2017-ben állítottuk össze az első startupjelentésünket, a Publishdrive már akkor itt volt azok között a cégek között, akikről azt írtuk, érdemes rájuk figyelni, 2019-ben a legforróbb startupok listájára is felkerültek. A cég az alapítás óta több mint százezer könyvet adott ki, fantáziát látott benne a Google, de partnere az Amazonnak és az Apple-nek is. Könyvpiaci kilátások, női egyenjogúság, 2020 – és egy kis fantasy: interjú Jentetics Kingával, a Publishdrive társalapítójával.
Forbes.hu: Tavaly tavasszal sokat lehetett olvasni arról, mekkora az ijedtség a könyvpiacon: elmaradtak a könyvbemutatók és a nagyobb események, a boltok hetekig voltak zárva, és az sem volt egyértelmű, valóban olvasással fogják-e tölteni az emberek a felszabadult idejüket. Viszont ezen a piacon is megnőttek az online eladások. Ti mit tapasztaltatok a piacon az elmúlt egy évben? Visszaesést, stagnálást vagy boomot?
Jentetics Kinga: Annak ellenére, hogy Magyarországon nagyon kétségbeestek a kiadók, hogy elesnek a bevételüktől, a globális számok azt mutatják, hogy nőtt a piac – mind az e-könyv, mind a hangoskönyv, sőt, még a nyomtatott könyvek forgalma is növekedett, 5,5 százalékkal, ha jól emlékszem, a Nielsen adatai szerint. Alapvetően egy boom zajlott az iparágban, mi is úgy láttuk, hogy többen olvasnak, mint előtte.
A print nem a klasszikus értékesítési láncok miatt tudott növekedni, a print-on-demand ág volt a húzóerő. Ez annyiban különbözik a klasszikustól, csak akkor nyomtatják ki a könyvet, egyetlen példányban, ha az olvasó meg akarja vásárolni. Ennek a nyomtatási költsége fajlagosan magasabb, mint ha többezer példányt nyomtatnál ki, viszont nem is áll benne a pénzed. Gyakorlatilag tehát a print-on-demand is digitális tartalom, így „le tudta követni” a Covid sajátosságát, azaz azt, hogy nem voltak nyitva a boltok. Így nemcsak az e-könyvek meg a hangoskönyvek, hanem a print könyvek eladásai is növekedtek 2020-ban.
Forbes.hu: A Publishdrive mennyire tudta ezt meglovagolni?
Pont jókor, tavaly március közepén sikerült kijönnünk két új formátummal: ma már nem csak e-könyvekben utazunk, hanem hangoskönyvekben és print-on-demandben is. Ezek a formátumok kelendőbbek voltak a vírus miatt, de fontosnak bizonyultak olyan szempontból is, hogy bizalmat ébresztettünk azokban a kiadókban, akikkel már együtt dolgoztunk, mert látták, hogy nehéz időkben is innoválunk.
Izgalmas volt látni, hogy hogyan változtak a fogyasztói szokások. Például olyan emberek is elkezdtek olvasni, akik előtte utaztak. Rengetegen keresték a digitális oktatáshoz fűződő tartalmakat, és azt is lehetett látni, hogy az emberek unatkoznak otthon, elég sok olyan szórakoztató, önfejlesztő és hobbitartalom is jól ment – kertészkedés, zenetanulás –, ami előtte nem volt ennyire kiugróan népszerű. Egy idő után a Netflix is végessé vált. (Nevet.) Azt is le lehetett követni az eladásainkból, hogy hol mennyire tombol a járvány: amikor kirobbant, Olaszország nagyon megugrott, később Franciaország és Spanyolország is.
Forbes.hu: És az is szerepet játszhatott a növekedésben, hogy több embernek volt ideje írni.
Abszolút benne volt az is. Rengeteg ember elveszítette a munkáját, főleg az Egyesült Államokban, és emiatt sokan mondták azt, hogy írnak egy könyvet, de megpróbálják komolyan venni, hogy tényleg legyen belőle biznisz. Olyanok is voltak, akik eddig part-time írtak, hogy legyen egy kis plusz bevételük, de most úgy döntöttek, hogy megpróbálják a fő bevételi forrásukká tenni, és ehhez egy olyan partnert kerestek, aki segít nekik abban, hogy ezt a lehető legprofitábilisabban tudják megtenni.
Forbes.hu: Hogyan formálta a tavalyi éveteket a vírus üzleti szempontból? Mik voltak a célok, és hogyan alakultak ezek később?
