Afganisztán rendkívül gazdag ritkaföldfémekben, Peking pedig már el is kezdett finoman barátkozni a Talibánnal. Kínától pedig nem áll távol, hogy gazdasági programok keretében használjon ki országokat.
Lehet, hogy Kína máris benyomulna az Egyesült Államok helyére Afganisztánban, hogy kiaknázza az ország értékes természeti kincseit – írja a CNBC.
Afganisztán rendkívül gazdag ritkaföldfémekben, lantánban, neodímiumban és cériumban, de ezüst, arany és zink is bőven található az országban. Igen tág becslések vannak, ezer és háromezer milliárd dollár közé teszik a természeti kincsek értékét.
Afganisztán gyakorlatilag egy hétvége alatt esett el, a kivonuló amerikai csapatok helyét azonnal átvették a tálibok, mára szinte az egész ország a Talibán irányítása alá került. Shamaila Khan, az AllianceBernstein egyik igazgatója a CNBC-nek azt nyilatkozta, hogy a hatalomátvételt követő káoszban már jól látszik, hogy
Peking elkezdte felmelegíteni a viszont a Talibánnal, Kína célja pedig pont a természeti kincsek kiaknázása lenne.
Honnan sejtjük, hogy ez a cél?
Hua Csun-jing kínai külügyi szóvivő tegnap arról beszélt, hogy Peking „baráti kapcsolatokra” törekszik az új afgán vezetéssel, nem üríti ki a helyi nagykövetségét, és hajlandó támogatni az ország újjáépítést. Az amerikai és a nyugati sajtó egy része a szavakat úgy értelmezi, hogy Kína azonnal kész betölteni azt az űrt, amit az Egyesült Államok hagy maga után az országban. Ennek pedig része lenne, hogy kiaknázza a természeti kincseket.
Peking évek óta erősíti jelenlétét a térségben, egész Belső-Ázsiában gazdasági programokon és hitelezésen keresztül. Az Övezet és út kezdeményezés célja, hogy Peking infrastrukturális projekteken át hozzájáruljon elmaradott területek fejlődéséhez, Ázsiától, a Közel-Keleten és Kelet-Európán át Afrikáig és Latin-Amerikáig.
Ám – ahogy azt a G7 remekül összefoglalta – a programot bíráló elemzők és politikusok gyakran a korrupció terjesztésével, diktátorok pénzelésével, gyarmatosítással vádolják Kínát, a legvérmesebbek szerint a terv eleve arról szól, hogy Peking felvásárolja és adóssággal magához láncolja a fejlődő világot. Ez a narratíva nagyrészt arra épül, hogy az utóbbi években számos kínai projekt félrement, a karibi térségtől kezdve Srí Lankán át Venezueláig.
Borítókép: Agán harcosok, Sohaib Ghyasi // Unsplash