A járványidőszakban különösen előtérbe került, hogy nagyon különbözünk abból a szempontból, hogy mennyire törekszünk a biztonságra. Ez nemcsak azt határozhatja meg, hogy hogyan küzdünk meg egy krízishelyzettel, hanem azt is, hogy milyen karrierút lehet a megfelelő számunkra.
Három nappal az érettségi után, 1994-ben, még a főiskola előtt alapítottam meg az első cégemet, ami egyébként a mai napig működik. Akkor még nem startupperként, „csak” kezdő vállalkozóként abszolút nem foglalkoztam a kockázatokkal, veszélyekkel, de mindig éreztem, hogy ez az út. Az érzet és valóság azonban nem mindig mozog egy síkon.
Egy ideális világban mindannyian kapnánk a karrierutunk megtervezéséhez olyan mankókat, amik segítik a bennünk rejlő motivációk és értékek alapján kiválasztani a legjobb karrierutat. Ezt kimondani, elképzelni könnyű, de csak érvényes „mérőeszközök” használatával kapunk pontos térképet saját Szent Grálunkhoz, egy karrierválasztás szempontjából tökéletes élethez.
Piszok szerencsém volt, hogy belehúztam abba, ami ment (és nemcsak szerettem, de tudtam is csinálni), de az emberek nagy része családi, baráti minták vagy aktuális trendek alapján választ karrierutat magának anélkül, hogy önismerete olyan szintet ütne meg, hogy arra tudna építeni.
Biztonság kontra bizonytalanság
A munkahelyen 10 különböző kategória, motivációs tényező van, amit érdemes számba venni, melyek között a biztonság értelemszerűen előtérbe kerül, főleg olyan helyzetekben, amit az elmúlt időszakban éltünk át.
A biztonság egyébként pénzügyi motivátor, ami mellett egy másik kategóriaként a profitorientáltság is szerepel.
A két skála kombinációjában, ha a biztonság magas, a profitorientáltság alacsony, akkor különösen kitettek vagyunk krízishelyzeteknek.
Aki folyamatosan a biztonság kérdésével és a stabil munkahellyel foglalkozik, nem szereti a kockázatot, a bizonytalanságot és a felesleges hibázást, kevés szükségtelen kockázatot vállal, általában megpróbálja minimálisra szorítani a rizikónak való kitettségét.
Így aki magas biztonság iránti vággyal rendelkezik, annak nem feltétlenül lesz komfortos a vállalkozói-startupper lét, vagy a kizárólag bónuszra fókuszáló kompenzációs csomag.
Egy ideális világban csak az megy startuppernek, aki eléggé kockázatvállaló, a biztonság iránti vágyat csak könyvekből ismeri.
Az önszabályozás is fontos
A motivációk mellett érdemes a kompetenciákra is kitérni, a személyiség egy fontos szegletét, az önszabályozást vizsgálva. Ha valakinek ez az értéke alacsony, az azt mutatja meg, hogy az adott személy inkább tűnik változékonynak, feszültnek, ingerlékenynek és negatívnak, nyitottabb a külvilág zajára, így kitettebb annak. Könnyebben tud változni, ami jó dolog, de a nagy zajban, mint egy csónak a viharos tengeren, könnyen hánykolódik a nem megfelelő irányba.
Azok, akiknek alacsonyabb a biztonság iránti vágyuk és magasabb önszabályozásuk van, könnyebben veszik az akadályt vészhelyzetekben, legyenek akár beosztotti, vezetői, vagy startupperi szinten.
Mit tehet a vezető?
A vezetők felelőssége tagadhatatlan, és amennyiben ők könnyebben is navigálnak ezzel a profillal, nem szabad elfelejteniük, hogy lehetnek a csapatukban olyanok, akiknek a biztonság iránti vágyuk nagyobb, mint az övék, így saját tudattalan torzításukat (értsd: ami nekik jó, az nem biztos, hogy jó másoknak is) félrerakva, extra energiákat kell kollégáik megnyugtatására fordítaniuk. Krízishelyzetekben az a vezető tud helytállni, aki nyugodtan, az ismeretlenben kellemesen navigálva, de biztonságra vágyó kollégáit nem hátrahagyva áll a kormánykeréknél.
A „vírusálló” vezető nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, nem az elvonuló stresszmagatartást választja, és ha nem is érzi a csoporthoz tartozást saját motivációjának, képes erőt venni magán és távolban ragadt kollégáival virtuális közösséget alkotni és azt fenntartani.
A puding próbája az evés lenne, de ne itt. Még mielőtt belekóstolunk a krízismenedzsmentbe vagy a startup-létbe, önmagunk vizsgálatát kell elvégeznünk, felmérve, hogy mennyire leszünk képesek ezeknek a tényezőknek megfelelni.
Nekem szerencsém volt, és bejött, amit éreztem. Mindenki érdeke, hogy az érzeteket valós háttér váltsa fel, és ne a szerencse vagy egy külső tényező befolyásolja abban, hogy mire szánja a legtöbb időt a munkában, az életében. Covid-19 ide vagy oda.
Fehér Zsolt
Nemzetközi HR-szakértő, a Hogan Assessments európai igazgatója
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