Tavaly ilyenkor még nem tudtuk eldönteni, hogy mennyire kell bepánikolni vagy változtatni az addigi terveken. A két új formátum, a hangoskönyvek és a print-on-demand könyvek már benne voltak a csőben, végül úgy döntöttünk, hogy ezeket már nem lehet tovább húzni, itt az ideje, hogy debütáljanak. Összességében viszont visszavettünk az új ötletekből, ehelyett megpróbáltunk jobban odafigyelni a meglévő ügyfelekre, kitalálni, hogy nekik miként tudunk segíteni abban, hogy sikeresebbek legyenek. Úgyhogy visszaléptünk kettőt. Az, hogy a meg nem valósított tervek helyett inkább arra fókuszáltunk, hogy a meglévő ügyfélbázisból építkezzünk tovább, jó stratégiának bizonyult, tavaly nagyjából megdupláztuk az árbevételünket.
Breaking: magyar fiatal startupja került be a Google inkubátorprogramjába
Forbes.hu: Mondasz számokat?
Konkrét számot most nem mondanék. De az, hogy megkétszereztük az előző évhez képest, egy jó iránymutatás arra, hogy van értelme a piacon annak, amit csinálunk, értéket teremt. Azt is látjuk, hogy folyamatosan jönnek be a szerzők, egyre többen, mostanra már több mint százezer könyvünk van.
De pár dolgot el is engedtünk tavaly. Rengetegen megkerestek minket például, hogy új áruházat nyitottak és szívesen együttműködnének velük. Tudtuk, hogy valamelyik kezünkbe bele kell harapni.
Ha jön egy új áruház, annak van egy integrációs folyamata, mindenki más technikai feltételekkel működik, és mindenki akarja a kontentet. Ez teljesen oké, de nem biztos, hogy ez adja most a legtöbb értéket az ügyfeleinknek – főleg, hogy láttuk, hogy a vírus sok helyen okozott fennakadásokat.
A Publishdrive árbevételének 10 százaléka jön Magyarországról, az ügyfeleik nagy része (60 százaléka) az Egyesült Államokból érkezik / Fotó: Orbital Strangers (Archív)
Forbes.hu: Sok helyen látni, hallani, hogy most, a harmadik hullám közepére egyre fásultabbá válnak az emberek, csökken a hatékonyság, és hiába van elvileg közel a vége, egyre kevésbé látjuk. Nálatok mennyiben más a harmadik hullám, mint az előzőek?
Úgy látom, sínen vannak az emberek, megszokták a helyzetet. Tavaly, amikor beütött az egész, több emberen lehetett látni, hogy nem tudja, hogyan fog tudni dolgozni. De azt gondolom, hogy mostanra ez jobban beérett, és a rituálénk is jobban alkalmazkodott a helyzethez. Például megpróbáltuk megosztani a csapatokon belül a „best practice-eket”, hogy kinél mi válik be. Ezek nem igazán szabályok, és sok esetben leginkább a wellbeinghez kapcsolódnak, de a Covid egy mentális terhelést is jelent, tudtuk, hogy ebben is segítséget kell adni.
Mi is próbáltunk minél több általánosan érvényesíthető szabályt megalkotni, de nem mindenkinek válnak ezek be, ezért mentünk rá inkább a best practice-ekre. A product teamben például tök más dolgok jönnek be, mint a marketing teamben, mert más típusúak az emberek és a vezetők. De folyamatosan fordítunk energiát erre, van is egy új munkatárs, akinek az az egyik fő feladata, hogy a belső kommunikációt segítse. Megyünk előre, egyre komolyabbak a folyamataink, egyre több ember van, egyre több mindent csinálunk, ezeket folyamatosan javítani kell belső kommunikációs szempontból.
Forbes.hu: A Publishdrive fejlesztései itthon zajlottak eddig, míg a marketing helyszíne a kaliforniai irodátok. Ez most is így van?
Igen, alapvetően így vagyunk, leszámítva, hogy most remote dolgozunk. Vannak olyan új munkatársaink, akik már ebbe a remote munkába szoktak bele, például van marketingesünk Pakisztánban is. Ez tök random, de így alakult.
Jeff Bezos Amazonjával került egy listára egy díjkiosztón a magyar PublishDrive
Forbes.hu: De úgy látom, hogy most mintha bent lennél az irodában.
Pedig nem bentről vagyok! Csak úgy berendezkedtem itthon, hogy most már szinte van egy ministúdióm. Ez a szoba az iroda, a jógastúdió, a hegedűterem, egyszerre minden. De nem baj, már megszoktam. Egy ideig az irodánk nyitva volt, nem tiltottuk meg, hogy bejárjanak, de annyit azért kértünk, hogy ha lehet, egyszerre x embernél több ne legyen bent, egy Excel-sheetben vezettük, ki mikor megy be. Egy idő után láttuk, hogy az emberek egyre kevésbé járnak be, kényelmesebb otthonról dolgozni.
Forbes.hu: A járvány előtt viszont nem csak Budapesten éltél, hanem ingáztál Amerika és Magyarország között, igaz?
