Úgy tűnt, a generációváltást nem sikerül megoldani, végül egy befektető meglátta bennük a rejtett kincset. Orbán Krisztián és csapata nem a rövid távú sztorikban hisz, most újabb nagy dobásra készülnek. Így lett szép csendben régiós sikersztori, ahol nagy valószínűséggel már te is vásároltál.
„Mellbevágott a dolog, nyilván nem örültem neki.” Galántai János hatvanéves volt, cége, a gyorsfagyasztott pékárut gyártó Pek-Snack lefedte a teljes Dunántúlt, ahonnan sikeresen lépett be a horvát piacra. Közgazdász fia is elég régóta vele dolgozott. Úgy tűnt, az utódlás kérdése elrendezett, így megkérte a fiát, folyjon bele jobban a cég ügyeibe.
„Azt mondta, hogy amíg én csinálom, addig segít nekem, de nem akarja a vállalatot átvenni. Azzal, hogy nem volt senki a családban, aki továbbvinné a céget, elveszett a motivációm. Két út volt: csinálom, amíg tudom, és majd lesz valami, vagy tudatosan elkezdek vevőt keresni.”
Nem volt könnyű döntés, az utóbbit választotta. Több kikötéssel: nem szerette volna, ha a konkurencia vásárolja fel élete munkáját, és azt sem, ha szétdarabolják. Olyan vevőt keresett, aki továbbépíti a céget.
„Meglehetősen komplex, nehezen másolható és szofisztikált üzleti modellt épített, nagyon sok minden az ő kezében összpontosult, de azért megadta az önállóságot a menedzsmentjének” – mondja Galántairól Papp László, a Concorde MB Partners partnere, aki mint tanácsadó segítette a Pek-Snack eladását. Voltak külföldi és hazai érdeklődők is, de az üzleti modell komplexitása és az alapítótól való függés miatt többen kockázatosnak tartották a befektetést, mások túl keveset ajánlottak. Bizonyos vevőknek pedig a tulajdonos nem akarta eladni a cégét.
„Már két éve árulták a Pek-Snacket, de nem találtak vevőt, azóta sem értem, miért nem”
– mondja ma Orbán Krisztián, az Oriens befektetési cég társalapítója. Pedig a péksüteményeket gyártó családi vállalkozás nagyon jól működött. Orbán szerint sokakat elriaszthatott, hogy Budapesttől több mint kétórányira, Igalon összpontosul minden. Ők az első információk begyűjtése után érezték, hogy „kisebb ékszerdobozra” találtak, 2015-ben megegyeztek a felvásárlásról. Azóta a Pek-Snack megnégyszerezte az árbevételét, megháromszorozta az EBITDA-ját (adózás, kamatok, értékcsökkenési leírás előtti eredmény), és már hat országban jelen van.
2025. 09. 24 – Orbán Krisztián, az Oriens pénzügyi tanácsadó ügyvezető partnere a József Attila utcai irodában
Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Termálfürdő és péksüti
A Dél-Dunántúl legkisebb városa a Kőröshegyi völgyhídtól jó félórányi autóút. Takaros falvakon haladunk keresztül, végül Igal előtt kanyarodunk le. A bekötőút mentén hatalmas fák, erdős terület, amint beérünk, előttünk óriási zöld rét és erdő. Idilli környezet. Aztán megpillantjuk az enyhén tájidegen üzemi épületeket.
Nem is gondolná az ember, hogy itt az ország egyik jelentős sütőipari cége működik. Hat gyártósoron tavaly 135 millió pékáru készült, ez csaknem napi 370 ezer darabot jelent.
Galántai János 1998-ban alapította meg a PekSnacket a termálfürdőjéről ismert, 1300 lakosú somogyi kisváros határában. Az üzem akkor hatszáz négyzetméteres volt, ma tízszer akkora.
„Mondjuk ki, a Pek-Snack nem volt szexi – emlékszik vissza Orbán Krisztián –, mint ahogy nem szexi most sem. Amikor Jánossal találkoztam, hasonló benyomásom volt róla is, semmi felhajtás, semmi önfényezés. Nem volt szüksége rá, hogy én vagy valaki más leboruljon előtte.”
Pedig a cég sokkal jobban és okosabban volt összerakva, mint az a magyar élelmiszeripari cégek többségére jellemző. Hárommilliárdos árbevétele volt és nyolcszázmilliós EBITDA-t termelt ki, Orbán szerint egy kicsit nagyobbnak számított, mint egy átlagos magyar családi középvállalat. A számok, a jól felépített alapok és Galántai személye meggyőzte az Orienst, hogy érdemes belevágni az üzletbe. „Megvolt az emberi kémiai is a felek között, ami nagyon fontos része az ilyen dealeknek” – mondja Papp.
Az áron nem is volt alkudozás. A Forbes akkori becslése szerint 9,3 milliárdos üzlet köttetett, de ezt tíz év távlatából sem kommentálják, üzleti titok.
„János az üzletkötés után elmondta: őt elsősorban az érdekelte, hogy soha ne kelljen szégyenkeznie az új tulajdonos miatt. Szerintem ezt sikerült teljesítenünk” – mondja Orbán. Pedig a váltás éles volt, úgy egyeztek meg, hogy Galántai tanácsadói szerepben marad még egy ideig – végül két év lett –, de már nem jár be az irodába.
Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Énektanárból lett milliárdos pékipari vállalkozó
A 72 éves Galántai éli boldog nyugdíjas éveit, kertészkedik, pecázik, nincs semmilyen kötelező elfoglaltsága. Tíz év távlatából is azt mondja, nem bánta meg, hogy az Oriensnek adta el a céget. Az exit után a pálinkába „menekült”, de döntően nem itta, hanem készítette. Persze úgy, ahogy az exitált vállalkozók: vett egy pálinkafőzdét. Elvégzett képzéseket, bejelentkezett magánfőzőnek, azóta több mint száz díjat nyert. Ez nem üzlet, csak hobbi, nem ad el pálinkát, az utóbbi egy-két évben már kevesebb időt fordít erre.
