A koronavírus-járvány tombolása kellős közepén jelent meg a Command & Conquer Remastered Collection című stratégiai videójáték-gyűjtemény, ami az 1995-ben megjelent Command & Conquer, valamint az egy évvel később kiadott kvázi folytatás Red Alert felújított változatait, illetve azok kiegészítőit tartalmazza, mindössze 20 euróért. Bár a legtöbb újrakiadás a nosztalgiavonatra csimpaszkodva próbál lehúzni pár zöldhasút a szép emlékeket dédelgető rajongókról, ezúttal nagyon úgy tűnik, hogy egy tetszhalott franchise feltámasztására is elegendő kakaót tömtek az évtizedes bitekbe.
Valamikor a kilencvenes évek végén történhetett. Egy barátom számítógépének monitorján apró kis tankok jelentek meg, fel-alá gurultak a havon. A közelben tűzpiros épületek, körülöttük apró emberkék, alig pár pixelből álltak. Az idillt hirtelenjében ellenséges, fehér járművek törték meg, kitört a csata. Madártávlatból figyeltem, ahogy a vörös hadsereg tankjai a cimbora egerének mozgására reagálva először gondosan bekerítik, majd darabokra szedik az óvatlan támadókat. Mission Accomplished – írta ki a játék.
Végtelen háború
Ez volt az első találkozásom a Red Alerttel, és úgy általában a valósidejű stratégiai játékok műfajával. A mára perifériára szorult stílus akkoriban volt a zenitjén, boldog-boldogtalan real time strategyt, röviden RTS-t akart fejleszteni. Többek közt a magyar játékfejlesztők zöme is, akik nemcsak Tigris tankokkal és űrhajókkal törtek be erre a piacra, de egészen a kétezres évek első feléig tartották állásaikat. Aztán ahogy az RTS műfaj lassan nyugdíjba vonult, a vele foglalkozó stúdiók is rendre átálltak más típusú játékokra, ne adj’ Isten bedőltek. És bár máig készülnek pazar stratégiák (akár magyaroknál, lásd a Kite Games sztoriját, amit a Forbesban is megírtunk), a fősodorban elfoglalt egykori pozíciójuk mindörökre a múlté.
A C&C-sorozat nagy siker volt, de sajnos a 2010-es
évekkel ez is elesett – utoljára 2013-ban hallottunk róla, a jogokat birtokló
amerikai Electronic Arts azonban elengedte az ingyenes játéknak tervezett,
simán csak Command & Conquer címen készülő rebootot. A játékosok társadalma
meg volt győződve arról, hogy vége a dalnak, a Westwood egykori munkatársait
tömörítő Petroglyph Games azonban addig rágta a kiadó fülét, mígnem az
beleegyezett egy technikailag felújított újrakiadás megjelentetésébe.
A Command & Conquer Remastered Collection fejlesztése annyiban a szokásoktól eltérően zajlott, hogy a csapat roppant transzparensen működött. Szinte minden komoly döntést megvitattak a rajongókkal a közösségi médiában, és még az olyan kellemetlenségeket sem hallgatták el, mint hogy a játékok élőszereplős átvezető jeleneteinek nyers felvételei elvesztek – végül a borzasztóan alacsony felbontású, lemezes változatokat újították fel mesterséges intelligencia segítségével.
A játékosok mindenesetre értékelték a Petroglyph hozzáállását, és nem csak szavakkal: az újrakiadás sikeres lett, és bár eladási számokat nem osztott meg a csapat, a Eurogamernek adott interjúban finoman utalnak rá, hogy akár a sorozat későbbi részeinek felújítása sem lehetetlen. Arról nem beszélve, hogy a Command & Conquer újra releváns franchise lett, ami megadhatja a lökést egy modern folytatás fejlesztésének (erről eddig minden fél csak halkan, óvatosan kommunikál, de nem ez volna az első ilyen eset, szóval reménykedjünk).
Sikeres frissítés
Szó mi szó, egy 2002-es Command & Conquer: Generals remake-et nehezen tudnék elképzelni manapság, az a játék ugyanis hírből sem ismeri a politikai korrektséget. De hát Istenem, egy évvel 9/11 után még senki sem tartotta cinkesnek, hogy az egyik választható fél a sztereotípiákat ütközésig toló arab terroristákból áll, akik szakadt pickupokkal és övükre szerelt bombákkal törnek borsot a rasszizmust súrolóan gunyoros akcentussal beszélő kínai néphadsereg tisztjei, vagy épp az akciófilmek tökéletes hőseit felvonultató amerikai légierő képviselői orra alá.