Kétlaki élet volt, a felét itt, a felét ott töltöttem az évnek. San Fransisco és New York, ez a két hely volt, ahol Budapest mellett elég sokat kellett lenni a biznisz miatt. Kicsit hiányzik az utazás, de azok az emberek, akiket megismertem, szintén mozgolódtak, sokan hazamentek a Covid miatt, eléggé felborult minden. De nem baj, majd egyszer visszatérünk oda is, most vannak nagyobb problémák a világban, mint hogy az ember nem tud utazni. Valahogy kibírjuk! (Nevet.)
Forbes.hu: A 24.hu-n nemrég megjelent veled egy interjú, ahol elmesélted, mennyire megmaradt benned, amikor egy női befektető azt mondta, készülj fel rá, hogy nőként nehezebben fogsz befektetőt találni. Az interjúban azt mondtad, ezen nem sajnálkozni kell, hanem elfogadni. Miből áll ez az elfogadás?
Azt jelenti, hogy fel kell venni a kesztyűt, jobban fel kell készülni és sokkal többet kell letenni az asztalra.
Sokan vannak, akik úgy akarnak ez ellen küzdeni, hogy felszólalnak, hogy miért kell ennek így lennie, de szerintem nem elég csak beszélni, meg kell mutatni, hogy márpedig lehet ezt így is csinálni, és onnantól kezdve komolyan fognak venni.
Még a legelején, amikor próbáltunk kapcsolatokat kiépíteni az Apple-lel meg a Google-lel, ott is az segített, hogy nem csak a terveinket mondtuk el, hanem azt is, hogy nézzék meg pár hónap múlva, hogy hozzuk-e a számokat vagy sem – amikor látták, hogy hozzuk, azt mondták, hogy jó, srácok, akkor titeket komolyan veszünk. Nálam ez jelenti az elfogadást. Nem azt jelenti, hogy ülök a babérjaimon, hanem hogy nem azzal foglalkozom, hogy mi miért nem lehet, mi miért van így. Mert azzal nem megyünk előre, de azzal igen, ha megmutatjuk minél többen, hogy márpedig ezt lehet így is csinálni.
Forbes.hu: Sokan sok helyen feltették már ezt a kérdést, de te épp nemrég írtál egy cikket a témában, úgyhogy megkérdezem én is: hogy látod, miért van kevés női vállalkozó és startup-alapító?
Azt vettem észre, hogy azok a nők, akik vállalkoznak, nagyon sok mindent magukra vállalnak. Én magam is ilyen típus vagyok, hogy még ha nem is nekem kell megoldani valamit, „beinvitálom” magamnak. Azt látom, hogy nagyon sok nő erején felül teljesít, akár az otthoni teendőkről van szó, akár a munkahelyén betöltött szerepéről és felelősségi körökről.
Nagyon sok nő egyszerűen fél meglépni azt a következő lépést, ami ahhoz kell, hogy elinduljon egy általa megálmodott világban. Ez sok tőről fakadhat, az egyik ilyen, hogy nem feltétlenül kap megfelelő támogatást erre, vagy csak nem lát elég pozitív példát. Az is benne van, hogy annak ellenére, hogy a nők nagyon érzelmi lények, szeretnek egymással beszélni, ha networkingről van szó, valahogy a férfiak sokkal jobbak, jobban ápolják ezeket a kapcsolatokat. A nők inkább a mélyebb kapcsolataikat ápolják, míg a networking a felületesebbekről szól. Az is sokszor hátrány, hogy kevesebb olyan női kapcsolatrendszer van, ahol a nők segítik egymást. Sokszor találkoztam azzal, hogy egymás segítése helyett inkább kevésbé ösztönzik egymást bizonyos női csoportok. Ez is közrejátszhat.
De a legfőbb ok szerintem a túlvállalás.
Főleg a járvány alatt láttam, hogy mennyien túlvállalták magukat, rengetegen mentális problémákkal küszködnek. Ez egy nehéz időszak. Ilyenkor nem lehet egyszerre mindenhol százszázalékosan teljesíteni, de ahhoz, hogy a nők vállalkozóként elérjenek bizonyos dolgokat, száz százalékkal jobban kell teljesíteniük, mint egy férfinak. Ez még mindig így van, én legalábbis így látom. Ez sajnálatos dolog, de meg kell mutatni, hogy márpedig kétszáz százalékosan is lehet teljesíteni.
Forbes.hu: Sok kutatás, tanulmány készült arról, hogy hogyan hatott a női egyenjogúságra a 2020-as év. Te hogy látod, mennyire vetette vissza az elmúlt időszak az egyenlőségre tett eredményeket? Megtorpanás vagy évtizedes visszalépés történt?
