnak három autója van, ezekkel utazunk a programjainkra a vidéki helyszínekre, iskolákba, kórházakba. Jövőbeli tervünk, hogy elektromos autókra váltsunk. A további lépések kidolgozásában az E2 Hungary-től is tanácsokat kapunk.
Alsó hangon 100-200 millió forintba fog kerülni a klímasemlegesség megvalósítása.
Kindli Erna, a Bátor Tábor Alapítvány nemzetközi CEO-ja. Fotó: Marton Turi Photography
A fenntarthatóság társadalmi és pénzügyi szempontjai hogyan jelennek meg a Bátor Tábor Alapítványnál?
Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai (SDG) közül kettőhöz – Egészség és jóllét, valamint Egyenlőtlenségek csökkentése – az alapítvány évtizedek óta hozzájárul.
A társadalmi felelősségvállalás szempontjait nálunk nem kell nagyítóval keresni, hiszen a szervezet önmagában ezért létezik. Húsz éve segítünk egészségügyi okok miatt nehéz helyzetbe került családoknak a különböző programokon keresztül, ami által az egyenlőtlenségek ellen is küzdünk.
Hiszen annak a gyereknek, aki daganatos vagy más krónikus betegséggel szembesül, 10-15-ször nagyobb az esélye felnőttkorban az őt ért trauma miatti mentális betegségre.
Ez hátrányt jelent, kihatással van a jóllétére. Mi abban segítünk, hogy csökkenjen az ebből fakadó egyenlőtlenség.
A társadalmi felelősségvállaláshoz tartozik az a kérdés is, hogyan bánunk a dolgozóinkkal. Az alapítvány szellemiségét a munkavállalói közeg is tükrözi, de a fizetés kérdése egyértelműen fekete bárány ebben a szegmensben.
Az átlag budapesti bérhez képest nálunk alacsonyabb a fizetés, ami nem feltétlenül felel meg a fenntarthatósági kritériumnak.
Nem kellene törvényszerűségnek lennie, hogy ha társadalmi vagy társadalmilag hasznos munkát végez valaki, akkor automatikusan hoznia kelljen egy áldozatot, de sajnos ez a magyar realitás. Nagy infrastrukturális költségeink vannak, és mindent adományokból finanszírozunk.
Itt jön be a pénzügyi fenntarthatóság kérdése is. Mennyiből tudjátok fenntartani a szervezetet?
A költségeink évi 600 millió forintot tesznek ki, az egy százalékos adófelajánláson kívül semmilyen állami támogatást nem veszünk igénybe. Vállalati és magánadományokból tartjuk fenn magunkat. Az inflációval, költségek növekedésével számolva úgy becsüljük, hogy jövőre 25 százalékkal több pénzre lenne szükségünk a működéshez.
Az, hogy jó ügyért dolgozunk, még nem mentesít az alól, hogy a tevékenységünket a fenntarthatósági elvek mentén végezzük. Fotó: Bátor Tábor Alapítvány
Hogyan érintett titeket a rezsinövekedés?
Durván. Az idei egész évre kifizetett gázszámlánk a hatvani táborra nagyjából 13-14 millió forint lesz, míg tavaly mintegy hétmillió forint volt. Az áram hasonló módon alakul, a tavalyi egész éves 3,4 millió forinthoz képest idén októberig fizettünk 2,7 millió forintot, holott a napelemek már működtek és voltak olyan hónapok, hogy több áramot termeltünk, mint amennyit felhasználtunk.
Hogyan lehet erre a többletbevételre szert tenni?
Nyilván egy alapítvány, ami ingyenes programokat kínál, nem tud árat emelni. Nagy erőkkel kell házalni a pénzért, illetve amire most fókuszálunk, az a rendszeres adomány. Az előző adóévben tizenkilencezer ember ajánlotta fel adója egy százalékát, de rendszeres adományozó – akár csak kis összeggel is – mindössze száz fő volt. Több adományszerző programmal, rendezvényekkel, vállalati adományokkal tudunk esetleg több támogatást szerezni.
Számos programotok van a táborokon kívül, iskolai osztályokat látogattok, a betegséggel küzdő gyerekek nehézségeire hívjátok fel a figyelmet. Milyen jövőbeli terveitek vannak?
A 2020-as évben a covid miatt nem tartottunk táborokat, 2021-ben korlátozottan, rövidebb időtartamú, kevesebb fővel megrendezett, terápiás hatású programok voltak inkább a jellemzők. Mégis rekordszámú, 2500 személy tudott ezeken részt venni. Ezek felé szeretnénk elmozdulni.
A tábor név már bekorlátoz minket. Egy lelki egészséget rehabilitáló nonprofit szervezet vagyunk inkább. Míg az orvosok a testet, mi a lelket segítünk gyógyítani.
A tábor nem maga a cél, hanem az egyik eszköz. Fontos lesz a jövőben is, de a társadalmi hatásunkat (fenntarthatóan) elsősorban a többi program által tudjuk tovább növelni.
Szeretnénk egy általánosabb koncepciót kialakítani, ez jelenik meg a külföldi leányszervezeteinknél is.
Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában terjeszkedtek. Csapatotok van ott, vagy onnan is jönnek ide táborozni a gyerekek?
Néhány éve még az utóbbi volt jellemző, de beláttuk, erre nem lehet külföldön márkát építeni, lokalizálni kell. Helyi csapatokat építettünk 3-5 főből, akik táborokon kívüli programokat szerveznek. Kórházakba, iskolákba járnak segíteni, online programokat, egynapos foglalkozásokat szerveznek beteg gyerekeknek, családjaiknak, a körülöttük lévő közegnek.
Miért épp ez a három ország? Milyenek ott az eredmények?
Egyrészt szociokulturálisan Magyarországhoz elég hasonlóak, illetve fontos a földrajzi közelség is. Jelenleg még az itteni munkatársak járnak ki önkéntesképzést tartani. Még kell idő, hogy megszilárduljon a mi terápiás módszertanunk. A három országban összesen 724 fő vett részt a programjainkon tavaly.
Ott is próbálunk ugyanúgy magánemberektől, rendezvényeken keresztül, cégektől adományokat gyűjteni, de egyelőre nincs még olyan szintű támogatottság, mint Magyarországon.
Ez is a fenntarthatóság része. Ha az a szeretetmárka, amivé a Bátor Tábor vált az elmúlt 20 évben, meg tudja vetni a lábát ezekben az országokban is és be tud ágyazódni a társadalomba, lesznek, akik munkával, pénzzel, idővel támogatják, akkor nagyobb az esélye annak, hogy ötven vagy akár száz év múlva is egy létező szervezet legyen.