Kép: Steam
Ez azonban már a jövő gondja – a jelenben itt van ez a két
játék, hozzájuk az összes kiegészítő, működő online többjátékos mód, felújított
zene, hang és látvány. Bevallom, nem vagyok a pixelhőskorszak 256-színű csodáit
új formába öntő Remaster-kiadások nagy rajongója, mert sokszor nem úgy tűnik,
hogy követik az eredeti játék művészi irányvonalát. Jó példa erre a Monkey
Island 1-2 újrakiadása: a szinkron és a zene szuper, de az új, rajzfilmes
grafika valahogy nem kelt olyan szürreális hangulatot, mint az eredeti
programok pixeles játékmenetének és realisztikus állóképeinek kontrasztja.
Szerencsére ezekben a játékokban is élvezhetjük a klasszikus grafikát.
A Command & Conquer Remastered Collection ebből a szempontból egy másik Lucasarts-klasszikusra, a Full Throttle-re emlékeztet – ott is tökéletesen ragadták meg a pixelek mögé bújtatott kreativitást. A C&C esetében a Space billentyű lenyomásával válthatunk a régi és az új, 4K-felbontást is támogató grafika között, az eredmény pedig tényleg olyan, mintha csak megtisztítanánk a sistergő képet a zajtól. Az összes egység animációja, színösszeállítása tökéletes lett, egyáltalán nem üt el az 1995-ös viszonyoktól. Egyedül a már említett élőszereplős átvezetők minősége nem az igazi, mert AI ide-oda, látszik rajtuk, hogy baromi régi anyagok.
Még ma is releváns
A felújítás persze egy dolog, a tartalom meg egy másik – a két teljes játék több tucat játékórával kecsegtet, amit tulajdonképpen végtelenre nyújthatunk az online csatatereken. Még pályatervezőt is kapunk, bár ennek azért vannak korlátai, hisz sima 2D-s terepeken játszunk, amikből sivatagos, füves és havas teszik ki a repertoárt. Én egyedül a kampány miatt aggódtam picit, lévén a játékok története és felépítése nagyon nem a 2020-as standardok szerint készült. Annál nagyobb volt a meglepetés, hogy lám, ez most is működik.
A Red Alert sztorija szerint Albert Einstein időgépet épít, hogy megölje Hitlert, így a második világháborút végül Sztálin robbantja ki.
A Red Alert a szovjet és szövetséges erők harcát dolgozza fel, a vörösök egyik különös tanácsadója pedig egy kopasz férfi, aki a Command & Conquer sci-fi sztorijában is feltűnik. Eszerint a közeljövőben új energiaforrás kerül a Földre, a tiberium kristályokért vívott kegyetlen világháborút pedig az ENSZ-ből kialakult Global Defense Initiative, valamint egy titokzatos nemzetközi terrorcsoport, a Nod testvériség vívja. Utóbbi vezére az a rejtélyes férfi, aki hatvan évvel korábban Sztálin fülébe suttogott, és akit csak Kane-ként ismer a világ – a Nod hívei szerint ő a Messiás. (Erről egyébként a későbbi játékokban magunk is meggyőződhetünk, szóval elmondható, hogy a leghatalmasabb ebben a történetben a rosszak oldalára áll.)
Kép: Steam
Oké, ezek a sztorik meglehetősen elborultak, de vannak elemeik, amik szó szerint megelőzték korukat. A Nod például a tömegmédiát használja arra, hogy zavart keltsen a lakosságban, minél több ember agyát mossa át és állítsa a saját oldalára, és még egy csésze mérgezett tea is előkerül – nem ismerős ez a közelmúltból véletlenül? Emellett mindenféle rejtélyes befektetésekkel szerez egy csomó pénzt, és Robin Hoodot játszva eteti meg az elesetteket azzal, hogy csak Kane segíthet rajtuk.
Mindemellett a játékmenet is rendben van. A játékos egy felülnézetben ábrázolt pálya egyik sarkában kezd, feladata pedig, hogy feltérképezze a környéket és teljesítse a gyakran pusztításban kimerülő feladatot. Általában bázist építünk, bányászunk és egységeket gyártunk, de vannak küldetések, ahol korlátozott mennyiségű jármű vagy baka áll rendelkezésre – esetenként csak egyvalaki. Persze senki se várja, hogy a kilencvenes évekhez igazított, bár itt-ott frissített interfész, pálya- és küldetéstervezés, vagy épp kihívásfaktor (egyes küldetések röhejesen könnyűek, mások agyfagyasztóan nehezek) megfelel majd korunk követelményeinek, de itt nem is ez a cél. A Command & Conquer Remastered Collection egy szerelmes levél a sorozat rajongóinak, és ha közéjük sorolod magad, nem tudok olyan okot, amiért nem érné meg kicsengetned azt a 20 eurót.
A Command & Conquer Remastered Collection Steamen és Originen kapható, ára 19,99 euró. A cikk saját példány vásárlása után íródott.
Borítókép: Joseph D. Kucan játékfejlesztő, mint Kane, a Command & Conquer-sorozat főgonosza // Kép: Steam