Wifi-jelet sugárzó lámpák, kilométeres felhőkarcolók és napelemparkok – új, mesterséges várost kreál magának Egyiptom. A hat és fél millió lakost váró kísérlet harmada már elkészült, tervek szerint az ország adminisztratív funkciói teljesen átköltöznek a még nevenincs főhadiszállásra. Megoldja-e azt a problémát, amiért megragadták a milliárd dolláros lapátot?
Decemberben szedheti a sátorfáját az egyiptomi kormány. Most azonban nem puccs áll a háttérben: az adminisztratív funkciók az ország által mesterségesen felhúzott, egyelőre névtelen (eddig csak Új Adminisztratív Fővárosként emlegetett) településre költöznek.
A kormány a Reuters szerint hat hónapig próbálgatja új lakását, a következő években azonban 6,5 millió egyiptomi állandó lakhelye lehet a város.
Kivételesen nem a Közel-Keletről, főleg az Öböl-menti térségből ismert dekadenciáról van szó: valós probléma, a túlnépesedés miatt kezdte el hatalmas beruházását Egyiptom. Közel sem biztos azonban, hogy ezzel egy csapásra sikerül megoldani a túlzsúfoltságot, és a társadalmi egyenlőtlenség is sokkal láthatóbb lesz, mint valaha.
Hawaii, dizsi, napfény
Nem ismeretlen fogalom a főváros költöztetése az egyiptomiak számára. Sőt, már évezredes hagyomány. A magát Ehnatonná átnevező IV. Amenhotep fáraó vallási reformok közepette az újonnan építtetett Ahet-Atonba költöztette kormányzását még az időszámításunk előtti 1300-as években.
Hiába ugrunk innen nagyot – közel 3300 évet –, a luxus mértéke maradt fáraói: az Új Adminisztratív Fővárosban minden megtalálható, mi szemnek-szájnak, földi halandónak és Hórusz gyermekének ingere.
A Kairó ezeréves uralmát váltó város a tervek szerint 21 lakóövezete és 25 további „dedikált” – többek között kormányzati és diplomáciai – negyede hat és félmillió embert fog elszállásolni. Okosvárosként fejlesztik az új metropoliszt: az utcalámpák nem csak fényt, hanem wifi-kapcsolatot is szolgáltatnak majd, a monorailnek nevezett vasútrendszer felel majd a lakók apportírozásáért, valamint egy majdnem manhattani méretű parkot is kap a névtelen város.
Kékestető-méretű obeliszk tornyosul majd az afrikai égbolt felé. Az Oblisco Capitale a világ legnagyobb épülete lehet majd, már ha a dubajiak nem kapnak vérszemet, és tesznek a Burj Khalifára egy 173 méteres sapkát. Forrás: Wikimedia
A beruházás ékköve egy, a fáraói időket idéző obeliszk-épület lesz: az Oblisco Capitale ezer méteres magasságával 172 métert verhet a rekordtartó dubaji Burj Khalifára.
Míg az Oblisco a várható 2030-as befejezésével még egy darabig várat magára, a beruházás szűntelenül menetel előre: már több épület és felhőkarcoló is elkészült (vagy váza elérte a végleges magasságát), ami lehetővé teszi a kormány decemberi költözését. Ilyen köztük az igen szerényen elnevezett, 3 milliárd dollárból készülő Iconic Tower is, ami jelenleg Afrika legmagasabb épülete a maga 385 méterével.
A hadsereg fog rajta nagyot kaszálni
Helyszűke miatt épül az Új Adminisztratív Főváros, ugyanis túlnépesedett Kairó és maga Egyiptom is. A ország az Összkép összeállítása szerint az utóbbi tíz évben közel másfél millió lélekszámmal gyarapodott,
a 2020-as 100 milliós lakosság pedig 2030-ra akár 128 millióra is nőhet.
Kairóra ebből közel 21 millió ember jut, és várhatóan a népesedési bővülés is itt fog lecsapódni. A Budapestnél 35-ször sűrűbben lakott városban már évek óta komoly probléma a helyhiány, ezért is egyezett meg Egyiptom az Egyesült Arab Emírségekből érkező Capital City Plannersszel: a 2015-ben megkötött, 58 milliárd dolláros üzlet szerint a cél egy új, modern, élhető és fenntartható város létesítése a Szaharában, Kairótól mintegy 45 kilométerre.
A Construction Review Online beruházást krónikázó írása szerint már ekkor a színre lépett Kína: amint a Capital City Planners és az egyiptomi állam közös munkálatai lelassultak, az arabokat a Kínai Állami Építőipari Társaság (China State Construction Engineering Corporation, CSCEC) váltotta az ügyletben.
