Milyen a jó kórház? Milyen szempontokat kell figyelembe venni egy kórház akár 100 évre készülő terveinél? Miért múlik emberélet, vagy a betegápolás hossza egy jó épületterven? Rutkai Pál Andrást, a Healing Spaces építésziroda alapítóját kérdeztük, aki Amerikában tanulta a kórháztervezést, és részt vett svájci kórházak tervezésében, valamint pályázott a dél-budai Centrumkórház tervezésére is.
Felhasználási módjából adódóan sokkal komplexebbnek mondható a kórháztervezés megfelelő műszaki tartalmának kialakítása, mint talán bámely más ingatlanfejlesztési projekt esetében. A megfelelő kialakítás ugyanis a betegellátás hatékonysága okán akár emberéletekben is mérhető: változatlan, a fejlesztésre elkülönített pénzösszeg mellett egy jobb tervvel nagyobb tömeget jobban ki lehet szolgálni.
Az utóbbi évtizedekben pedig egyre fontosabb a kórházfejlesztési projektek során, hogy a műszaki és funkcionális igények mellett a készülő egészségügyi intézménynek építészeti értéke is legyen. Ez a műszaki-művészeti kettős szempont persze a tervező stúdiók általános kihívása (egyes fejlesztéseknél természetesen a hangsúlyok változhatnak, például egy kápolna sokkal inkább művészi feladat), de a gyakran a nehezebb élethelyzetekben előkerülő tér kialakításánál a funkcionalitás, a műszaki szempontból hatékony épületegyüttes mellett fontos a humánus, támogató megjelenésű környezet.
„Ebben látni egy nagyon komoly paradigmaváltást az elmúlt évtizedekben. Amerikában tanultam kórháztervezést, ott egy nagyon fejlett kórházépítészeti és dizájnkultúra alakult ki – nagyon sok olyan elemet emelnek be a kórháztervezésbe, ami akár szállodaépítészek, vendéglátók eszköze volt. Olyan anyagokat, színeket használnak, ami segít abban, hogy lebontsa a kórház intézményi hangulatát” – mondja Rutkai Pál András.
Fotó: Healing Spaces / Lars Visual
A kórházi élményt belső dizájnelemekkel, vagy akár művészetterápiával javító kialakítás közvetetten ahhoz is hozzájárulhat, hogy a betegek kevesebb időt töltsenek egy kórházban – ezzel a jelenséggel egyre komolyabb szakirodalom is foglalkozik.
„Nagyon sok vonzata van ennek. Urbanisztikai szempontból hol helyezzük el a kórházakat, az épület mennyire akar minket „agyonnyomni”, vagy akár a betegszobákat hogyan alakítjuk ki – gondolunk-e a hozzátartozó elhelyezésére is, aki adott esetben tud emocionális segítséget nyújtani és akár még a nővérről is leveszi a terhet – teszi hozzá Rutkai. – Sokat számít, hogy olyan környezetben legyen a beteg, ami segít abban, hogy ne a saját betegségére koncentráljon.”
Az sem teljesen mindegy, akusztikailag milyen komfortot nyújt egy-egy betegszoba: a zaj zavarhatja a betegek alvását, ami befolyással van a felépülés hosszára is – ezáltal az építészek már akár direkt módon is befolyásolhatják az ellátás hosszát.
„Magyarországon most már az állami szereplők is nyitottabbak erre. Sokszor olyan dolgokról beszélünk, amik nem is kerülnek sokkal több pénzbe, hanem inkább odafigyelést, gondosabb tervezést és egyfajta empatikus hozzáállást kívánnak. Hogy valaki belehelyezkedik-e abba a szituációba, hogy a betegágyon fekszik, és neki mi lenne a jó. Amerikában kezdték a betegeket sokkal inkább egyfajta ügyfélnek, partnernek tekinteni, és ezzel a hozzáállással lehet fókuszálni a magasabb szolgáltatás nyújtására” – mondja a szakember.
Ezek a tervek akár száz évre is készülhetnek
Rendkívül szabályozott építészeti szegmensről beszélünk – életek forognak kockán, a fertőzések szempontjából sem másodlagos kérdés a kialakítás, ezért egy kórház tervezésénél jóval több rendelet és irányelv mozdítja a mérnöki és művészi kezeket. Az elmúlt években a művészeti tartalom felértékelődése mellett itt is meg lehet figyelni egy változást, ami már az Egyesült Államokban szabályozási szinten is jelen van: már csak egyágyas betegszobák kialakítása megengedett, amit Európában az északi országok (például Dánia) is követnek. A német-osztrák-svájci régió egyelőre még engedi a két- vagy többágyas terek kialakítását, de a sokéves folyamat itt is az óceánon túl látott gyakorlat felé tolhatja az előírásokat.
