Dél-Amerika vonzó. Nagyjából azóta szerepelt a bakancslistámon, amióta tudok a létezéséről. A gyönyörű tájak, az elképesztő tradíciók, a helyi közösségek sokszor sokkoló mindennapjai mind „must see” elem, de mivel teljességgel eltér az európai életstílustól, komolyabb felkészülést is igényel.
Miután hosszú évek óta az utazás szerelmese vagyok, nagyképűen azt gondoltam, kisujjból kirázom egy kéthetes út megszervezését. Tévedtem. A perui utam során összegyűjtöttem pár tapasztalatot, ami hasznos lehet annak, aki egzotikusabb tájakra vágyik.
- Jobb, ha nem egyedül vágsz bele a szervezésbe
Persze manapság már nagyon felhasználóbarát a legtöbb repülőtársaság és szállásadó oldala, és gyakorlatilag 10 perc alatt lefoglalható egy utazás, mégis rengeteg olyan apró részletre kell figyelni, amihez minimum négy szem és két agy szükséges. A perui utunkat egy utazásszervező irodán keresztül foglaltuk le, és könnyebbséget jelentett, hogy egy tapasztaltabb versenyző segített eligazodni a külhoni, országon belüli járatok között. Ha egyedül kell mindezt átlátnom és észben tartanom, szerintem már az első három napban kudarcot vallok. Rengeteget segített, hogy utastársaimmal feloszthattuk egymás között a feladatokat, táblázatokban vezettük a legfontosabb infókat, és boomer-módon minden egyes dokumentumunkat kinyomtattuk és rendszereztük.
- Tájékozódj a helyi gazdasági-politikai viszonyokról
Nagyjából egy hetünk volt vissza a perui útig, amikor kiderült: a helyiek erőszakos tüntetéseket szerveznek az infláció miatt, kirakatok és orrok törnek be, és több turistacélpont útvonalát lezárták. A konzuli szolgálaton láthatólag nem csináltak nagy ügyet a dologból:
„ez Dél-Amerika, itt bármi megtörténhet”
– mondták, ezzel jelezve, hogy valójában nincs olyan, hogy „alkalmas időpont” a beutazásra. Végül 70 százalék esélyt saccoltak arra, hogy minden rendben lesz, mi pedig innentől napi szinten nyomon követtük a híreket, a konzulátus jelentését, a tüntetések útvonalát.
A hírek folyamatos figyelésére az aktuálpolitikai helyzettől függetlenül is szükség lett volna: egy olyan országban, ahol a mai napig erős maffiahatalom és korrupció uralkodik, fontos feltérképezni, hogy melyik terület biztonságos és mit érdemesebb kerülni. Túlaggódásra senkit sem buzdítanék – hiszen az tönkreteszi az utat –, a megszokottnál nagyobb fegyelemre viszont igen.
- Ne reménykedj az angolban
Ha szeretnél megismerkedni az autentikus, helyi közösségek életével (máskülönben miért mennél oda), jobb, ha nem az angoltudásodra alapozol. Esetünkben nem hogy a kisebb falvakban, de még a főváros turisztikai irodáiban is törték az angolt, és komoly kihívást jelentett egy-egy adminisztratív feladat lebonyolítása. És az még hagyján, ha csak banánt akarsz venni a boltban, na de egy összetettebb feladat, például egy vonatjegy lefoglalása sok fennakadással járhat.
És ez nem csak a technikai dolgok miatt fontos. Sok dél-amerikai országban nem írják ki az árakat a boltokban, hanem az alapján szabják meg, hogy helyi vagy külföldi vásárló tér be hozzájuk. Az európaiságunkat nem tudtuk volna letagadni, de valószínűleg sokat spórolunk, ha megtanulunk pár szót spanyolul.
- Más logika, más mentalitás, más tempó
Az utunk során az egyik legnagyobb kihívást a peruiak életstílusa okozta. Két hétből nehéz messzemenő következtetéseket levonni, de egy valami biztos: sok dolog lassabban és körülményesebben működik, mint azt megszokhattuk, és ezt a nyelvi akadályok csak még tovább nehezítik. Jó, ha egy programra több alternatívát is kinézel, és van A, B, C terv a tarsolyodban, ha valamelyik meghiúsul. Simán megeshet ugyanis, hogy a beígért járat mégsem indul, hogy a taxis menetközben meggondolja magát, vagy hogy nem ott tesz le a busz, ami a menetrendben szerepelt. Éppen ezért érdemes gondoskodni a mobilnetről is – ha nem vettünk volna 5 giga netet már a harmadik napunkon, még mindig Limában kóvályognánk.
Szintén idetartozik, hogy a kisebb településeken komoly aluliskolázottsággal küzdenek a helyiek – sokszor épp azok, akiktől a segítséget várnánk. Egyszerre volt tragikomikus és megrázó, amikor az Aguas Calientes-i pályaudvaron azért álltunk sorban közel egy órát a betűvel jelzett vagonoknál, mert a peronosfiú – mint kiderült – nem ismerte az ábécét. Végül az utazóközönség segített neki sorrendbe rakni a betűket, így jutottunk ki együttes erővel a kisvárosból.
