A jó élet

Felhőkarcoló tetején úszkálós héderelésnél is menőbb a világkiállítás Dubajban

Ács Gábor
2022. február 03. 7 perc olvasás

Már jóval az előtt, hogy bezárt az orrunk előtt a svájci pavilon, rájöttünk, kifejezetten rossz döntés volt kevesebb mint fél napot szánni a dubaji világkiállításra. Már csak két hónap és bezár, érdemes a gyerekeket is vinni.   

A mi háromnapos programunk megtervezésénél az Expo2020-ra szánt idő volt a legnagyobb kérdés. A dubajozó csapat összetétele apuka mellett egy 14 és egy 10 éves gyerek volt, ezért aztán csak az számított, hogy a kicsik minél több érdekeset és izgalmasat lássanak.

A Pálma-sziget, vagy a körbenézés az elképesztő Burj Khalifáról, a világ legmagasabb épületéről nyilván nem maradhatott ki, de a felhőkarcoló-rajongó kamasz már maga is kiválasztott egy alapvetően értelmetlen, de kétségkívül impozáns épületet, a Dubai Frame-t. A gyerekek által csak Natgeo-logónak becézett műremek tetején az üvegpadlón a szédítő mélység felett külön feladat sétálgatni még akkor is, ha az egész helyi viszonylatban csak egy vakondtúrás, potom 7 méterrel magasabb a Mol Campusnál. Nyilván nem maradhatott ki a Mall of the Emirates híres-hírhedt sípályájának megtekintése, a világ második legnagyobb bevásárlóközpontjában felépített Harry Potter-díszletek már csak a meglepetésfaktort jelentették.

A világkiállítást a sok tuti gyerekélmény mellett végül nem mertem egész naposra tervezni, előtte útközben még választottunk egy úszkálást 46 emeletnyi magasságban, lenyűgöző kilátással a Marina-negyedre és a Pálma-szigetre. Nemcsak a Taj Jumeirah Lake Towers toronyházban levő Paros bárban, de más hasonló helyeken is az a rendszer, hogy a kívülről beeső vendégek a belépő árát levásárolhatják, a Parosban ez hármunknak bőven 10 ezer forint alatti összegből jelentett strandolást-iszogatást. Korántsem elképesztő luxus tehát kényelmesen üdítőt és koktélt kortyolgatva egy felhőkarcoló tetején levő medence mellett bámulni a várost és héderelni egy sort.

Innen kellett kirobbantani a srácokat a világkiállításra és ennek lett az a vége, hogy zárásig csak hét pavilont tudtunk bejárni. Mégis lelkesebbek voltak, mint bárhol máshol, maradtak volna még sok órán át. Az egész nagyon modern, nagyon interaktív, nagyon profi. A gyerekeket már a bejáratnál kóricáló és némi kommunikációra is képes robotok lenyűgözték, de minden választott ország színes-szagos vetítését nagy örömmel és lelkesedéssel figyelték. Ilyen erővel még rám se sújtott le a legmodernebb technológia, a vásárváros központi részének is tekinthető tér egy hatalmas kupolaszerűség, ahova hihetetlen élességgel vetítenek több száz projektorral mindenfélét.

A legtöbb ország maga is keményen tolta az Expo2020 fenntarthatóság és mobilitás tematikáját, nekem momentán a belga pavilon jött be nagyon az űrkutatásra és a jövő élhető városaira fókuszáló változatos anyagával. A legtöbb ország figyel arra, hogy leültesse egy rövid időre a látogatókat egy-egy nagyobb teremben különféle vetítésekre, ez kifejezetten jól is esik, miután mindenki elég gyorsan lejárja a lábát és a pavilonok bejáratánál is sokszor ácsorogni kell.

Több pavilont azért hagytunk ki, mert nagy volt a sor, egyetlenegy nem maradhatott persze ki, a magyar, bejáratánál egy kürtőskalács-standdal. Jó volt látni, hogy nagyon sokan voltak kíváncsiak ránk, ide volt majdnem a legnagyobb sor, pedig a víz tematika elsőre annyira nem hangzik izgalmasnak. Belépéskor gyorsan fel kell menni az emeletre, majd spirálban lefelé haladva jönnek a kivetítések az ország vízkincsének kialakulásáról, a gyógyvizek hatásosságáról, majd a konkrét fürdőhelyekről is. Az egész egy nagy turistacsalogató egy meglepő, a fősodorból kilógó, talán pont ezért hatásos tematikával. Mondjuk a végén a nagy kupolateremben a pár perces vetítésen is csak a víz hömpölyög fel-le nagyon szépen, ennél a többi ország csábítóbban tudta bemutatni a sokszínűségét.

Jópofa a sörcsapra hajazó vízcsap is a kijáratnál, azon viszont kicsit meglepődtem, hogy a legjobb magyar vizeknek beállított márkák nagy részéről még csak nem is hallottam. A legtöbb ország pavilonjához hasonlóan a magyarban is helyet kapott a helyi gasztronómia remekeit bemutatni hivatott étterem, az étlapot viszont csak a tetején levő gulyásig néztük, mivel a 8500 forintnak megfelelő ár kicsit borsosnak tűnt.        

Két nagy tanulságot vontak le a gyerekek, miután este 10-kor bezártak előttünk a további pavilonok: egyrészt minimum reggel, de inkább már előző nap ki kellett volna jönnünk, ilyet utoljára a dániai Legolandban hallottam tőlük. Másrészt kinyilvánították igényüket arra, hogy majd menjünk a következő expóra is mindenképp. Nagy sóhaj után világosítottam fel őket, hogy ilyen bulit elvileg ötévente rendeznek, a mostanit a covid tolta el egy évvel, a következő meg jelen állás szerint 25-ben Oszakában lesz. Tuti szívesen mennék én is, higgyék el, de akkor arra már el is kezdhetünk havonta félretenni.

Aki viszont esetleg most kapott kedvet, Dubaj nincs messze. Kivéve persze, ha erős a szembeszél, akkor aztán küzdenek a legmodernebb gépek is, hogy hat órán belül Budapestre érjenek. Nem kétséges, Dubaj nagyon megosztó, vagy beleszeret valaki, vagy nem érti, hogy lehet milliók kedvence egy mesterkélt műváros. Egyszer ki kell próbálni, csak ne nyáron, mert májustól októberig elviselhetetlen a hőség. Január-februárban a legjobb, 25 fok körüli szép idő van. Jó volt újra előkapni a rövidnadrágot, pulcsi legfeljebb a túlhűtött belterekre kell.

Az árak is megfizethetőek. Repjegyek nagyjából 20 ezer forinttól indulnak egy útra, három légitársaság is repüli naponta több járattal Dubajt Budapestről, de különböző terminálokra. Egy negatív PCR-teszt kell a belépéshez, érkezési teszt (plusz az eredmény megérkezéséig karantén) jelenleg Magyarországról indulva nincs. Kötelező maszkviselés viszont igen, szabadtérre is. Be is tartják, jelenleg nincs nagy járványhullám, alacsony a fertőzöttszám. Szállások tömkelege van átlag nyugat-európai áron, az expóig is kiérő metró csúcsminőség, de a napijegy minden közlekedési eszközre jó és csak 1700 forintba kerül. A világkiállítás (felnőtt beugró pár ezer forint, gyerekeknek ingyenes) március utolsó napján zár.    

Fotók: Forbes / Ács Gábor