Én is úgy látom, hogy valóban sok nőre több teher nehezedett tavaly, mint előtte. De azt is gondolom, hogy teher alatt nő a pálma, ettől a tehertől még erősebbek lesznek. Én azt látom, hogy amikor majd lecsendesülnek a Covid következményei – bízunk benne, hogy minél hamarabb –, sokkal erősebben fognak ebből kijönni, és akkor még nagyobb boom jöhet a női egyenjogúságban.
Talán most még több nő el meri hinni, hogy igenis lehet stresszhelyzetben még jobban teljesíteni, olyan dolgokat megalkotni, amiről azt gondolták, hogy nem képesek rá.
Forbes.hu: Tehát a tavalyi rendkívüli év akár új lendületet is adhat.
Én szeretném ezt gondolni, igen. Egyre több a pozitív példa, sokkal több a női vezető, mint akár 10 évvel ezelőtt, nincs más lehetőség, mint hogy egyre több női vezető legyen, mert a pozitív példák felbátorítják a többieket is arra, hogy lehet nagyokat álmodni, menni előre, nem kell megijedni az esetleges nemektől. Mert ezt is látom sokszor, hogy a nők hamarabb feladják, ha problémákba ütköznek, inkább a biztosabb felé mennek. De pont azáltal, hogy most kicsit több helyről kellett nemet kapni a Covid alatt – nem lehet iskolába vinni a gyerekeket, nemet mondott az ügyfél –, talán megerősödve jön majd ki ebből a helyzetből a női egyenjogúság.
Forbes.hu: A Publishdrive-ba az egyetem után vágtál bele, miután a szakdolgozatod írása kapcsán észrevettél egy piaci rést a könyvkiadásban. Kiadtad azóta a szakdolgozatodat házon belül?
Igen, végül kiadtam nálunk, bár nem azonnal.
Forbes.hu: És tervezel még írni?
Igen. Már sok lépést megtettem ez ügyben, de még mindig mások könyveit helyezem előtérbe, nem a sajátomat. Két könyv is van a tarsolyomban. Az egyik egy non-fiction, ami a kiadói iparágat és a női egyenjogúság témáját ötvözné, a saját tapasztalataimat próbálnám belevinni. Szerintem ez egy niche, nem feltétlenül lerágott csont még. A másik téma meg abszolút fiction, egy fantasy, és abból is inkább a romance irány. Látom a számainkon, hogy ez jól megy. (Nevet.)
Magyar cég követi a Twitter példáját: örökös home office-t ajánlottak mindenkinek
Forbes.hu: Hogyan körvonalazódott az egyetemi évek alatt, hogy belevágj egy startupba?
Alapvetően anyukám vállalkozó volt, abban nőttem fel, hogy láttam, milyen vállalkozóként élni és működni. Tudtam, hogy mindenféleképpen valami nemzetközi dolgokkal szeretnék foglalkozni, lehetőleg nemzetközi kultúrában. Azt is tudtam, hogy kreatív iparágban szeretnék: a Publishdrive előtt dolgoztam a zeneiparban, ez a világ nagyon bejött. Kicsit a misszióm is, hogy azoknak az embereknek, akik a kreatív iparágban dolgoznak, a sokszor nem business beállítottságú művészeknek segíteni tudjak abban, hogy tényleg profitábilis bizniszt tudjanak működtetni, ne legyenek kihasználva.
Ez jellemző mind a zeneiparra, mind a klasszikus kiadói iparágra: a szerző keres a legkevesebbet.
Az egyetem alatt egyébként kaptam a Google-től is ajánlatot, hogy menjek Dublinba dolgozni, de arra gondoltam, hogy ha már megláttuk ezt a problémát a könyvkiadásban, hülyeség lenne nem belevágni. A Google-höz később is el tudok menni, ha akarok. Nagy veszítenivalója az embernek frissen végzett egyetemistaként igazából nincs, sok mindent nem tudsz elszúrni.
Forbes.hu: Igen, bár sokan pont az elején szeretnének nagyot dobbantani, és arra gondolnának hasonló helyzetben, hogy mekkora hülyeség lenne nemet mondani a Google-nek.
Sose bántam még meg, hogy valami mellett döntöttem; engem az sokkal jobban bánt, ha valamit nem mertem megtenni. Nagyon nagy probléma még sose született abból, hogy meg mertem hozni egy döntést. Azt biztos, hogy bántam volna, ha nem kezdek bele a Publishdrive-ba, mert mindig ott lebegett volna a szemem előtt, hogy mi lett volna, ha.
És ez a „mi lett volna, ha…” az, amit sose akarok a lelki szemeim előtt látni.
Az interjú a járványra való tekintettel online készült. A cikkhez archív képanyagot használtunk, amit az Orbital Strangers készített.