Forrás: Unsplash// Bernardo Ramonfaur
- Az összeget, amivel terveztél, szorozd meg kettővel
Talán még soha életemben nem voltam olyan úton, ami belefért volna abba a költségvetésbe, amit elsőre, a száraz adatokra alapozva kiszámoltam. Nos, ez különösen igaz volt Peru esetében. Bár feltérképeztük előre a helyi árakat, és a belépőinket, menetjegyeinket is lefoglaltuk, sok plusz költséggel csak helyben találkoztunk. A váratlan akadályokkal mindig számolni kell. Esetünkben ilyen volt például az autóbérlés, ami egy bürokratikus csavar miatt meghiúsult, és a taxizás kapásból a kétszerezésre növelte a kiadásunkat.
Hasonló kategóriába esik a piacozás, az étkezés vagy a szállás. Jó, ha van anyagilag annyi mozgástered, hogy elutasíthass egy, az elképzelésednek nem megfelelő apartmant, vagy választhasd a drágább, de biztosan megbízható éttermet.
- Inkább a drágább opciót válaszd
Már az utazásunk előtt is többen figyelmeztettek: a Tripadviser és az Airbnb értékelései nem feltétlenül mérvadóak az elmaradottabb területeken, hiszen más a viszonyítási alapjuk, mint Európában. Alapvetően a low-budget utazások híve vagyok, és a hostelektől (régebben Couchsurfingtől) sem riadok vissza, de Dél-Amerikában mást jelent a biztonság és a higiénia kérdése, mint mondjuk Amszterdamban. Mi spórolni akartunk, te ne spórolj. A jó környék, a meleg víz és a lehúzható vécé aranyat ér egy olyan helyen, ahol fokozottan kiszolgáltatott vagy.
Viszonyításként: Limában hirdetnek Airbnb-t nyolcezer és huszonnyolcezer forintért is, per éj – a fotókon nem látszik elsőre a különbség, a térképen viszont már annál inkább.
- A Couchsurf és az egyéb utazófórumok a barátaid
Hiába veszed meg a legújabb útikönyvet, és hiába olvasod végig a Tripadviser ajánlásait, a legtöbb és leghasznosabb információt mindig a tapasztalat adja. A legtöbb tapasztalattal pedig kétségkívül a helyiek rendelkeznek, vagy egy olyan ismerős, aki több hónapot is kinn töltött az adott országban. Nekünk is egy ilyen barát segített abban például, hogy merre nézzünk szállást, milyen területeket kerüljünk el messziről, vagy hova mehetünk biztonsággal ebédelni. És mindez csak az alap, amin felül jöhetnek az izgalmas, kevésbé ismert látnivalók, az eldugottabb, szuper piacok, vagy a helyiek legkedveltebb bárjai.
A Couchsurf azért is kiemelt kedvencem, mert ott nemcsak szállást találhatunk, de tapasztalatot cserélhetünk a helyiekkel és az átutazókkal. Szinte mindig akad olyan helybeli, aki szívesen elkísér a kedvenc spotjaira egy jó beszélgetésért cserébe. Ha kicsit bátrabb vagy, vesd bele magad a Tinder világába. A tévhitekkel ellentétben nem csak párkeresésre alkalmas a platform: ha határozottan kinyilvánítod, hogy turistaként regisztráltál, sok jó fej, hozzád hasonló helyitől kaphatsz tippeket.
Forrás: Unsplash//Austin Ban
- Biztosítsd be magad minden egészségügyi kockázattal szemben
Nehezen tudok elképzelni olyan utazást, ahol nélkülözni lehetne a kulináris élvezeteket – a kaja mégiscsak a kultúra egyik legfontosabb hordozója –, de még mielőtt fejest ugranál a nyers halak világába, vedd számításba a várható végeredményt is. Az utazásunk előtt egy barátom azt javasolta, hogy az első hétre iktassunk be legalább három olyan szabadon variálható napot, amit, ha szükséges, a szálláson, pontosabban a fürdőszobában tudunk tölteni. Mi ezt túl nagyvonalúan kezeltük, aminek meg is lett a böjtje. Egymást követően dobtuk be a törölközőt, és sajnos volt olyan látványosság, amit a rosszullét miatt hagytam ki.
Pro tipp: érdemes felszerelkezni a legfontosabb gyógyszerekkel, de a helyiek tanácsa is mérvadó! A magasan fekvő településeknél sok szálláshely oxigénpalackot és saját termesztésű gyógynövékenyeket tart, a gyógyszertárasok pedig kellően tapasztaltak már a klasszikus turista-betegségek ellátásában.
- A nagy görcsölés közepette ne felejtsd el élvezni az utat
Amennyiben – hozzám hasonlóan – már gyomorideged van az imént felsorolt nyolc potenciális krízisfaktor miatt, most dőlj hátra, és vegyél egy mély levegőt. Tény és való, hogy sok tényezőre kell figyelni egy ilyen kaliberű kirándulás megszervezésénél, de sose felejtsd el azt, miért vágtál bele a kalandba. A perui kiruccanás alatt többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy bár sok macerával és idegeskedéssel jár az út, kompenzál mindaz, amit itt kapok. A tudatosság, a jó alkalmazkodóképesség, a felkészültség, a rugalmasság és egy jó csapat garancia a (nagyjából) zökkenőmentes utazásra – a többi pedig csak növeli a rezilienciát és tágítja a komfortzónát.
