Amikor a dubaji világkiállításon a gyerekekkel a görög pavilont jártuk, laza csuklómozdulattal mutathattam rá az egyik gyönyörű diára: oda idén nyáron elmegyünk. A görögök büszkén promózták a zöld átállás mintaszigetét, nekem pedig már nagyjából kész terveim voltak arra, hogy az idei szigetjárásunkon mindenképp útba ejtjük Asztipaleát.
A görög miniszterelnök és a Volkswagen vezérigazgatója nem sokkal előztek meg, ők júniusban találkoztak a szigeten, hogy közösen adják át az új elektromos közlekedési rendszert. Két éve jelentették be, hogy okos és fenntartható szigetté varázsolják Asztipaleát és kis csúszással most indult be nyár elején igazán a projekt. A német konszern felszerelte a töltőket, hozta a járműveket, a nyári csúcs elejétől munkába állt a telebusz és elindult élesben az autómegosztó szolgáltatás.
Asztipaleát ritkán érintik külföldi turisták. A Kükládok és a Dodakaniszosz szigetcsoportok között található, jó távol mindkettőtől, építészetileg-hangulatilag inkább a Kükládokhoz sorolnánk, de közigazgatásilag a Dodekaniszoszhoz tartozik. Pillangó alakú kis sziget, 1300-an lakják. Gyönyörű a főfaluja a hegyre kúszó hófehér házakkal, és felettük egy 1500-as években épült várral. Hosszú ideig onnan védték a kalóztámadásoktól a szigetüket a helyiek,
ha már a törököknek az uralkodás annyiból állt, hogy évente egyszer eljöttek beszedni az adót.
A helyi villany telebusz a reptér előtt, töltő itt is van
Találunk még sok kellemes kis strandot, többségükön lassan mélyülő vízzel, ahol a napernyő és napágy ingyen van, cserébe némi fogyasztást vár csak el a mellé települt taverna. Az egy főre jutó tavernák száma amúgy itt is feltűnően magas, 20-at biztos láttam, de tovább nem számoltam.
Bizarr látvány a semmi közepén az olyan buszmegálló, ahol még ott virít a görög szigeteken megszokott A/4-es papír a menetrenddel, rajta kézzel átírva a változások, mellette meg a QR-kód a telebusz és autómegosztó app letöltéséhez. Szállásunktól pár percre volt egy töltőpont és amikor az app szerint megjelent ott egy autó is, minden tervezett programot felrúgva csaptam le rá.
Greengo Asztipalea módra
Az első bérlésért 6 órára 6 eurót kért a rendszer, ez alatt a sziget összes aszfaltos útját nagyjából háromszor végig lehet járni, mi is majdnem mindent megnéztünk strandolással együtt. Egy pesti greengósnak valóban nagy élmény a suhanás a világvége tájban, hegyek-öblök között.
A rendszer azonban marketingben is okos, a második bérlésnél már 3 óráért 20 eurót kért. De ezt sem bírtuk kihagyni, a sziget elhagyásakor a hajóhoz mentünk így, előtte még körbejárva a korábban nem látott szegleteit is a szigetnek. Aztán ahogy kell, a hajóállomáson appal bezártuk a kis dodzsemet, majd felsétáltunk az öreg gőzösre, hogy három és fél óra alatt megküzdjön a hullámokkal a Kalümnoszig tartó 70 kilométeres távon.
Még épp csak távolodtunk Asztipaleától, amikor ellenszavazat és tartózkodás nélkül megszavazta a család, hogy ide mihamarabb térjünk vissza.
A szépség és nyugalom mellett persze arra is nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ez az okossziget-projekt mennyire tud kifutni. Az világos, hogy az állami szervek verdáit is mind lecserélik elektromosra, szép dolog az elektromos mentő és a villany-tűzoltóautó, amihez a delejt szélből nyerik. De a lakosok autóit-motorjait, a helyi vállalkozók ma még pöfögő teherautóit is le kellene cserélni, ez viszont komoly állami támogatás nélkül biztos nem megy. Ha össze is jön, kirakat-mintaprojekt marad-e Asztipalea, vagy követendő modell válik belőle?
