Február harmadikán nagyot zuhant a korábban Facebook néven ismert, most épp Metának hívott cég részvényeinek árfolyama. Egyik nap még 323 dollárt kértek a holdingcég papírjaiért, másnap pedig száz dollárral kevesebbet. A felfelé történő korrekcióra pedig azóta is várnak a részvényesek. Pedig a Meta mindent megígért, amit lehetett. Olyan jövőképet festett, amiben a cég olyan megkerülhetetlen lesz, mint amennyire néhány éve volt.
Mark Zuckerberg tavaly nyáron jelentette be, hogy a Facebook a jövőben egy metaverzum cégként tekint magára. Céljuk pedig, hogy olyan mindenhol jelen lévő technológiai alapot építsenek, mint amilyennek most a mobilinternet számít. A bemutató után Zuckerberg több hosszú interjút is adott, amelyekből kiderül, hogy nem csupán a 3D-s, virtuális szemüvegen át látható világot nevezi metaverzumnak, hanem akár a két dimenziós, monitoron át használható szolgáltatásokat is.
Virtuális világ egyenesen egy 1996-os Wired magazinól
Ez a tág definíció teszi egyszerűbbé annak a megértését, hogy pontosan mi a metaverzum. 2D-s virtuális világok ugyanis a Facebook 2004-es indulása előtt is voltak már, sőt azt is bizonyították, hogy a játékost teljesen bevonó, immerzív játékélményt tudnak nyújtani.
Zuckerberg azonban nem egy játékteret képzelt el, hanem egy olyan technológiát, ami a munka, a szórakozás és a játék tere is lehet, attól függően, hogy melyik részében tartózkodunk.
Harmincéves álom
A metaverzum kapcsán legalább három science fiction művet szokás emlegetni előzményként. Ha a könyveket és a filmes feldolgozásokat külön kezeljük, akkor még többet. Ami egészen biztos, hogy az egyik ilyen előkép William Gibson Neuromancer-ében megjelenő kibertér, ami valójában a korai webre, egy céges hálózat sematikus ábrájára és egy neonreklámokkal teli főutcára egyaránt emlékeztető hely.
Gibson természetesen legendásan nem volt számítógépes ember, amikor megírta a könyvét, és azóta sem az.
Számára a kibertér az a hely volt „ahol a távolsági telefonhívások történnek”, ami nem is olyan rossz hasonlat, mint gondolná az ember. A kibertérből viszont hiányoznak a felhasználók: itt adatok vannak, az azokat őrző céges hackerek és őrprogramok.
Kint ugyan minden rohad, de a 3D-s Facebook elég menő
Neal Stephenson 1992-es sci-fi szatírája, a Snow Crash már tartalmaz egy nagynak indult, de nagyrészt üres virtuális bolygót, amit még metaverzumnak is hívnak. A regény hőse, Hiro Protagonist, pedig tag a legmenőbb negyedben található, a legdrágább virtuális telekre épült legmenőbb klubban. Ennek a világnak már vannak civil felhasználói is, igaz, maga a világ nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az ingatlanbumm elmaradt. Végül pedig az utóbbi évek leglátványosabb, nem disztópiának vagy szatírának írt, ám legkönnyebben annak olvasható műve is előkép. Ez pedig Ernest Cline Ready Player One-ja, amiben a metaverzum helyi verziója egy óriási játékterem, ahol a különböző típusú játékok között átjárás van, így az ember egy avatárral, azaz virtuális énnel vehet részt mindahánnyal. Igen, közben kint a világ szétesett, munka nincs, adósrabszolgaság és nagy cégek vannak, de legalább nagy felbontáson fut a Quake.
Így néz ki 2021-ben a Second Life (Fotó: Linden Labs)
A regények szépsége, hogy a virtuális világot legalább háromszor népszerűvé tették már a technológusok között. Jaron Lanier, aki manapság inkább technológiakritikusként ismert a kilencvenesek elején drótozott be kiszárított medencéket, hogy ott kezdetleges, maroknyi pixelből álló VR-ben bolyongjon.
A World of Warcraft szigorúan kétdimenziós játék sikere után újból megpróbálták az emergens (értsd: előre meg nem írt) történeteket kínáló virtuális világ megépítését a kétezres évek elején, ez volt a Second Life. Az Index székházat nyitott, a U2 és a liverpooli filharmonikusok koncertet adtak, de sikeressé nem vált a kezdeményezés. Elvben még most is működik, de nem sok szó esik róla, mert amikor elindult nem volt ott mit csinálni.
Bezzeg ma!
El kell ismerni, hogy a korábbi próbálkozásokhoz képest most parádésan jó hardverrel futhatnak neki a próbálkozók. A modern VR-szemüvegek ugyan nem terjedtek el széles körben – az AR, azaz kiegészített valóság eszközök pedig még ennyire sem –, de már nem feltétlenül okoznak azonnali rosszullétet. Az azonban Zuckerberg is elismerte, hogy még mindig nehéz a Quest 2 VR-egység, amit az ember a fején visel. A Meta vezetője szerint az évtized végére nagy változás fog beállni, ami majd hozzáférhetőbbé és kényelmesebbé teszi a technológiát. Erre szükség is van, ha nem egy-két órát, hanem egy nyolcórás munkanapot, plusz némi szórakozásra szánt időt kell benne tölteni.
