Nyakig benne lenni az üzletben, majd egyik napról a másikra hátat fordítani annak és új működésre váltani. Igen ám, de nem ennyire egyszerű nekilátni a váltásnak, nagyon hamar elbizonytalanodhatunk a kiszállást követően. Még a virtuális pénzügyi világot biodiverz ültetvényre váltó, papíron elméleti matematikából ledoktorált Tkacsik Mártának is napról napra van mit tanulnia, elvégre a természet is egy komplex rendszer – ha nem még komplexebb. Évadzárójához érkezett a Re-business podcast második etapja.
Mártát, a Patikakert alapítóját már a Re-business egy korábbi adásában is hallhattuk: az elsők között, a 80-as évek végén kezdett el internettel foglalkozni (még e-mailcíme is neki volt elsőként saját régiójában), majd az évek előrehaladtával internetbankkal, e-business-szel és elektronikus pénztárcával is, 25 éves működése során pedig az IBM-nél és a PwC-nél is megfordult. Emellett saját, vezetési tanácsadási cége is volt, ahol nagy banki, ügyfélszolgálati rendszereket alakítottak ki. Büszke volt rá, imádta.
Mégis úgy döntött, kiszáll az egészből, az internetet pedig kertészkedésre cseréli.
Tette mindezt Márta a covid előtt – úgy érzi, kicsit hamarabb is lépett, mint a világjárvány miatt a városból a természetet megrohamozók. A podcastban sem tagadja: az internet után immáron másodjára is megérte az életben, hogy furán nézzenek rá egy döntése miatt, ahelyett, hogy pénzt keresne és sikereket érne el. Szó se róla, abszolút bele volt habarodva az internetbe, mint mondja is:
„Az innováció volt a lényegem, mindig olyasmivel foglalkoztam, amivel még mások nem.”
Ehhez képest jött a teljes fordulat, és most épp biogazdaként ténykedik élelmiszeripari feldolgozó üzemmel és biodiverz ültetvénnyel.
A természet diktál
Ahhoz képest, amivel 25 évet foglalkozott, a Patikakert nagyon más: Mártának itt meg kellett tanulnia nagyon alázatosnak lenni, belátni, hogy eddig hiába maga döntött mindenről, eszközökről, határidőkről, mérőszámokról, még ha az ember alkotó lény is, a nagy dolgokat nem ő dönti el. Végső soron mégiscsak a természet része. De így teljes az élet: hiányzott neki, hogy ne csak ő diktáljon. A természet ezt végül megoldotta számára.
Nem utolsó szempont volt a váltásban saját egészségének megromlása. Márta ennyiben szerencsés volt, hiszen megtehette, hogy új dimenzióra és új feladatokra vált. Ezeket a feladatokat hasznosabbnak is tartja, mintha „továbbvirtualizálná a világot”, ezen a területen ma már úgyis sokan jelen vannak, mindenbe bele tudunk avatkozni. A lényeg Márta szerint, hogy
„van egy másik részünk is, ami nagyon is kötődik a természethez”.
Márta mindig is a komplex dolgok híve volt, ebben a természet aligha különbözik korábbi szakterületétől. Az átállás előtti években is már kutatásokat olvasott, de mindmáig megmaradt nála a folytonos tanulás. Mint mondja is: a visszavonulás folyamata nem lineáris, egy teljesen új tér nyílik ki általa.
Mikor Márta rájött, hogy a váltás segít rajta, rádöbbent, hogy igenis az lesz a feladata, hogy másoknak is segítsen. Ahogy ő fogalmaz: előtte az emberek közötti kommunikáció kiépítésén dolgozott, ma már azt tartja küldetésének, hogy az ember és a természet közti kommunikációt is visszahozza. Már-már metaforaként hozza a példát:
ezelőtt is rengeteg előadást tartott a netbankolásról, csak akkor még pódiumról. Onnan szembevilágítva nem látta az emberek szemét, ma már igen.
Üzleti énje ebben a formában már alig jelenik meg: Mártát kevésbé érdekli a pénz, azon felül viszont igenis többet ad neki vissza a Patikakert, mint amennyit ő beleöl. Hogy közgazdasági értelemben hogyan viseli a veszteséget? Hát úgy, hogy kap helyette mást.
„Azok az emberek, akik szeretnek a nulláról alkotni, nem a pénzt nézik soha” – mondja, hozzátéve, hogy persze sosem bánta, ha megfizették, de ettől még az elsődleges szempont sosem ez volt. „Ha az lenne, elveszne a fókusz.”
Felkészülés a kiszállásra
Bevallása szerint Márta megtalálta a teljességet, de ettől még nem áll le. Ha valamit áthozott a korábbi életéből, hát azok az Excel-táblák (bár a számok, mint mondja, „nevetségesen” kisebbek), a tervezés, hogy mindent rendszerszinten próbál megérteni. A különbség szerinte most annyi, hogy itt még bonyolultabbak a rendszerek.
Korábban minden pillanatban a megoldást kereste, most emellett az is a feladata, hogy belássa: nem tud mindent befolyásolni, és ezzel nincs is semmi gond.
Volt az elején olyan fázisban, amikor érezte, „nem komplett”, mert rengeteget dolgozik, pedig nem lenne muszáj. Sokan inkább azt az utat választják, hogy elérnek valamit, majd felélik annak a gyümölcsét. Ilyen értelemben Márta nem szállt ki.
Mit tanácsol Márta azoknak az üzletembereknek, akik ugyanúgy a kiszálláson, a váltáson gondolkoznak? Óva inti őket attól, hogy felkészületlenül lássanak neki. Saját példájával szemléltetve:
„Kívülről egy nagyon idilli környezet, de azért a mindennapok ugyanúgy kemények, ugyanúgy van gép előtti munka.” A gyomláláson kívül megmaradt a menedzsmentrész is: mindent neki kell csinálnia, ilyen egy mikrovállalkozó élete.
Azt is fel kell tudni dolgozni, hogy az ember, miután egy bizonyos területen biztonságot és önbizalmat szerez, hirtelen belevág egy olyan dologba, ahol ő „nulla”: „Ez nem triviális, más területen hozzá voltunk szokva, hogy elismert szakemberek voltunk.”
Hogyan lehet a váltásra felkészülni? Márta szerint „szeretni kell a komplexitást”, és arra is fel kell készülni, hogy egyedül kell végigküzdeni a kezdeti önbizalom-hiányos periódust.
Aki megszokta, hogy valamiben elmélyed, abban pedig nagyon jó és verhetetlen, „az nem fogja jólérezni magát, mindig ki fogja zökkenteni valami apróság, ami zavarni fogja”.
A Mártával való beszélgetésen túl, az adás végén szereplő Fordulópont rovatban Simó György, a Day One Capital társalapítója is felbukkan (egy korábbi adásban már őt is hallhattuk), hogy elmesélje a felvilágosodás sztoriját. A teljes epizód itt hallgatható végig:
Címlapkép: dr. Tkacsik Márta. Fotó: Patikakert.