„Magyarországon nekünk nagy segítség, hogy látjuk, mi történik tőlünk nyugatra – tudunk onnan meríteni. Látjuk, mi van előttünk, mi a jövő. Amikor a dél-budai Centrumkórház terveit adtuk be, már ott is egyágyas szobákkal terveztünk. Érdemes a műtők, szobák méreteinek tervezésénél az előírás fölé húzni a vonalat, mert ezek a tervek akár száz évre is készülhetnek. Fontos, hogy jövőálló fejlesztésekkel készüljünk – mondja Rutkai. – Nagyon érdekes, hogy
a technológiai eszközök zsugorodása mellett minden más változó egyre nagyobb helyet igényel, ezért is próbálunk olyan flexibilis megoldásokat alkalmazni, aminél a jövőben a lehető legkisebb beavatkozással tudunk adott esetben majd hozzányúlni egy kórházépülethez.”
A szabályozási különbségek, szabványok országonként (vagy Svájcban, ahol a Healing Spaces kifejezetten aktív, kantononként) operatív szinten sok pluszmunkát jelentenek, de a nyugati trendek hazai terepre való lassú beszivárgása miatt nagy versenyelőnyt is jelent.
„Ha Dél-Németországban látunk egy megoldást egy nagyobb problémára, akkor azt a korszerű megoldást adott esetben egy svájci pályázatban alkalmazhatjuk, és ezzel tudunk valami újat mutatni” – teszi hozzá a szakember.
Ilyen egy svájci kórház
Az egész építőipar előtt rendkívül nagy kihívás a fenntarthatósági kritériumok követése, az előremutató és környezetbarát megoldások alkalmazása. A kórháztervezés dimenziójában ugyan butaság lenne a teljesen passzív létesítmények építésének célkitűzése – hiszen a kórházak a nap 24 órájában, heti hét napon keresztül kell, hogy működjenek –, de az akár kétszázezer négyzetmétert is elérő szuperkórházaknál a hatalmas léptékek miatt már az sem mindegy, milyen anyagokat használnak fel.
Fotó: Healing Spaces / Lars Visual
„Kevés olyan szegmens van, ahol ez ennyire zavarbaejtő lehetne – amikor egy olyan kórházat tervez valaki, ami károsanyag-kibocsátásával, vagy épp a felhasznált anyagokon keresztül teszi beteggé, betegebbé az embereket. A foglalkozásköri asztma kórházi dolgozóknál sokszor azért alakul ki, mert a nehezen tisztítható felületekhez erős vegyszereket kell folyamatosan alkalmazni. Ezért a kórháztervezés a fenntarthatósági kérdés zászlóhordozója kell, hogy legyen” – mondja Rutkai, aki a puszta méretek okán is fontosnak tartja a megfelelő anyaghasználatot. Svájci, Yvedon-les-Bains városához készített tervpályázatában például kifejezetten kerülte a műanyag használatát, csak a padlóburkolatok esetén mintegy harmincezer négyzetmétert – PET-palackokban kifejezve hárommillió darabot – spórolt. „Budapesttől Debrecenig egymás mellé rakosgathatnánk a palackokat. Ez óriási felelősség” – teszi hozzá.
A fenntarthatóság jegyében pedig fontos, hogy ne bontsuk el régebbi kórházainkat, hanem a folyamatos megújulás jegyében alakítsuk át a belső tereket. A belvárosi, régi kórházak esetében azonban nem annyira egyszerű a helyzet: a lassan százhúsz éves épületeket nehéz korszerűsíteni, főleg a fenntartható elvek mentén. „Szinte lehetetlen pontosan ugyanarra a funkcióra újrahasznosítani őket. A high-tech funkciókat ki kell vinni ezekből a pavilonokból, amire jók lehetnek, azok az oktatási, adminisztratív funkciók vagy a járóbeteg ellátás – műtőt, intenzívet azonban nem lehet már ezekben az épületekben gazdaságosan kialakítani. ”
