A matematika szép – mondja csillogással a szemében Lovász László világszerte elismert matematikusunk, akit a Yale-en vagy a Princetonon is tárt karokkal várnának, mégis főként Budapesten kutat és tanít. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöki székét is megjáró László már kamaszkorában csodagyereknek számított, pályafutása során pedig az összes rangos díjat megkapta, nemrég például a matematikai Nobel-díjnak tekintett Abel-díjat. A 73 éves kutató a számítógép-tudománnyal összekapcsolva a „futottak még” matematikai irányzatok közül a fősodorba emelte a gráfelméletet. Ajánló az októberi magazinból.
Mikor húzhatták át utoljára ezeket a foteleket? – töprengek a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet második emeleti előterében, a fővárosi Reáltanoda utcában. Előttem Lovász László – mint megtudom, egyik – szobája, ez épp a diszkrét matematika tanszéken. Neve alatt semmi titulus, csupán régi kollégájának, T. Sós Verának, a szintén elismert matematikusnak a neve – vele osztozik a szobán.
Közvetlenül az ajtó mellett egyetemi emlékeket ébresztő dupla tábla, teleírva levezetésekkel
(közelebbit sajnos nemhogy én, de programtervező matematikusként végzett, szerintem kellően geek férjem sem tud mondani a témát illetően, amikor később megmutatom neki a fotót).
A tábla előtti asztal két felén egy-egy üres pohár, mellette kréták, a fotelek kárpitozásán a szakadt ülőrészeknél durván látszik, hogy sok időt töltenek a kutatók a tábla előtt töprengve, közvetlenül László ajtaja előtt. Ez lenne hát a magyar matematika egyik szentélye, az első Zoom-interjú után ide beszéltük meg a második találkozást Lovász Lászlóval.
Valószínűleg bármelyik külföldi egyetem matematika tanszékén tárt karokkal várnák Lászlót,
a Princetontól a Yale-en és a Vanderbilt Egyetemen át a Bonni Egyetemig sok helyütt megfordult több mint ötvenéves pályafutása során. Ráadásul négy felnőtt gyermeke közül három külföldön, Amerikában él – ő azonban itthon tanít és kutat azután is, hogy MTA-elnöki megbízatása lejárt.
Joggal merül fel, hogy professor emeritus, a világ legelismertebb matematikusainak egyike lévén válogathatna a jobbnál jobb külföldi ajánlatok között.
A felvetésre csak annyit mond, hogy feleségével szeretnek Magyarországon élni, és még ha lelkileg nehéz is gyermekeik távolléte, korábban is úgy gondolták, hogy hosszabb-rövidebb külföldi tartózkodás, szakmai utak után itt szeretnék eltölteni idősebb éveiket.
„Aki tehetséges, olyasmit lát, amit más nem” – mondta róla a portrécikkben Mérő László matematikus-pszichológus. Fotó: Orbital Strangers
„Nem öltöztem alkalomhoz illően” – mondta az idén egy nagyon fontos pillanatban. Hogy mikor, az kiderül a szeptemberi magazinban olvasható cikkből. Szó van benne arról is, hogy hogyan élte meg László az MTA-elnökséget, kinek mondta el először, amikor megkapta az Abel-díjat, miért alakult kalandosan még az átkosban első konferenciarészvétele, hogyan abszolválták a többlaki kutatói életformát több kisgyerekkel, és mennyit fizetett a Microsoft a magyarországi matematikai tehetséggondozásra azért, hogy amerikai kutatási részlegükhöz csábítsák Lovász Lászlót.
Olvasd el a teljes cikket az októberi magazinban! A cikkben Mérő László mellett megszólal Lovász kutatótársa, Barabási Albert-László, valamint Lovász László Amerikában élő lánya is.
