Ha a gasztronómiában most a brunch a varázsszó, akkor az üzleti utak, és úgy általában az utazás terén most a bleisure az. Ezzel sem talált fel senki semmi újat, viszont azzal, hogy felkapták, kicsit még jobb lett a világ.
Valójában a bleisure-rel sem talált ki senki semmi újat (ahogy alapvetően a brunch-csal sem), a szó mégis szinte szakrális magasságokba emelte a kis kikapcsolódással egybekötött üzleti utakat. A bleisure ugyanis nem más, mint az üzlet (buisness) és a szabadidő (leisure) kombinációja. Egyszerűen tehát arról van szó, hogy például amikor Párizsba küldik a key account managert egy tárgyalásra, ő aztán úgy dönt, hogy ottmarad hétvégére és minden hirtelen megszerzett bónuszát elveri a Champs-Élysées-n. Vagy a Földön maradva egy egyszerűbb példa: mondjuk a regionális felelős egy ködös napon Miskolcra megy tárgyalni, de úgy szervezi az útját, hogy a feszültséget este az encsi Anyukám mondta híres pizzái mellett vezethesse le.
A laza bizniszutaknak persze különösen kedveznek az egyre gyakoribb mobil munkák, amelyeket egy laptoppal felvértezve bárhol elvégezhetünk. És ilyenekből egyre több van. A lehetőségekkel valószínűleg szinte mindenki élt már, aki tehette, de még a sokat látott bleisure-özők is örülhetnek annak, hogy hobbijuk divatba jött. Egyrészt ma már releváns(nak tűnő) kutatások adataival győzködhetik a szabadság szükségességéről a főnökünket, másrészt pedig mások jól bevált tippjeit is megismerhetik.
Az amerikai Forbes a Travel Weekly adatai alapján például azt írja: 2012 és 2016 között hat százalékkal emelkedett az üzleti utakat szabadsággal kombinálók aránya. Továbbá, az így összeszervezett pihenések jó hatással vannak az alkalmazottak pénztárcájára (különösen, ha mondjuk egy tengeren túli út költségeit spórolják így meg), és a hivatalosan kiutalt szabadnapok számára is (ami a fiatalok esetében általában nem túl sok). De a haszon a munkáltató oldalán sem marad el: az üzletelve pihenő alkalmazottak 78 százaléka állítja, hogy a pár nap pihenés igencsak megtérül, amikor aztán újra a munkára kell koncentrálnia. Ezen kívül a Bridgestreet Global Hospitality észak-amerikai központú apartmanközvetítő eredményei is azt is igazolják, hogy azok, akik élnek az ilyen lehetőségekkel, lojálisabbak a munkahelyükhöz és kevésbé valószínű, hogy felmondanak.
Ha a kedves olvasó esetleg a vendéglátó-iparban dolgozik, és csak most csillan fel a szeme az így felmerülő új lehetőségek gondolatára, akkor sajnos azt kell mondjam, picit le van maradva, az USA hotelei ugyanis beelőzték. Szerte az államokban már egyre több szolgáltatás fókuszál erre a vendégkörre: a könnyű „vidd magaddal” reggeliktől vagy a személyre szabott portaszolgálattól a kifejezetten biznisz-kirándulóknak szóló útikönyvökön át a munkát és a nyaralást is megkönnyítő személyi asszisztensig terjed a skála. Máshol azokra is gondolnak, akikhez hétvégére a családjuk is csatlakozik. A kaliforniai Laguna Beachen, a Surf & Sand Resortban például még az is megtörténhet, hogy mire a dolgozó a tengerparti kávébárban összecsapja a laptopját, a gyerekei már félig eltemették a homokban. (Vagy hogy a felesége a helyi szörfoktató karjaiba omlott).
Végül a New York Times néhány tippje a bleisure kimaxolásához:
- Mennyiért? Sok esetben az egyes cégek hotelekkel vagy hotelláncokkal szerződnek, így munkavállalóikat kedvezményes áron szállásolják el. Ha valahol néhány plusz napot töltenél el, érdeklődj, hogy a kedvezményes árat esetleg a további (nem üzleti) napokra is érvényesíthesd. Talán az ingyen reggelire vagy a reptéri transzferre is igent mondanak.
- Mikor? A legtöbb szállodában szezonálisan változnak az árak, illetve valahol hétköznapokon magasabbak, máshol viszont hétvégén. Jó, ha ezekkel tisztában vagy, amikor akár egy évre előre is tervezel.
- Meddig? Ha szoros a menetrend és nincs lehetőséged akár csak egy nappal is tovább maradni, akkor is érdemes néhány órát szabaddá tenned. Egy reggeli futás a Szajna partján vagy egy késői vacsora Lyon valamelyik bouchonjában így is emlékezetes lesz.