Arra is szükség van, hogy a virtuális világot a külvilágra vetítő AR elterjedjen. Mert egyelőre az Aviva biztosító felmérése szerint a VR-forradalom a káresetek növekedésével járt. Egy felhasználó a plafonon pörgő ventilátorba nyúlt bele, egy másik a bútornak ment neki, pedig csak belefeledkeztek a játékba, elfelejtve, hogy van körülöttük egy fizikai világ is. Akad még számos széttört tévé is. Aki katasztrófákat szeretne nézni – ez természetesen nem értékelhető adat, csak anekdotikus – a VR to ER nevű (azaz A VR-ből a sürgősségire) topikot böngészhetik a Redditen).
Eladó lakás, örökpanorámával a szerverre
Vastag tucatnyi cég jelentette be, hogy milyen befektetéseket eszközöl a metaverzumba. Ezek a bejelentések akár úgy is feltüntethetik a metaverzumot, mint egy értelmezhető projektet. Egyszer a technológiai ipar már kipróbálta azt, hogy a nem kellően pontosan definiált állításokkal hatalmas lufikat lehet fújni. A technológiához nem értő olvasó már most is azt gondolja, hogy az MI, amiről az újság megírta, hogy receptet kísérletez ki, arcot ismer fel és leírás alapján rajzol képet ugyanaz a szoftver.
Miközben általános mesterséges intelligenciák helyett cseppet intelligens szerszámaink vannak.
Ugyanígy az sem mindegy, hogy hol költ éppen pénzt a Gucci, a cég, amelyet Facebooknak hívtak, vagy bármelyik kockázati tőketársaság.
A játékokban és a virtuális világban nehezen értelmezhető a lokáció fogalma (Fotó: Bethesda)
Ez az egyetlen információ, amivel törődnünk kell, mert a fizikai világ szabályai nem működnek a virtuális világban. Mennyivel nehezebb beírni azt, hogy bing.com annál, hogy google.com? Ennyivel ér többet, ha „jó helyen” van a metaverzumban a birtokunk annál, mint ha „rossz környéken” van a házunk. A fizikai világban a távolságok valósak, a város szövetén keresztül navigálunk az egyik helyről a másikra. Ezek a korlátok a 3D-s világban megszűnnek ugyanúgy, ahogy a reggeli munkába járás. A város fizikai alakjának értelmezhetetlenné válása azonban az ingatlanspekulációs lehetőségeket is megszünteti. Nem lesz olyan ingatlanos, aki a lokáció szót mantrázná nekünk.
Ülünk és nézzük a villogó fényeket
A metaverzum egyik nagy ígérete, hogy a szórakozás új helyszíne lesz. Olyan digitális Las Vegas, mint amilyet a Ready Player One-ban láthatunk. Hogy ezt az ötletet kellőképpen értékeljük, mélyre kell merítenünk a vödrünket a múlt kútjába. 1994-ben kérdezte meg a Rolling Stones tagjait a The New York Times, hogy milyen érzés az első, a kibertérben fellépő rockzenekarnak lenni. Tudniillik húszperces, fizetős fellépést tettek elérhetővé képpel és hanggal. A felbontást mindenki képzelje el.
Később volt aztán koncert a Second Life-ban, léptek fel sztárok a Fortnite videojátékban, lehetett nézni Foo Fighterst és Imagine Dragonst az Oculus VR-szemüvegével. Harminc éve visszatérő ötlet, hogy az új, és egyre javuló, 3D-s megjelenítési technológiákat koncerttel kell bemutatni.
Zuckerberg azt is ígérte természetesen (és ez a nagyobb súlyú közlés), hogy a munka új helye lesz a metaverzum. Mindez egy évnyi koronavírusos lezárás után, amikorra mindenki megtanult Zoomon és Teamsen megbeszéléseket tartani és csoportmunka szoftvereken keresztül dolgozni. A mai napig nem látszik, miben tér el pontosan a Meta elképzelése, azon túl, hogy térszerűvé teszi ezeket a munkahelyeket, hogy aztán odamehessünk a munkatársak virtuális asztalaihoz és fecsegéssel zavarjuk őket a munkában.
Pont, mint egy valódi irodában.
Kisördög a vállon
Kellő mennyiségű akarattal és pénzzel létre is lehet hozni egy olyan 3D-s világot, amit a Meta akar. Számos példa van arra, hogy a kor legjobb technológiáját felvonultató virtuális világok készültek. A bukásukat viszont hol az érdektelenség okozta, hol az, hogy nem lehetett ott mit csinálni. A World Wide Webet, amin a Facebook és a Google is található, illetve ahol a Wordle és a Pornhub is üzemel, az tette naggyá, hogy egy kliensprogram segítségével be lehet járni az egészet.
Ez a kliensprogram a böngésző.
A forintunk a fizetési szolgáltatóknak hála ugyanúgy érvényes, ha az Amazonon akarjuk elkölteni, mintha az OnlyFans-en tennénk. Kivételt azok a jószágok jelentenek, amelyeket az internet újabb, silós berendezkedésű szegleteiben szereztünk be. Egy Amazonon vett könyv vagy egy Netflix-film nem továbbvihető, az utóbbit nem is birtokoljuk. A videojátékos vagyon sem hordozható, de akár egy Google chatszolgáltatásból egy facebookosba költözés is kényelmetlen, több órát igénylő folyamat.
A legnagyobb kérdés, hogy a metaverzum olyan átjárható lesz-e, mint a web, vagy olyan kötött, mint a nagy silószolgáltatások.
Ez lényegesebb is annál, mint hogy a Meta kitalálja-e hogy lesz-e az figuráinknak lába, illetve bele lesz-e programozva a rendszerbe, hogy a zaklatás megelőzésére automatikusan távolságot tartanak-e egymástól az avatárjaink.
Borítókép: A Meta 2021. októberi Connect eseménye