A megállapodás szerint a kínaiaknak 45 milliárd dollárból kellett felhúzniuk egy parlament-komplexumot, tizenkét miniszteri épületet és egy nagy, kongresszusi-kiállítói központot.
21 millióan élnek Kairóban, a lakosság a következő évtizedben akár meg is duplázódhat. Ezért kell a hely. Fotó: Jack Krier
A beruházást az egyiptomi oldalról a Városfejlesztési Közigazgatási Központ (Administrative Capital for Urban Development, ACUD) felügyeli. Érdekesség, hogy az ACUD többségi, 51 százalékos tulajdonosa maga az egyiptomi hadsereg. Ez remekül illusztrálja az országban a katonaság gazdasági- és politikai rendszereket is igen komolyan behálózó szerepét, amit a jelenlegi elnök, Abdel Fattáh el-Szíszi katonai puccs során történő hatalomátvétele indított el.
A hadsereg pedig igen jól jár a milliárd dolláros fejlesztéssel, ugyanis nem csak a kontót állják: komoly bevételeik lesznek az eladott lakások után, valamint a kormány és az adminisztratív hivatalok által hátrahagyott, központi helyen lévő és ezáltal értékes kairói épületeket is a katonaság fogja menedzselni.
Negyvenöt kilométeres szakadék
Sokan kritizálják az egyiptomi puccparádét, ugyanis félő, hogy csak tovább mélyíti a társadalmi leszakadó rétegek és a gazdagok közötti különbséget a milliárdos beruházás. Habár a kormány és a gazdagabb népesség költözése gyakorlatilag tényleg helyet szabadít fel Kairóban, valamint az új város valóban közel hétmillió új lakhelyet szolgáltat,
pont azok nem fogják tudni megengedni maguknak a költözést, akiknek igazán szükség lenne rá.
A baj csak az, hogy a problémát tovább mélyíti a beruházás. Kritikusok szerint inkább Kairó nyomornegyedeinek fejlesztésére kéne a pénzt költeni. Innen azonban valószínűleg nem érkeznének a zsíros falatok a katonaság számára. Fotó: Alex Azabache, Unsplash
A túlnépesedés Egyiptomban is elsősorban a szegényebb területeken probléma, az új metropoliszban azonban egy átlagos, kétszobás lakás közel 50 ezer dollárba – nagyjából 16 millió forintba – kerül. Míg Magyarországon egy ilyen árcédulával ellátott modern lakásért jóformán a legőrültebb black friday-es, mindent eltaposó őrületet is megszégyenítő tömeg alakulna ki, az egyiptomi népességnek ez megfizethetetlen kategória.
A politikai és gazdasági elit arrébbköltözésével már kínosan szembeötlő lesz az a fizikai szegregáció, amit a 45 kilométeres távolság szakadékként mélyít a társadalmi rétegek között.
Ha az új metropolisz városkapuja pedig nem fogadja be a szegényebb lakosokat, Kairó egy évtized alatt a nyomorpornó-turizmus fellegvárává alakulhat.
Olajmágnásoktól másolt házi feladat
Nem csak Egyiptom kezdett hatalmas városépítésbe az elmúlt évtizedben, a MENA-térségben (Middle East and North Africa, Közel-Kelet és Észak-Afrika) népszerű trendről beszélhetünk. A modern, okos metropoliszok építői között az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) országai (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Omán és Bahrein) mutatnak követendő példát az egyiptomi beruházásnak.
A GCC-országokban azonban merőben mások a megfontolások: a kőolajban kőgazdag államok elsősorban az olaj nemzetközi árától való gazdasági kitettségtől rugaszkodnának el, turisztikai céllal húzzák fel új oázisaikat.
500 milliárd dollárból épül Szaúd-Arábia szupervárosa, a Neom. Első negyedei 2025-ben kerülhetnek átadásra. Forrás: Neom
A légi közlekedési ágazat tudatos pörgetése mellett az infrastrukturális fejlesztések kiemelkedő szerepet kapnak a már meglévő városokban is, hogy bevonzhassák a turistákat, e fejlesztések mellé csatlakozik a gigametropoliszok felhúzása.
A szaúdiak egy Neom nevű, 26 ezer négyzetkilométeres városra közel 500 milliárd dollárt költhetnek, és még hat másik projektben is érdekeltek.
Katar a jövő évi labdarúgó-világbajnokságra épít egy új, Lusail nevű várost mintegy 45 milliárd dollárból, de lapátot ragadt Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek és Omán is, akik szintén milliárdokat ölnek a mesterséges városaik felfuttatására.
Bor`ítókép: Az Új Adminisztratív Főváros egyik tervezett kongresszusi központjának látványterve. Fotó: ACUD
